Sajnos a hatodik mérkőzésünkön sem jött össze csapatunk első győzelme, azonban a játék képe valamivel biztatóbb volt. A győzelemre való esély még megvolt az utolsó két percben is, de ismét jöttek a bosszantó hibák...

A mérkőzés borzasztóan indult, hiszen Manning rögtön két interceptionnel nyitott, amiből a másodikat touchdownra tudták visszavinni. Az elsővel nagy szerencsénk volt, mivel az end zone torkában a Bears megpróbálkozott negyedikre is, a kísérlet azonban sikertelen lett. Ezt követően a támadó alakulatok domináltak, a Bears-nél elsősorban Brandon Marshall volt tarthatatlan, míg csapatunkból Brandon Jacobs idézte szebb napjait. A félidőben 10 ponttal vezetett a Chicago. A második játékrészben a védelmek villogtak és sikerült faragni a hátrányból is. A mérkőzés hajrájához érkezve ismét felcsillant a remény a győzelemre, de egy újabb szerencsétlen INT következtében újra vereség lett a vége.

A bűnbakot valószínűleg sokan Eli-ban látják, de a helyzet nem ilyen egyszerű. Az első két pick Randle felé repült és láthatóan nem értették meg egymást az elkapóval. Már a sokadik ilyen incidens a korábbi LSU játékossal és emiatt egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ezek a labdaeladások mind Manning hibái lennének. Legalább annyira sáros a WR, sőt. Az utolsó INT inkább Myers hibája volt, elkapható labda csúszott ki a kezei közül. Ezeken kívül nem volt különösebb probléma a passzjátékkal, a két korai interception után hosszú ideig csak jó átadásai voltak Eli-nak. Az azonban már problémát jelent, hogy a Cruz, Nicks, Randle hármason kívül nem sok használható célpont van a csapatban...

A legnagyobb pozitív meglepetést a futójáték és Brandon Jacobs szolgáltatta. 22 kísérletből 106 yardot és 2 TD-t ért el a veterán RB. Ugyan gyorsasága alaposan megkopott, de továbbra is 3-4 ember kell a hatástalanításához, hasznos yardokat tud szerezni emberrel a nyakán is. A futójáték feléledése segítette a passzjátékot is és a 3rd down abszolválására is jótékonyan hatott. A visszatérő Da'Rel Scottnak is volt egy szép játéka, amelynek végén azonban sérülést szenvedett. Ugyan a második félidőben csak 7 pontot szerzett csapatunk és voltak bosszantó hibák is, de nagyot lépett előre az offense.

Áttérve a védelemre, az első játékrészben azt csinált velünk a Bears amit csak akart. Leginkább Brandon Marshall hatástalanítása okozott problémát, az elkapó kiválóan használta ki magasságát és fizikai fölényét. Rajta kívül csapatunk korábbi játékosa, Martellus Bennett és Matt Forte volt az, akik több elkapást is jegyeztek. Pass rush sajnos egyáltalán nem volt, ez pedig alaposan megnehezítette a védelem többi részének a dolgát, hiszen Cutler nyomás alatt pontatlanná vált. Egyszer sem sikerült sackelni az irányítót.

Ellenben Jon Beason remekül mozgott, a legtöbb szerelést ő jegyezte. Látszott a mozgásán, hogy tehetséges játékosról van szó. Ha egészséges tud maradni, akkor mindenképp jó vásárt csináltunk vele. A futások megállításával egyébként sem volt gond, Forte mindössze 3,5 yardos átlaggal tudott haladni a labdával. A védőfal belsejében és a linebackerek között is érződik az upgrade. Ha Beason egészséges marad és Paysinger ilyen ütemben fejlődik tovább, akkor egy korrektnek mondható LB sorral tud majd kiállni a védelem.

Összességében tehát elmondható, hogy az összes hibát még nem sikerült kijavítani, de előrébb lépett csapatunk az utolsó mérkőzéshez képest. A játékosok az összecsapás végéig tartották a szoros eredményt és nem zuhantak össze úgy, mint vasárnap. Ugyan a mérleg 0-6, de ez a csapat ennél sokkal jobb képességű. Nem kell már sokat várnunk az első győzelemre, ebben szinte biztos vagyok. Ennyi balszerencsés labdaeladás után már a mi számunkra fognak pozitívan alakulni a dolgok. És senki ne akarja padoztatni Eli-t...