Kezd kiKuppálódni a semmiből jött elkapó
Őszinte leszek, és előre elnézést kérek minden magyar Rams-szurkolótól, de péntek hajnalig fogalmam sem volt róla, hogy Cooper Kupp ennyire jó játékos, pedig évek óta játszok különféle Fantasy-ligákban, de valahogy rajta soha nem akadt meg a szemem. Ígérem mostantól figyelni fogok rá! Kész szerencse, hogy a Los Angeles-i megfigyelők annak idején nem voltak olyan vakok, mint én…
Szóval itt van egy 25 éves játékos, aki a Minnesota elleni mérkőzésen karriercsúcsot jelentő 162 elkapott jarddal zárt, ráadásul a 9 elkapása közül kettő touchdownt ért. A mérkőzést nézve, ami leginkább feltűnt, hogy a másodéves WR különösebb megerőltetés nélkül kapta el a labdákat, amik valahogy mindig pont a kezében landoltak.
Mondjuk nem meglepő, hogy ekkora az összhang Jared Goff-fal, ugyanis a két játékos a 2017-es játékosbörze után néhány hétig együtt lakott. Ezen időszak alatt rengeteget filmeztek, együtt edzettek, megtanulták a playbookot és a különféle védekezési variációkat. Apropó 17-es draft. Kupp csupán a 69. kiválasztott volt, ráadásul sokba sem került, hiszen azon a nyáron egy négyéves, 3,8 millió dolláros szerződést írt alá - de az már biztos, hogy a megtartása ennél jóval többe fog kerülni.
Kupp egyébként újonc évében már megcsillantotta tudását – hogy maradtam le róla??? -, hiszen az alapszakaszban 15 mérkőzésen játszott, 62 elkapással 869 jardot termelt – ebből 5 TD –, vagyis már akkor nagyon közel volt az 1000-es álomhatárhoz. És itt álljunk is meg egy pillanatra: a másodéves elkapó négyéves NCAA karrierje során, amit a Kelet Washingtoni Egyetem színeiben játszott végig, minden szezonban bőven túlszárnyalta az 1400 jardos teljesítményt, végzősként például 13 meccsen 1700 jardot termelt és 17 TD-t.
Ami pedig az idei NFL-szezonját illeti: 4 mérkőzés, 24 elkapás 348 jard és 4 touchdown, vagyis már csak egy hatpontos hiányzik neki ahhoz, hogy beállítsa a tavalyi rekordját. Nem vitás tehát, hogy Kupp berobbant a ligába, és már a legjobbak között kell emlegetni őt. 2016-os egyetemi tanulmányai alatt született már róla egy hosszabb iromány Amerikában, és annak legvégén megkérdezték tőle, hogy milyen karrierrel lenne elégedett:
„Nem számít, hogy bekerülök-e a Hírességek Csarnokába vagy sem, mert ha úgy hagyom abba a játékot, hogy tudom, minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy sikeresek legyek, akkor elégedett leszek mindazzal, amit a játék adott nekem.”
Azt gondolom, a válasza tökéletesen elárulja, milyen sportoló is ő, és hogy mit várhatunk tőle a folytatásban.
El Fary tollából