Alapjában véve úgy gondolom, hogy mióta van ez a blog, több fronton is kifejeztük már nemtetszésünket ami a csapat újdonsült tulajdonosi körét illeti.

Próbáltuk nektek korábban bemutatni a franchise létrejöttét, Malcolm Glazert, azt az embert aki verejtékkel teli munkával kiemelte a sárból, és Super Bowl győzelemig vezette, illetve a közelmúltat is, ahogy Glazer úr gyermekei aprópénzre váltják a dicső múltat, a franchise hanyatlásával pedig nem igazán foglalkoznak. Itt találjátok Buccaneer egy régebbi írását “20 év a Glazerekkel” címmel, mindenképpen nézzétek meg, ha még esetleg nem tettétek volna.

Most pedig pár hónap távlatából ismét elővesszük kicsit a díszpintyeket, egy nemrégiben tett kijelentés, és egy a minap a bucsnationön megjelent cikk miatt.

Ha esetleg emlékeztek még, az elsődleges problémánk ezen úriemberekkel az volt, hogy míg malacos perselyhez hasonlatosan minden egyes fillért próbálnak kisajtolni ebből a franchise-ből, addig a sikerességével már nem igazán törődnek. Legyen itt szó az edzőkről, draft politikáról, a szabadügynök-piaci tevékenységről. A média megfelelő kezeléséről. Sőt, végtére is ezen is továbbmenvén gyakorlatilag a sikertelen évek utáni edzőváltáson kívül szinte semmikor nem is látjuk őket.

A minap azonban jelentkeztek, és kerek perec kijelentették, hogy szeretnék ha a Buccaneers több meccset játszhatna a Raymond James stadionon kívül.

Hacsak nem a kinti parkolóban akarják lejátszani a meccset, bizony az ember joggal asszociál Angliára, és azon belül is Londonra a kijelentés kapcsán, illetve hát a szakavatott NFL rajongók bizonyára hallottak a liga Amerikán kívüli terjeszkedési terveiről is, mint például Mexico.

Bár főhőseink a Glazer bratyók, és a Glazer húgi esetében itt egész biztosan nem Mexico-ról van szó. Hisz ahogy szintén sokszor írtuk már nektek korábban az ő érdekeltségeik leginkább Angliában találhatóak. Többek közt a szintén saját tulajdonban lévő Manchester United, melynek mérkőzésein – a Buccaneers-szel ellentétben – fellelhetőek fent említett úriemberek.

Bár az úriember helyett a minden hájjal megkent üzletember lenne talán a jobb kifejezés. Hisz ez a kijelentés az után kezdett természetesen szállingózni, hogy a Glazer család elkezdte egy üzleti terv kidolgozását a Tampa Sports Authority valamint Hillsborough megye közreműködésével egy 78-100 milliós beruházásra, mely a Raymond James Stadionon szükséges fejlesztéseket lenne hivatott véghezvinni.

A Glazer család szeretne legalább egy felkészülési mérkőzést, és két alapszakasz meccset távol játszani Tampától. A Hillsborough megyei tisztviselők pedig máris heves fejvakargatásba kezdtek, hogy vajon miért álltak most elő Glazerék egy ilyen kéréssel a liga felé?

Vajon azért, hogy előállhassanak egy új bérleti javaslattal egy másik stadion felé, amikor a Raymond James szerződése lejár 2028-ban?

Hillsborough megye biztosa, Ken Hagan igen is így gondolja.

“Mondtam nekik, hogy leginkább arra lenne szükségünk, hogy idehozzanak egy Manchester United meccset, vagy hogy esetleg Super Bowlt rendezzenek itt. Nem engedhetjük meg, hogy két meccset is játszanak ugyan abban a városban, mert úgy gondoljuk, hogy egy potenciális rajongótábort akarnak létrehozni, hogy aztán a tőkeáttételt ellenünk fordítsák a jövőben a bérleti tárgyalások során.” – nyilatkozta Hagan a Fox Sports-nak.

A taktikai elemek egyáltalán nem jelentenek újdonságokat. Ahogy ebben a ligában a pályát is taktikai elemek tarkítják, úgy a színfalak mögött is folyamatosan zajlik a “színjáték”. Rengeteg NFL franchise és egyéb más major sportban tevékenykedő szervezet próbál hasonló módszerekkel kizsarolni magának a várostól egy új stadiont, vagy arénát. Ez történt Indianapolis-ban a Colts-szal. Ez történt az NHL-es Pittsburgh Penguins-szel, és ez történt a Sacramento Kings-szel is. Ha a város vezetőire túl nagy nyomás helyezkedik, mert adott franchise túlontúl élvezi a helyi lakosság szimpátiáját és támogatását, bizony általában az a dolog vége, hogy a város új stadiont épít a csapatnak, távozni nem hagyják őket.

Mindig csak az Old Trafford-ban.

A probléma az a Tampa Bay esetében, hogy az itt lakó emberek bizony még mindig fizetik a Raymond James Stadiont. A szóbeszéd pedig már évek óta terjed egy londoni franchise-ról, ahogy az is mindenki számára teljesen nyilvánvaló, hogy a Glazerék nagyon is szívesen nyitnának afelé a piac felé, hisz évek óta nagyon is jól megélnek belőle.

