Nem szabad szó nélkül elmennünk amellett, milyen szenzációs teljesítményt nyújtott a támadófal. Legalábbis ami az irányító megvédését illeti. Az egész mérkőzés alatt mindössze két ízben tudták megütni Fitzpatricket, zsákolni pedig egy alkalommal sem. A futások is jól mentek az első félidőben, a másodikra ez éppenséggel elhalványult.

Természetesen a futás/yard átlag csökkenésnek egyrészről az is volt az okozója, hogy a Bucs vezetése tudatában (talán már kicsit korán) elkezdte égetni az órát és a futójátékokat leginkább erre használta. A fal közepe különösen erősnek látszott.

A Jensen, Marpet kettős stabilan állt, míg Donovan Smith felé történtek a legsikeresebb futások. Ilyen teljesítménnyel úgy hiszem ki lennénk elégítve az elkövetkezendő fordulókra is. Az Eagles védőfal nagyon jó és nagyon agresszív. Ellenük igazi erőpróba lesz a helytállás. Addig is örüljünk annak, hogy végre láttunk valami jót is a Bucs támadófalától.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com