Folytatjuk szezonértékelő sorozatunkat, ezúttal pedig a csúfosan leszerepelt másodlagos egység munkásságát kutatjuk.

Amikor belefogtam ezen cikk megírásába, a secondary-val kapcsolatban egy komoly dologra jöttem rá. Mégpedig, hogy nem értem. Komolyan, lövésem sincs, hogy mit is szeretett volna Lovie Smith itt elérni, meghonosítani, mi volt az alapkoncepció, mi volt a motivációja, és mi volt a célja az egésszel? És mivel nem értem nagyon nehéz így érdemben beszélni valamiről. Persze én laikusként nem is érthetek mindent, és biztos az edzők jobban kitalálták ezt, de valahol valami hiba csak becsúszott a gépezetbe.

Két évvel ezelőtt ugye ideérkezett Lovie Smith, és próbálta visszahozni magával a Tampa 2-es védelmi sémát. Ez a séma rendkívül jól működött a kilencvenes évek végén, és a kétezres évek elején, hisz bajnoki címet is hozott többek közt a Buccaneers-nek. Azonban a 2014-es szezon kezdete előtt jelentősen megkérdőjelezték annak hatékonyságát. Konkrétan, hogy egy ilyen passzorientált, felgyorsult ligában, ahol jóval atletikusabb és gyorsabb játékosok találhatóak, mint tíz évvel ezelőtt, vajon mennyire fogja a rendszer megállni a helyét?

Akkor többen úgy gondolták, köztük én is, hogy ez egyáltalán nem lehet probléma. És a mai napig úgy gondolom, hogy nem magával a Tampa 2-vel volt itt a gond, hanem annak mikéntjével. Az edzői stáb egyszerűen nem volt képes a csapatmunkára, és a megfelelő kommunikációra megtanítani a játékosait. A védelmi sémát pedig egy év alatt sem sikerült elsajátítani, a dolgon pedig nem segített, hogy a 2015-ös szezonra Lovie Smith még meg is bonyolította azt néha emberfogással, néha blitzekkel, a káosz pedig teljessé vált. A játékosoknak ugyanis fogalmuk sem volt, mikor mit kéne csinálniuk a pályán.

Ez azért is érdekes a secondary részéről, mert a Tampa 2 alapvetően egy cover 2-es védelem, ahol a másodlagos egység minden egyes tagja, egy-egy általa levédekezett zónáért felelős. Úgy gondolom már a középiskolában maximálisan el kellett ezt sajátítaniuk, itt valamiért még sem ment a dolog. Rendszeresen váltották el magukat a zónahatárokon, melynek az lett a vége, hogy ellenfeleink szinte már csak a zónahatárokra történő tight end passzokkal operáltak ellenünk, és rendszeresen felül is kerekedtek rajtunk ezzel a mérkőzéseken. Az elkapók könnyed visszafordulásokkal használták ezt ki, akár 5 yarddal is elszakadva ezzel egy-egy védőtől. Ezek mérkőzésről – mérkőzésre visszatérő momentumok voltak, Lovie Smith pedig 32 meccsen keresztül képtelen volt ezen változtatni!

Az látszik, hogy tavaly próbálkozott már ő mindennel. De ez olyan szinten túlbonyolította a dolgot a játékosok számára, hogy néha azt sem igazán tudták, hogy tulajdonképpen hova kéne felállniuk. Néha pedig egyenesen még a matek sem segített a dolgon.

Alterraun Verner háromszor került kispadra a 2015-ös szezonban. Pedig ő még számolni is tudott! “Srácok ide kéne még valaki” Az akció vége egyébként TD.

Lovie Smith azonban nem magában, Gil Byrdben, vagy a sémában látta a hibát, hanem magukban a játékosokban. Elképesztő rotálás vette tehát kezdetét, és eljutottunk oda, hogy nem volt olyan defensive back a Bucs keretében, aki konzisztensen kilenc mérkőzésen pályára tudott egyáltalán lépni. Erről annak idején írtunk nektek egy kis cikket, és egy grafikonnal is megmutattuk, hogy a cornerbackek például melyik héten, hány snap erejéig jutottak lehetőséghez.

Ez pedig valami egészen elképesztő. Mint végül a számok is, amelyet ez a védelem produkált. A 2015-ös ellenfeleink irányítói ugyanis 70%-os passzpontossággal tudtak összességében működni ellenünk. Az NFL történetében egyébként nyolc olyan irányító van, aki ilyen mutatót tudott egy egész szezonra összehozni, közülük pedig négyen már a Hall of Fame tagjai. Nos, a mi múlt évi ellenfeleink többsége nem, hogy Hall of Fame tag nem lesz soha, de bizony cserepados, veterán irányítókról van szó. You Like That?

Ha pedig ellenfeleink passzpontosságát nézzük, bizony mi produkáltuk tavaly a legnagyobb égést a ligában. Ezenfelül pedig beszedtünk még 31 passzolt touchdownt, mellyel a 25. helyet béreltük ki magunknak holtversenyben ugyan a Bears, a Dolphins, és a Giants csapatával. Ők szintén mind – mind 31 TD-t kaptak. Passzolt yardok tekintetében azonban mégsem leghátul végeztünk, hanem a középmezőnyben a 16. helyen. Ennek oka viszont véleményem szerint nem a secondary, hanem egyszerűen az, hogy a szezon legtöbb meccsén, miután kitűzdeltek minket, javarészt futásokkal égették az órát.

Személy szerint szerelmese vagyok a szép defensive back játéknak. A gyönyörű passzlevédekezéseknek, a kemény safety ütközéseknek, a klassz interceptionöknek, melyek a jó helyezkedésből adódnak. Ezért megmondom őszintén nagyon fájt látnom az elmúlt pár évben ahogy Lovie Smith módszeresen szétbarmolta ezt a csapategységet, mert erre egyszerűen nincs jobb szó.

Szerintem hatalmas lesz itt a jövés menés a holtszezonban mind cornerback, mind safety fronton. Bár Major Wright és Chris Conte helyzetét megmentheti az új secondary edző személye, hisz Jon Hoke éveken keresztül dolgozott már velük korábban, ahogy játéktudását illetően Alterraun Verner, és Johnthan Banks is alkalmas lehet pozíciójára. Utóbbi két játékos esetében érdemes amúgy megnézni, hogyan teljesítettek a Lovie Smith előtti időkben. Verner ugye a Tennessee csapatától érkezett ide, míg Banks-et mi draftoltuk 2013-ban és egy évet játszott Greg Schiano keze alatt.

Nekem meggyőződésem, hogy itt nem ennyire rossz játékosokról van szó. Itt nem ennyire visszaeső teljesítményről, hogy alapvetően ezek a játékosok többet érnek, mint ahová végül a PFF rangsorolta őket. Hisz korábban már említettük nektek, hogy cornereink az ottani helyezésük alapján egy NFL csapatba sem férnének be a kezdőbe, de többségük még csereként sem illene sehova. Egyszerűen senki nem értette, hogy Smith mit akar, és én ugyan szívesen megmagyaráznám mindenkinek, de ahogy korábban említettem én sem értem. Ez egyszerűen pedig nem sémaváltáshoz vezetett, hanem a másodlagos egység fékezhetetlen rotálásához, és kiszórásához. Melynek semmi értelme nem volt, ahogy Smith edzői munkásságának sem igazság szerint.

A zónázás “mintapéldája”

Ha pedig a tavalyi év munkásságát értékelni kéne a másodlagos egységnél. Akkor megkapnák a nagy büdös F-et tőlem. Azt hiszem arrafelé ez a legrosszabb osztályzat.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com