2013-ban Joel Glazer, a Bucs egyik társtulajdonosa így igyekezett megnyugtatni a szurkolókat:

“Ugyan olyan keményen dolgoztunk, mint bárki, hogy eladjuk a jegyeket. Erre nagyon kemények a körülmények Floridában. Az ekonómia nem jó, és ez egy változó világ. Mi megpróbálunk alkalmazkodni ehhez a változó világhoz. Úgy gondolom előreléptünk a tavalyi évhez képest, és a rajongók lelkesek lehetnek a következő szezonban.”

Ez akkor volt, most pedig ismét egészen más a helyzet. Az NFL egyre nyitottabb, és egyre jobban vágyik egy angliai franchise-ra. Eredetileg az NFL bennfentesei úgy gondolták, hogy erre a legesélyesebb a Jacksonville Jaguars lehetne, de most ismét fordult a kocka, és a pletykák leginkább a Buccaneers nevét suttogják ismét.

Amikor Buccaneer barátunk megírta a 20 év a Glazerekkel című cikkét jól kifejtette benne, hogy az első évtizedben a franchise atyja, Malcolm Glazer nagyon is klassz dolgokat művelt itt. Miután megvette a Hugh Culverhouse-i birtokot remek szakembereket is hozott magával, mint Tony Dungy, Monte Kiffin, az akkori Lovie Smith, majd később Jon Gruden. Bölcsen osztogatták a szerződéseket, ügyesen draftoltak. Bejutottak a rájátszásba, 1997-ben pedig összeraktak egy megállíthatatlan védelmet, mely 2002-re meghozta a Super Bowl győzelmet is.

Malcolm Glazer, a franchise atyja.

Aztán pár év múlva Malcolm Glazer beteg lett, fiai szép lassan megjelentek a franchise környékén, és mintha megmérgezték volna az egészet. Jöttek a sikertelen edzők, mint Raheem Morris és Greg Schiano, egy ígéretes, ám teljesen belefásult hátvéd Josh Freeman személyében. Sikertelen draftok tömkelegei és alig 10 év alatt ismét a liga legvégén végeztünk, olyan számokat felmutatva mint a borzalmas hetvenes évek végén.

És itt máris elérkeztünk a szurkolók legnagyobb problémájához, mert míg nekem, és neked fontos ez a franchise. Míg te élvezettel nézed a találkozókat, és várod a csapat győzelmét, addig a csapat tulajdonosai egyáltalán nem tekintik saját gyermeküknek, elsősorban érezhetően a Manchester Unitedot tekintik annak. Míg a Tampa Bay Buccaneers leginkább Malcolm Glazer számára volt fontos.

Sajnos jelenlegi tulajdonosaink leginkább üzletemberek, és ha egy üzleti modell nem működik, akkor bizony belefognak egy másikba. Sajnos én ezt nagyon szomorú dolognak tartom. És bár magam is európai vagyok, és sokkal előbb kijutnék egy Bucs meccsre, ha Londonban lenne a székhelye, de elképzelhetetlen szituációnak tartom… Ki látott már karibi kalózokat London közepén? Én egyszerűen nem tudnám elképzelni ezt a csapatot, ha a stadionja nem egy óceánparti városban lenne valahol a karibi világban, ahol mindig süt a nap, ahol trópusi viharok miatt húzódnak el meccsek, ahol 20 fokban is képesek villámok dörrenni. Ahogy ágyúk is dörrennek, amikor a csapat pontot szerez. Milyen lenne ez a szürke Anglia kellős közepén? Számomra elképzelhetetlen, és elfogadhatatlan.

És a véleményünkkel egyáltalán nem maradunk egyedül a világban. Ugyan is a floridai szurkolók is egyre inkább a Glazerek vesztét kívánják. Ha nem is szó szerint, de azért nagyon kampányol a floridai nagyérdemű, hogy akkor tennének a legjobbat ennek a csapatnak, ha szépen eladnák valakinek aki foglalkozik is vele. Itt mindjárt szóba is kerül Jeff Vinik neve. Ő az NHL-ben játsszó Tampa Bay Lightning tulajdonosa, akik nem mellesleg Stanley kupa döntőt játszottak idén. Az az NHL Super Bowl-ja, ha valaki esetleg nem lenne otthon a témában. A lényeg viszont az, hogy Jeff Vinik szereti a várost, szereti a csapatát, és a bevételeken túl foglalkozik csapata sikerességével is. Remek szakemberekkel vette magát körül, akik remek játékosokat hoztak, az út a siker felé pedig már ki is lett kövezve.

Szerinted Angliában van ilyen?

Persze ez utóbbi forgatókönyvnek mi is nagyon örülnénk, és Vinik úrat sem kéne kétszer kérnünk szerintem, de a szomorú valóság az, hogy a Glazer család, amíg tíz forintot is ki tud ráncigálni ebből a csapatból a nulla idő, és energia ráfordítása mellett, addig egész biztosan nem fogja eladni azt.

És bár tudom, hogy személy szerint én is sokat mérgelődök néha. Különösképpen a tavalyi első Lovie Smith féle év után, gyakran elgondolkozom miért csapkodom itt ennyit a billentyűzetet, amikor W-betűket nem nagyon kapok érte cserébe. De persze csak tovább koptatom a klaviatúrát kitartóan. Azonban őszintén megmondom, ha egyszer egy közvetítés során az alábbi feliratot kéne olvasnom: London Buccaneers, lehet végleg szögre akasztanám azt. Mármint a klaviatúrát…

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com