A lenti iromány csak a képzelet szüleménye, a történet teljes egészében fiktív, minden, ami kicsit is a Pittsburgh-i valóságra utal, csak a véletlen műve! Na, jó, azért nem egészen.

Vége az edzésnek, avagy egy újabb csodás nap a paradicsomban! Paradicsom, ugyan. Nem is tudom mikor volt utoljára idilli hely a Steelers öltözője. De, mégis tudom, újonc évemben, pont 10 évvel ezelőtt, amikor megnyertük a Super Bowlt. Az sem mostanában volt… De hiányoznak azok a régi szép idők! Akkor valahogy minden klappolt, az öltözőben mindenki értette a tréfát és mindenki benne volt egy kis csibészségben. De szép idők voltak! Most meg… Gürizünk, mint az állat, nap nap után, mégis csak szenvedünk hétvégente, és ennek bizony a fele sem tréfa! 

Kínomban már mosolygok, pedig sírni tudnék. Bár inkább nem teszem, mert hát az mégsem illene egy ilyen kemény falemberhez, mint én. Pedig megtehetném, hogy négy kör után gondolatban eltemetem szezonunkat, de hátra van még pár meccs, minden jóra fordulhat. Bár nem hiszek a tündérmesékben, és ami azt illeti, többé Bell-ben sem hiszek. Ha meglátnám a szekrénye előtt, amint edzésre készül, tuti beleverném a fejét a falba. Sőt, ahogy régen az iskolában csinálták a kicsikkel, még be is zárnám a szekrényébe, és a szezon végéig ki sem engedném onnan. 

Most komolyan, normális a srác? Értem én, kell a pénz meg minden, merthogy „ligaelit futó vagyok, aki minden dolcsit megérdemel”. Bombajó befektetés vagy, tényleg, mert futni azt nagyon tudsz csórikám, de a tisztelet és az alázatosság az bizony nem erősséged. Komolyan azt mondod valakinek, hogy hiányzik neked a játék, meg hogy a 7. héttől számíthatunk rád? Jó, inkább a 8.-tól a Browns ellen, hiszen a hetedik héten pihenünk egy kicsit, ahogy eddig te is tetted, de ne akadjunk le ilyen apróságon… 

Cseszd meg haver, eddig is szükségünk lett volna rád! Én ott voltam a pályán, hallottam, ahogy a szurkolók anyámat és mindenki másét is szidták, mert nem ment a játék, sem nekem, sem a többieknek. Az eredmények sem jöttek. Én ott voltam, átéltem. Te merre jártál? Sírtál éppen, hogy jaj kevés a lé, adjatok többet és jövök segítek. Mennyit buktál apukám azon, hogy eddig sz*rtál a fejünkre? Valaki egész évben nem keres annyit, amennyit te kaptál volna egy meccsért, mégis végig dolgozza az idényt. Te meg jössz, elmondod valakinek a nagy hírt, hogy visszatérnél…. és leakasztanád a közel 9,5 millió dollárodat, ami ugyebár a szerződésed szerint jár neked, ha bekerülsz a keretbe. 

Tudod mit, gyere! Öltözz be, lépj pályára velünk, nem kívánom, hogy megsérülj, rajtam ez biztosan nem fog múlni. De megsúgok valamit öreg: a karma nagyon alattomos tud lenni, és neked az idei drámázásért kijárna egy büdös nagy pofon. Tudod, 26 évesen ennél komolyabb embernek gondoltalak, de neked nem számít más, csak a siker, pénz, csillogás, és talán majd egyszer a mozivászon.  De gyere vissza, játssz velünk, és bizonyítsd be, hogy nem csak egy pénzéhes arc vagy, hanem ugyanaz a tökös gyerek, aki az elmúlt szezonban majdnem 1300 jardot futott. De amíg játszod a sértődött primadonnát, addig én edzek tovább Conner-ral, aki bár nem fut még olyan hatékonyan, mint te -TD-je már volt a fiúnak -, de legalább itt van, és velünk együtt próbál meg kimászni a gödörből. Szóval a hetedik héten találkozunk, már ha tényleg lesz pofád belépni az öltözőbe…

El Fary