Noah Spence kiakadt
A csapat és Ryan Fitzpatrick most a fellegekben jár. Nem mindenki van azonban így ezzel. Noah Spence-t nem nevezték a mérkőzésre, míg mondjuk a keretbe visszakerülő Will Clarke példának okáért bekerült. Noah ezt zokon vette és a mérkőzést követő napon bement Dirk Koetter irodájába. A beszélgetés állítólag emberi hangvételű volt és egyenlőre az van kommunikálva, hogy a csapat továbbra is számít a defensive end-re.
A passzsiettetés amúgy működött a mérkőzésen. Sack is volt három darab, de további 12 alkalommal sikerült megütni Nick Foles-t, ami nyilván nem tett túl jót a komfortérzetének. Ennek ellenére Foles labdái elég nagy számban értek célba és az újonc defensive back-ek erős tűz alá voltak véve. Többször meg is égtek, M.J. Stewart-ot példának okáért úgy körbe futották, mintha csak egy tisztes nyugdíjas lenne.
Ugyanakkor a csapat védelme megpróbált visszatérni ahhoz az alap tézishez, miszerint nagy hangsúlyt kell fektetni a harmadik down-os védekezésre. Ez többé-kevésbé sikerült, ugyanakkor több alkalommal fontos szituációkban a védelem nem tudta megállítani az Eagles futásait. Nyilván nem jött jól a védelemnek az sem, hogy Beau Allen és Chris Conte is összeszedett egy láb illetve egy térd sérülést. Mindent összevetve azonban látható volt fejlődés a védő munkában, még ha nem is volt ez olyan eget verő szintugrás.
A támadásoknál leginkább azt kell kiemelni, hogy a futójáték továbbra is haldoklik. A jobb oldalra szinte nem is próbálkoztunk. Nem is lett volna nagy értelme, mert passznál, futásnál Fletcher Cox egyaránt uralta a terepet. Legtöbbször Caleb Benenoch ellenében. Sajna a futójátékokhoz nem tudnak maradandó segítséget adni tight end-jeink sem. Az 1,9 yard/futás rendkívül rossz átlag. Mivel nyertünk nem kell magyarázni a bizonyítványt, azonban gondoljunk bele, jó futójátékkal mennyire tarthatatlan lenne ez az offense.
Egyenlőre a győzelmeket továbbra is Fitzpatrick és a kiemelkedő elkapó garnitúra szállítja. Úgy néz ki a dolog, hogy jót tett az, hogy Todd Monken nagyobb szerepet kapott a felkészítésükben.
Most mindenek ellenére jó Bucs szurkolónak lenni. Végre nem sajnálják le csapatunkat és minket is velük együtt, hogy miért kell egy ilyen kutyaütő csapatnak szurkolni. Végre óvatosan elkezdhetünk hinni benne, harcban lehetünk a rájátszásért, még ebben a kőkemény NFC-ben is. Már ránk fért ez a kis öröm. Reméljük lesz folytatása is!
Forrás:
Bucs Blog
