A Kwon Alexander mágia
2015. 8. hét,
Tampa Bay Buccaneers @ Atlanta Falcons 23-20 (h.u.)
Ha már a beharangozót Dan Quinn mágia névvel illettük, akkor azt hiszem ennek a mérkőzés összefoglalónak stílusos valami ilyesmi címet adni.
Megint egy izgalmas, ám azon belül is inkább izzasztó mérkőzést produkált a Buccaneers szurkolók számára Lovie Smith és bandája. Hisz azért tisztában vagyunk vele, hogy nem egészen biztosan megérdemelt győzelemről van itt szó.
Hisz az Atlanta Falcons csapata úgy tudott ilyen kevés pontot felrakni a táblára, hogy Matt Ryan 45 passzából 37 sikeres volt, ráadásul leadogatott 397 yardot. Vagy említhetnénk Julio Jones-t (WR), aki majdnem az összes felé küldött lasztit sikeresen lekapta és 162 yardot termelt az Atlantának. Vagy a liga mostanában legjobb futójának kikiáltott Devonta Freemant, akit sikerült ugyan száz yard alatt tartani, de majdnem súrolta azt. Míg a győztes csapat oldalán statisztikák terén pont az ellenkezőjét láthatjuk.
A Buccaneers csapatában ugyanis egy elkapó sem volt, aki akár elérte volna az 50 yardot. Jameis Winstonnak épp hogy a passzai fele volt sikeres, az egész mérkőzést tekintve 177 yardért. Míg Doug Martin játéka is kezdett kiszámíthatóvá vállni, és a futójáték magas száma ellenére is “csak” 71 yardig jutott.
Akkor mégis mire fel a győzelem? Kérdezhetjük jogosan. Nos a mérleg egyik oldalán ott van az Atlanta Falcons a maga butaságaival. Hisz négy alkalommal is eladták a labdát. Ebből kétszer olyan fumble formájában, hogy védő hozzá sem ért a támadójátékoshoz. Ráadásul majd minden labdaeladást a red zone-ban követtek el. Azaz alig hiányzott pár yard nekik a pontszerző akciókhoz. Egyáltalán nem is volt tehát csoda Matt Ryan frusztráltsága, amit majdnem egy Microsoft Surface tablet bánt az oldalvonalnál. A Buccaneers 23 pontjából ugyanis 20 a labdaeladások miatt születhetett meg. Aztán ott voltak a büntetések is. Desmond Trufant (CB) például képtelen volt szabályosan védekezni Mike Evans-szen. Melynek nem egyszer pass interference lett a vége védelmi oldalon. Összességében pedig 11 sárga zászlót tudtak magukra dobáltatni az atlantai játékosok 124 büntető yardot benyelve ezzel.
Mondhatjuk tehát, hogy a Falcons magát verte meg a tegnapi napon, azonban vagy egy Buccaneer akinek érdemeit semmiképp nem szeretném elvenni, ő van ott azon bizonyos mérleg másik oldalán. Ő pedig nem más, mint az újonc Kwon Alexander. A mérkőzés közben hihetetlenül látszott, hogy ez a srác győzni akar, ez a srác meg akarja mutatni. Ez a srác nem rest megleckéztetni nagyon is pofátlan módon kicsit a nagyöreg Julio Jones-t, akinek egyszerűen kitépte a játékszert a kezéből:
Majd később Matt Ryannek is megmutatta, hogy kétszer is gondolja meg, hogy az irányába dobja-e a labdát. Hisz a mérkőzés egyetlen interceptione is az ő nevéhez fűződik. Ahogy a meccs legtöbb szerelése is, számszerint 11. Sajnos, mint kiderült Alexander “nagyon nehéz szívvel játszott” ahogy Lovie Smith nyilatkozta a mérkőzés után. Ugyanis pár napja hunyt el öccse, és bizony neki szerette volna ennyire megnyerni ezt a találkozót, ahogy pár nappal ezelőtt ígéretet is tett rá a kis öcsinek.
Mi erre tényleg csak annyit tudunk mondani, hogy le a kalappal. Nem csoda, hogy a mérkőzés végén Logan Mankins, és Lovie Smith is úgy gondolta, hogy a meccslabdának nincs is jobb helye sehol máshol, mint Alexander kezében.
És bár tényleg úgy gondolom Kwon Alexander 100%-osan megérdemelte, hogy megnyerhesse ezt a mérkőzést, mint ahogy megérdemelte, hogy az öltözőben megkapja azt a bizonyos labdát is. Sajnos ez a Buccaneers még mindig nem igazán harcolta ki az elismerésemet.
