Mindannyian kicsit megijedtünk a szezon elején, amikor Jameis Winston pályára lépett és esztelen, őrült módjára kezdte eladogatni a labdát. Aztán Dirk Koetter kissé szorosabbra fogta a gyeplőt, levett Winston válláról egy kicsit a futójáték kibontakoztatásával. És Jameis Winston fejlődésnek indult.

A Washington elleni találkozó miatt már elég emberesen kimérgelődtük magunkat, Lovie Smith-t már képzeletben végigsétáltattuk a cápákkal teli tenger fölötti pallón, és egy laza hanyag mozdulattal segítettünk is neki megtenni a végső lépést. Ám a Glazer család továbbra sem ért velünk egyet. Szakadjunk el azonban kicsit a védelem munkájától, és vessünk egy pillantást arra az emberre, akinek teljesítménye és fejlődése fontos számunkra, hisz egyrészről idén az első draftcetlit áldoztuk rá, másrészről pedig olyan feladatok várnak erre a srácra mint, hogy a Tampa Bay Buccaneers franchise irányítója legyen a jövőben.

Jameis Winston ezen a bizonyos vasárnapi találkozón nem, hogy nem újonc irányító benyomását keltette, de statisztikáival is masszívan észrevetette magát.

21/29 passzkísérlet, 297 yard, 2 TD, egyszer sem adta el a labdát, és a Tampa Bay gyengécske támadófala mellett is csak egyszer tudták őt bezsákolni.

Persze észrevették ezt mások is. Az ESPN-nél a harmadik legjobb irányítónak választották Winstont a héten, a Football Outsiders szerint a negyedik legjobb irányító volt, a Pro Football Focus értékelése szerint pedig felléphetett a képzeletbeli dobogó második fokára.  Tehát mindent egybevetve nagyon jó kis napot zárt, és persze karrierje legjobb formáját hozta.

A felvételek pedig ezt meg is erősítik. Míg két héttel ezelőtt a Jaguars ellen éppen, hogy el lavírozta a győzelemig a csapatot. Már az is bőven nagy teljesítmény volt tőle, hogy nem adta el a labdát. Azonban ezen a találkozón minden passza a line of scrimmage-hez érkezett, vagy épp, hogy elszállt az öt yardos vonalig. Ezért nem is igazán tűnt többnek egy jó game managernél. Ellentében a mostani héttel, ahol hosszú passzai is ültek, viszont minden dobása megfontolt, és jól átgondolt volt. Mindeközben pedig bemutatta az NFL szintű játék minden apró momentumát.

Elég, ha csak visszaemlékszünk a meccs elejére, ahol egy 40 yardos bombával indítva kiosztott egy touchdown passzt Mike Evans-nek. Az pedig egy dolog, hogy a labdát tökéletes helyre rakta. De ami ennél is szédítőbb, hogy a passz előtti pillanatban tekintetével átverte a free safety-t, aki ezáltal nem mozdult el Evans irányába:

Ami pedig még magasabbra emelte Winston játékát az az volt, hogy olyan üres elkapókat vett célba és talált meg tökéletesen, akiknek az útvonalán két védő is tevékenykedett a downfielden. Ilyen volt az a szituáció is, ahol Louis Murphy illetve Vincent Jackson is lesérült. Illetve az utolsó negyedben a nagy hajrában is volt egy ilyen tökéletesen helyezett passz, akkor Mike Evans felé, azt is persze úgy, hogy egy teljesen szabadon lévő blitzer száguldott ezerrel a QB arca felé.

Egy dobás 3&7 szituációnál jött elő, amikor már csak 6:40 volt hátra a mérkőzésből. A Bucs-nak szüksége volt egy first downra, hogy a Washingtoniak ne kapják vissza a labdát és ne ragadhassák magukhoz a vezetést. Persze ez később ugye megtörtént, de az már teljesen más tészta. Azonban annál a bizonyos drive-nál ez volt a döntő dobás. Winston pedig az egyik legnehezebb ilyet vállalta be: mélyen és kifelé. Ehhez a típusú dobáshoz szüksége volt karjának minden erejére, de egyben pontosan is kellett helyeznie a labdát. Ha ez a dobás túlságosan belülre érkezik nagyon könnyen szokott interceptionnel, na meg persze pick-six-szel végződni. Ha pedig túlságosan kívülre helyezik akkor máris sikertelen passz lesz. Tehát az ablak nagyon is kicsi ahová be kell a labdát helyezni. Winston azonban tökéletes helyre rakta ezt is, miközben Evans szűk fedezetben volt. Már csak az elkapónak kellett igazítania rajta, és haladhatott is tovább a Buccaneers támadó akciója.

Remek meccs volt a vasárnapi Winstontól! Tényleg le a kalappal az irányító előtt. Agresszív volt, elővette a kemény dobásait is, de nem esztelenül használta őket, ahogy azt a szezon elején láthattuk tőle. Intelligens döntéseket hozott, és vigyázott a labdára is. Egyedül az a csúnya fumble amit sikerült összehoznia. A támadófal összeomlását követően hátulról kiütötték a kezéből a labdát, de szerencséjére vissza tudta szerezni azt. Itt próbálta menteni a helyzetet ahelyett, hogy benyelte volt a sack-ket. De ezt leszámítva tényleg parádésan játszott. Közben pedig azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a második félidőben szinte végig mindösszesen csak egy minőségi célpontja akadt. Hisz ekkor már Louis Murphy, és Vincent Jackson is sérülten tartózkodott az oldalvonal mentén. Amikor pedig csodára volt szükség, hogy megcsináljon egy-két húzósabb játékot, kivételesen szállította a csodát. Ezért is nagyon fájó többek között a védelem vasárnapi betlizése.

Félreértés ne essék, nem akarom én most Winstont piedesztálra emelni, hisz nem valószínű, hogy akkor mostantól kezdve minden meccsen ezt fogjuk tőle látni. Hisz a Washington Redskins másodlagos egysége is hagy maga után bőven kívánni valót, a mienkéhez hasonlatosan. Azonban az a fejlődés, amin Winston az első három hetet követően keresztülment nagyon is látványos, és igencsak biztató. Ha belegondolunk ez az első éve, és már az alapszakasz hetedik hetére sikerült összeraknia egy tökéletesnek mondható mérkőzést, két hete pedig az irányítóknál jól megszokott újonchibákat egyáltalán nem véljük felfedezni rajta. Ha sikerülne ezt a fejlődési folyamatot követnie valóban nagy jövő várhatna rá, és akár tényleg megtalálhatná a Tampa Bay Buccaneers franchise megalakulásának 40. évében története első franchise irányítóját.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com