A csere QB ellen bukott el a Lions

cb_1.jpg

Mikor lehetne megmutatni egy csapatnak, hogy még mindig van erő a keretben, mint amikor a gárda hazai pályán fogadja csoport riválistát, amelynek a kezdő QB-ja sérülés miatt nem lesz bevethető. Ebben a szituban volt a Detroit is a Chicago ellen, ám a Michigan-i egylet 2018-as jó szokásához híven tökön szúrta saját magát, és 23-16-ra kikapott a csere irányítóval kiálló Bears-től.

 

Óóó hálaadás. Az ünnep amikor az amerikaiak megemlékeznek arról a pillanatról amikor még a telepesek és az őslakosok békében éldegéltek egymás mellett, amikor családi körben hálát adnak az elmúlt évben történt pozitív dolgokért, miközben hatalmasakat esznek és amifocit bambulnak a tv-ben. Stílusosan ilyenkor a klasszikus csapatok összecsapásai- az NFC kelet, és észak-  kerülnek képernyőre, ami komoly lehetőséget biztosít az adott együtteseknek, hogy megmutassák magukat, hisz ilyenkor az egész ország rájuk figyel.

 

Ezek után érthető, hogy a Detroit városa és a Ford Field nagyon készült erre a meccsre. A Lions elsőéves vezetőedzőjének, Matt Patricianak is különösen fontos volt a Chicago elleni csoport rangadó behúzása, mivel csapata egy komoly skalppal (Panthers) az övén próbált az utolsó szalmaszálba kapaszkodni, hogy, kihasználva az NFC északi négyesében lévő káoszt, besurranjon a playoffba. Hisz mi más lehetne a cél egy olyan klubnál, amelyik egy 9-7-es szezon végén kirúgta aktuális mesterét, azt a szemlyét aki négy év alatt kétszer is a rájátszásba vezette a klubot (ez legutoljára a 90-as évek végén jött össze egy detroiti edzőnek), azt a személyt akinek négyéves tevékenysége alatt mindössze egyszer zárt 50% alatt a csapat (2015, 7-9).

 

Ehhez képest a szakállas hentesre hajazó kinézettel megáldott 44 éves szakember irányította Oroszlánok megmutatták az egész országnak, hogy miért is vannak egyre kilátástalanabb helyzetben. Hiába a Pats-sikerekben megfürdött védőzseninek tekintett főedző, a következő nagy támadógurunak kikiálltott Jim Bob Cooter, csütörtökön a Chicago-i együttes,  Mitchell Trubisky nélkül, kevesebb szerzett jarddal (264 vs. 333),  labdabirtoklással (27:14 vs. 32:46), és futással (38 vs 111) is végig meccsben tudott maradni, mivel a Khalil Mack vezette védelem pokollá tette Matthew Staffordék életét, és ennek következtében 16-16-os egálnál hat perccel a lefújás előtt elég volt egy Eddie Jackson labdalopás, és az abból futott TD, hogy Matt Nagy fiai lezárják a meccset, és boldogan majszoljanak a győztesnek járó pulykából.

 

Ezt a meccset látva foglalmam sincs a detroitiak miért adhatnak majd hálát. Nagyon úgy fest a dolog, hogy Patricia-val nem elég hogy nem lesz meg a play-off, de a sorsolást látva, Staffordék maximum hat sikerig fognak eljutni, ami visszalépést jelent az előd teljesítményéhez képest. A Lions szurkolók kezdhetik visszasírni Jim Caldwellt, akivel hét meccsnél kevesebbel egyszer sem zárt a csapat.

 

Tudom, hogy tizenegy mérkőzés után nem illik ítéletet mondani egy edző teljesítményéről, de nagyon úgy fest, hogy Detroitban egy újabb Belichick-tanítvány lassú bukását láthatjuk majd. Ne legyen igazam.