A szezon elején minden csapat 0-0-val áll, ergo mindenkinek egy forma esélye van a bajnoki cím megszerzésére. Ez az alapigazság rohadtul nem érvényes az egyetemi fociban. Ahogy korábban már említettem, a 129 csapat között valahogy el kell dönteni melyik az a négy, amelyik mehet a rájátszásba,ami nem ki feladat. A bizottságnak valahogy meg kell szűrnie a jelölteket, aminek elsőszámú kritériuma, hogy melyik gárdának milyen erős a sorsolása.

Ez helyből előnybe helyezi a legerősebb konferenciák, más néven a Power Five, csapatait.  Ez az öt liga a tradicionálisan (áááááá!!) nagy, erős felsőoktatási intézményeket tömöríti magába, akik lefölözik a tv-s közvetítési jogdíjakat, tovább növelve az ollót köztük, és a feltörekvő, kisebb egyetemek között.

Ebben a helyzetben egyetlen egy egyetem, a (még) független Notre Dame szólhatna bele, mivel neki van akkora szurkolóbázisa és a vele járó pénzekkel (plusz évi 30 misi a tv-ktől), amivel fel tudja venni a versenyt a leggazdagabbakkal. A Fightin Irish még a BCS-érában bejutott a 2013-as döntőbe (ott sima zakó az Alabamától), és azóta is óta elég stabilan teljesítenek (8-5, 9-4, 10-3), ám ez nem volt elég a rájátszásba kerüléshez. Ám Brian Kelly fiai tavaly komolyat zuhantak (4-8), és a

2017-es szezonban sem lesz a fináléba kerülés. Bill Connelly előjelzése szerint messze lesznek a playoff-tól.

Hiába sikerült Kellynek az elmúlt három évben is Top15-ös (2015-ben 13., 2016-ban 15., míg 2017-ben 10.) erősségű újonc osztályt összehoznia, az edzői stábjaigazi átjáró ház lett.  A támadó-, és védőkoordinátor is új, ami azt jelenti, hogy időbe telik mire beérik a közös munka. Látva az írek 2017-es sorsolását

Bill C az S&P professzora 8-4-es jóslata reálisnak tűnik, de szerintem a csapat max. 7-5-re lesz képes, ami Brian Kelly állásába fog kerülni, így egy komoly pozíció üresedik meg a szezon végén.

Fotó: wallpapersafari.com