Sajnos a problémák melyeket hét közben boncolgattunk, továbbra is jelen vannak. Gondolok itt a buta büntetésekre, mint az unnecessary roughness, és bár a sárga zászlók száma ezúttal nem érte el a tízet, nagyon is közel jártunk hozzá. Sajnos a pass rush egész mérkőzésen nem igazán működött, amikor viszont igazán szükség volt rá, azaz a hosszabbításban, már szerencsére igen. Eddig kellett ugyanis várni a Bucs egyetlen sack-jére. Akkor Howard Jones szállította, aki egész pofás kis produkciót mutat immáron a harmadik mérkőzésén is, amit a Bucs színeiben játszik.
Aztán ott van maga a tény is, hogy hiába rúgott két mezőnygólt Connor Barth, aztán osztott ki egy tökéletesen helyezett 20 yardos TD passzt Jameis Winston Cameron Brate (TE) felé, később pedig futott még egy hatpontost maga is. A Bucs tök simán leadta megint a 17 pontos előnyét kicsivel több, mint egy negyed leforgása alatt. Sajnos itt azt kell mondjam, hogy Lovie Smith-nek megint akadtak erősen megkérdőjelezhető edzői döntései.
Jameis Winston célpontok nélkül is képes volt pontokat szállítani a Bucs támadóegységének. Kiosztott egy 20 yardos passzt Cameron Brate-nek, majd később maga is futott egy touchdownt.
A Buccaneers secondary a legkevésbé sem tudta elvégezni a feladatát. Hisz az egy dolog, hogy Julio Jones 162 yardot kapott el, de még a tight end Jacob Tamme is 100 yard fölé jutott. Nem csoda tehát Matt Ryan labdavesztések miatti frusztráltsága. A másodlagos egység tagjai közül egyedül Alterraun Verner mutatott ma néha életjelet. A safety-k még mindig másnapos zombik benyomását keltve “kóborolnak” a védelmi zónák határain. Leginkább rossz fedezéseket csinálva. Azt hiszem tényleg nagyon sokat elmond a dologról, hogy úgy nyertük meg ezt a találkozót, hogy az Atlanta Falcons 496, míg a Tampa Bay Buccaneers 290 támadó yardot rakott fel a táblára.
Szokták mondani, hogy a győzelmet nem nagyon kell magyarázni. Nos, ez tényleg az a fajta, amit a saját csapatod teljesítményével nem is nagyon tudsz. Bár a jó öreg Lovie ezt is meg fogja oldani, én ebben biztos vagyok. És bár a második félidei leolvadás megint majdnem vereséghez vezetett, a hosszabbításban Jameis Winstonnak sikerült mezőnygól távolságig vezetnie a csapatot. Vagyis igazság szerint jócskán bent járt már a Red Zone-ban, de ott nem akart összejönni a harmadik kísérlet. Őt sem lehet igazán hibáztatni úgy gondolom…
Passzainak jó részét droppolták a mai találkozón. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy a Winston – Evans kémia ennyire rossz lenne időnként, vagy Evans egyszerűen nem játszik 100%-osan. Inkább utóbbira voksolnék, hisz most is rengeteg időt töltött az oldalvonal mellett, orvosok, és gyúrók társaságában. De nagyon sok felé szálló labdát nem tudott lehúzni. A tight end Luke Stocker úgy volt képes eldobni a labdát, hogy 5 méteres körzetben nem tartózkodott senki. Meg hát nehéz ez így, na! A Bucs jelenleg bevethető 4 elkapója közül egy folyamatosan az oldalvonalon van és fájdalmakkal küzd, három pedig draftolatlan szabadügynök, aki idén került a ligába. Nincs mit ezen szépíteni, a passz játékunk teljesen halott ebben a formában, szerintem így is csoda számba ment, amit ebből Winston ki tudott hozni. Főleg a hosszabbítás során.
Ott ugye mezőnygóllal szereztük meg a vezetést, így volt még esélye az Atlantának visszatámadni. De szerencsére ekkor jöttek a nagy játékok a védelemtől. Mint Verner passz leütése, Howard Jones sack-je. Minden a legjobbkor, és sikerült a Falcons-t a félpálya előtt megállítani, megnyervén ezzel nekünk, és Kwon Alexander öccsének a mérkőzést.
Jövő héten most már hazai pályán játszunk, kíváncsian várom, hogy valós képet kapjunk végre a csapat értékéről. Bár az Eli Manning vezette New York Giants ad némi aggodalomra okot. Már csak azért is, mert egy laza 49-52-es őrületet játszottak a héten a New Orleans ellen, ahol Manning 350 yardot passzolt, és kiosztott 6 TD passzt is! Előre félek kicsit mit fog tenni ezzel a másodlagos egységgel…
Forrás:
Bucs Blog
