Nem tagadhatjuk! A Carolina Panthers sikeres franchise lett. S talán már az emléke is halványodik annak, amikor jó pár évvel ezelőtt még ők is a liga aljáról kandikáltak, sóvárogva akár egy pozitív mérlegű szezonért. De előre léptek. Hogyan sikerült nekik? A Bucs ugyanis évek óta csak toporog ebben a sóvárgó állapotban.

Az NFC South a liga új csoportbeosztásának bevezetése óta arról volt híres, hogy senkinek nem sikerült két egymást követő évben az élén végezni. Egészen 2013-ig! Ekkor ugyanis a Panthers magához ragadta a koronát, s az idei évvel egymást követően harmadszor ülnek fel a csoport trónjára. Régi Sport TV és NFL nézők előtt még talán rémlik, amikor is az említett média csatorna egy Patriots-Panthers Super Bowl-lal kezdte el közvetítési sorozatát a 2003-as szezon lezárásaként.

A Pantherst ezidőtájt az a John Fox vezényelte, aki a múlt héten ragasztott szamárfület Lovie Smith fejére egy gyenge, de kedvenc csapatunkat mégis sok mindenben felül múló társasággal. Szóval a Panthersnek van múltja és 2005-ben és 2008-ban még ott egy-egy rájátszás a carolinai franchise részéről, azonban a következő évek őket is a pokolba vezényelték. Nézzük sorba!

2009: IR listán végzi a csapat két irányítója Jack Delhomme és az általunk jól ismert Josh McCown. De így jár az elkapó Steve Smith, a vakoldali tackle Jordan Gross vagy a linebacker Thomas Davis. A draftról Marty Hurney general manager olyan “sikeresen” válogat, hogy a 7. körben kiválasztott Captain Munnerlyn-en kívül nincs említésre méltó név a sorban. Megjegyzem ez az előző év draftjánál is így volt, hiszen a running back Jonathan Stewart kivételével a többi néma csend. 8-8 a mérleg, rájátszás természetesen szóba sem kerülhet.

2010: 2-14-es mérleg. A múlt szezon óta nekünk Bucs szurkolóknak nem kell elmesélni ez mire elég. A második körös Notre Dame irányító, Jimmy Clausen csúnyán besül, a draftról mindössze Brandon laFell és Greg Hardy nevét lehet megjegyezni!

2011: Megérkezik a draftról Cam Newton! A többi megint felejthető! Viszont megérkezik még az új vezetőedző, Ron Rivera. Egy keménységéről híres védő szakember. 6-10-es mérleg.

2012: Lépegetnek előre! 7-9 a szezon és a draftról érkezik Luke Kuechly, vagy például egy 5. körös cornerback, Josh Norman. Ennek ellenére ez kevésnek bizonyul, Marty Hurney-nek az év végén megköszönik addigi munkásságát.

2013: Az új GM Dave Gettleman, aki befejezi a védelem felépítését a Star Lotulelei, Kawann Short duóval. Érkezik új OC is. Rod Chudzinski-t Mike Shula váltja. 12-4 az alapszakaszban és a Panthers elkezdi hegemóniáját az NFC South-ban.

2014: Negatív mérleggel is (7-8-1) a gyengélkedő csoport élén maradnak.

2015: Az utolsó fordulóra kanyarodva 14-1-es mérleg, a legjobb a ligában.

Hol lehet a kulcs? A sikeresség kulcsa. Hiszen ha például a 2010-es és a 2011-es évüket megnézzük, nagyon sok a hasonlóság a jelenlegi Bucs és az akkori Panthers között. Talán annyiban más, hogy a 2-14-et még nem Rivera keze alatt hozta össze a carolinai együttes. Hol lehet a kulcs? Talán mertek kellő időben meghozni személyi döntéseket? Talán sikerült a sztárjaikat a drafton megtalálni? Vagy talán számít, hogy a többségi tulajdonost Jerry Richardson-t hétről-hétre láthatjuk a stadionokban? Vagy talán számít, hogy Jerry Richardson akár arra is hajlandó, hogy egyes győzelmek után meglátogassa az öltözőt, hogy együtt örömködjön fiaival? Hol lehet a kulcs?

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, nekünk Bucs szurkolóknak jelen állás szerint egy dolog marad hátra! Az irigykedés! Mert nekik sikerült. S nekünk mikor fog? De irigy tud lenni az ember, ha Bucs szurkoló! Istenem, de mennyire!

Leolvadás decemberben

A Bucs produkált egy egészen ígéretes októbert, majd egy felemás novembert, most decemberben viszont olyat látunk, amit általában tavasszal a természetben. Leolvadást. Bosszantó vereségek rendkívül gyenge ellenfelek ellen, miközben a tampai sajtót már megint az érdekli leginkább, hogy a holtszezonban lesz-e Mike Glennon trade!

Pedig van probléma bőven. Például az, hogy az egyetlen szinte tökéletes mérkőzésünk óta, amit az Eagles ellen vívtunk meg győzedelmesen Jameis Winston is egyre gyengébben játszik. Hosszú passzait rendkívül rossz százalékban engedi el, de azóta az összes passzát figyelembe véve is 57,5 %-os hatékonysággal dolgozik. Az offense kevés pontot szerez ismét, amivel nehéz mérkőzést nyerni. Nagyjából 20 pont mérkőzésenként a kapott 27-tel szemben. Az utóbbi nem túl kevés ugyan, de hatékonyabb támadójáték mellett kezelhető lenne. Jelen helyzetben viszont nem láthatunk hatékony támadó játékot. Pedig sok év után végre újra van futó játékunk! De nagyjából ennyi, amivel be kell érnünk!

A sérültekről

Arról már a héten olvashattatok, hogy IR listán végezte V-Jax és Major Wright. Sérülés vagy betegség miatt edzéseket kellett kihagynia, vagy csak limitáltan szerepelhetett Da’Quan Bowers, Kourtnei Brown, William Gholston, Jorvorskie lane, Logan Mankins és Sterling Moore.

A Panthers oldalán erősen leszűkült a running back keret. Hiányozni fog a hétvégi mérkőzésről mind Jonathan Stewart, mind Fozzy Whittaker. Erősen kérdéses Kurt Coleman (S) és Ted Ginn jr. (WR) pályára lépése is. Sérüléssel bajlódik még Thomas Davis (LB), Ryan Kalil (C), Star Lotulelei (DT), David Mayo (LB).

A hétvégén a Buccaneers Charlotte városában lejátssza utolsó szezonbéli mérkőzését. Ez azt jelenti, hogy az idényben búcsúzik beharangozó rovatunk is. Reméljük néha kielégíthettük információ éhségeteket vagy néha kis derűt csalhattunk az arcotokra! Reméljük szívesen olvastatok minket! Köszönjük!

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com