Még emlékezhetünk rá, hogy a szezon harmada után szinte mindenki támadta Mike Smith-t, mert a védelem olyan sok pontot engedett az ellenfeleknek, mint nagyon ritka esetben a Bucs történelmében. Aztán a Falcons elleni vereség után valami megváltozott. Nehéz megmondani micsoda, de immáron öt mérkőzést nyert a Bucs zsinórban és elvitathatatlan a védelem ebben való szerepe. Öt mérkőzés alatt az egy játéknapon kapott legtöbb pont is csak 21 volt. Ha az öt mérkőzést vesszük alapul ez a kapott pontok átlaga nem éri el a 13-at.

Ezúttal a Saints volt a szenvedő fél. Ismét kiválóan működött a 3. down-os védekezés (4 sikeres Saints játék 13 próbálkozásból) s a red zone defense is megálljt parancsolt ( 0/2). A futásokat teljesen megölték McCoy-ék. Egyedül Brandin Cooks és Willie Snead tudott hosszabb-rövidebb időre fejfájást okozni. Mondjuk utóbbi játékosnál azt kicsit furcsán néztem, hogy hajlamos volt azt hinni a Bucs játékosok feje lecsavarható tartozék.
A secondary 3 interception-t gyűjtött be Drew Brees-től. Név szerint Vernon Hargreaves, Brent Grimes és a mérkőzés végén az ezer fokkal égő Keith Tandy.

Kiválóan játszott Robert Ayers aki nem csak az egyetlen Bucs sack-et mutatta be, hanem további 4 ízben meg tudta ütni Breest.

A mérkőzés utáni felfokozott állapotban nem is csoda, hogy ezt nyilatkozta: - "Tartjuk magunkat! Éhesek vagyunk! Nyerni akarunk! Nem hiszünk a vereségben! Hisszük, hogy minden meccset megnyerünk! Így gondolkodunk! akárki jön szembe, újra kivétel nélkül győzedelmeskedünk! Így megyünk végig!"

Dirk Koetter pedig visszaszúr! Mint támadó szakembert a gyengécske offense produkció miatt kissé fricskázták (szerintem oktalanul) a szakelemzők, de maga is elismerte, hogy nem lehengerlő játékkal gyűjtötte be a csapat a W betűt: - "Nem ez volt a legszebb játékunk. De büszke vagyok a fiúkra, mert megtalálták az utat. S ez a védelmünkkel kezdődik. Ki mondta, hogy Tampában nincs védelem?"

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com