Elkeserítő vereség a szezonnyitón

2015. 1. hét,

Tennessee Titans vs. Tampa Bay Buccaneers 42-14

Nagyon, nagyon hosszú estéje volt Jameis Winstonnak, és nagyon nagyon hosszú volt a Buccaneers szurkolók számára is.

Szerencse, hogy nem ülök le egy-egy meccset látván, friss élményekkel teli beszámolókat írni. Mert javarészt egymondatosak lennének, mely mondatban megköszönném a sokévi együttműködést ennek a díszes franchise-nak az idegrendszeremmel, és valószínűleg feladnám a harcot. Egyszerűen kezd mérhetetlenül elég lenni.

Elég volt abból, hogy sokévnyi munkával sem tudnak összerakni egy támadófalat. Mely támadófal nem feltétlenül a tehetségeket, vagy a jó játékosokat hiányolja, hanem egyszerűen felkészítőik szakértelmét, hogy egyszerűen olyan szinten megtanítsák nekik az alapokat, hogy például kinek, kit kéne adott szituációkban blokkolnia. A csapatra dobált rengeteg sárga zászló teljesen elfogadhatatlan, főleg az olyan típusúak, mint az illegal formation. Ebből egész szezonra sok lenne a három darab, nem, hogy egy meccsre. Hisz ez abszolút a football egyik alapja. A “hova álljak a pályán” jellegű dolog. Az, hogy ez két év után is problémát okoz folyamatosan a jelenlegi edzőgárda keze alatt számomra már megbocsáthatatlan hiba, és úgy gondolom egy normális tulajdonosi kör mellett, már fejek kellettek volna, hogy hulljanak emiatt.

Marcus Mariota első NFL touchdownja.

Jameis Winston első NFL megmozdulása.

0914_3_jameiswinston

Mérhetetlenül elegem van abból, hogy az egész csapat egy kibaszott vicc. Hogy a Lovie Smith – Leslie Frazier féle, valahol, két évtizeddel ezelőttről itt ragadt védelmi sémája, a mai modern időkben egy kalap szart sem ér, és ez a két őskövület egyszerűen nem is ért semmi máshoz. Elfogadhatatlan az, hogy az ellenfél újonc irányítója elmondja a meccs előtt, hogy szétfogja adogatni Lovie Smith zóna alapú védelmének a határait, hisz nagyon jól tudja, hogy a Tampa 2 erről szól, mint ahogy azt is, hogy a Buccaneers játékosai immáron két éve nem tudják elsajátítani a zóna váltásokat. Erre vasárnap kifutnak a gyepre, csinálják is mindenféle nyilatkozat ellenére a hibás Tampa 2-t, az újonc irányító pedig ahogy ígérte szét is adogatja az egész védelmet. Marcus Mariota két perc leforgása alatt megszerzi karrierje első TD-jét. Négy perc múlva a másodikat, majd még az első negyedben beállítja Fran Tarkenton 1961-es rekordját. Ugyanis az egy meccs alatti legtöbb passzolt touchdown egy újonc irányító által: 4

Unom… Unom, hogy ennyire szarok vagyunk. Hogy ez a társaság az NFL legnagyobb vicce. Hogy évek óta semmire nem képes, csak a számunkra negatív rekordok felállításában segédkezni. A Tampa Bay Buccaneers egyszerűen az NFL Marussiája, van, csak senki nem tudja minek. A hétvégi összefoglalókban jókat lehet nevetni rajta és kész. Lehet nevetni azon, hogy újonc irányítójának első passza pick – six lett. Lehet nevetni azon, hogy az évek óta formált, gyúrt támadófala négy sack-ket is beenged. És lehet röhögni azon, hogy a saját jobb oldali tackle-je zsákolja be Jameis Winstont.

Én most nem mennék bele az idei draftba, nem akarok elkezdeni pityeregni, hogy vajon ez a díszes, a munkájára teljesen alkalmatlan társaság vajon miből szűrte le azt, hogy Marcus Mariota nem fog illeszkedni egy NFL csapat rendszerébe, és nem szabad őt draftolni. Úgy gondolom a tegnapinál nagyobb fricska nem kell ehhez az egészhez. Mint ahogy azt sem firtatom, hogy Winstonban is minden bizonnyal több van ennél. És egy normális támadófal mögött, mely legalább nem tör az életére folyton, talán ő is jobbat tudott volna felmutatni. Persze azért védeni őt sem akarom, hisz mindkét labdaeladása a saját maga meggondolatlanságából adódott egyértelműen.

A második negyedben azért ő is össze tudta hozni karrierje első hatpontosát, majd az utolsó negyedben még egyet. Bár ez a tampai közönségen túl, már a Titans edzőit sem érdekelte igazán. Hisz a második félidőtől kezdődően már csak szépen futásokkal lassították a játékot. Afféle kitolt pre-season meccset tartottak a tartalékoknak. Szerintem a Titans vezetőedzője Ken Whisenhunt egy okból nem engedte Mariotának, hogy egy ötödik TD-vel egyedülállóan megdöntse Tarkenton rekordját, mégpedig, hogy ne szálljon el teljesen magától. Rajtunk nem múlott volna, mint ahogy Lovie Smith-szen sem.

0914_2_jameiswinston

Mert például az egy dolog, hogy engem nem érdekel már ez az egész ami itt van. De, hogy őt sem azért az elég gáz. Nem igazán tudom semmi mással sem magyarázni, hogy miért nem hív challenge-t amikor a Tennessee futóját a földre viszik, hozzáérnek, majd az felkel és fut tovább. A díszes – teszem hozzá első meccses – bírói társulat pedig még meg is adja a first downt. Vagy miért nem dob be challenge-t amikor a teljesen egyértelmű touchdown elkapását nem adják meg Vincent Jacksonnak azt mondván, hogy kint volt a sarka. Amikor egyértelműen nem. Persze ez ott, a negyedik negyedben már semmit sem segített volna rajtunk. Hisz ezt a mérkőzést már két perccel megkezdése után biztosra mondhatóan elveszítettük. De azért a jó öreg Lovie Smith csinálhatna úgy, mintha egy hangyafasznyit tényleg értene a munkájához.

Sajnos belőlem előjött a tavalyi torokszorító érzés, amikor is minden meccset megnéztem, csak fingom sincs minek. Lehet, hogy végképp felhagyok a jó szokásommal, mert ez a csapat semmit nem fejlődött a tavalyi évhez képest. Ez a csapat idén nem fog megverni egy ellenfelet sem. Amíg ezek a szakértelem teljes hiányában tobzódó edzők, a működésképtelen sémáikkal, a fantázia és tudatosság teljes hiányával csak pocsékolják a tehetségeket Tampában, addig semmi esetre sem.

0914_5_austinseferianjenkins