Breshad Perriman így az évad végére kezd magára találni. Ez különösen jókor jön olyankor, amikor az Evans-Godwin páros mérkőzéseket kénytelen kihagyni. Ezúttal is túlhaladta a 100 elkapott yardot és pár nagyon nehéz elkapást is be tudott mutatni a korábban vele szemben hitetlenkedő (ide értve jómagamat is) közönségnek.

Lavonte David nem öregszik. Ezúttal is 10 szerelés, 1 irányító ütés és 1 kierőszakolt labdavesztés állt a neve mellett.

Vita Vea egész évben csinálja a szürke eminenciások szinte láthatatlan megmozdulásait. Persze ezt a láthatatlan szót teljesen más értelmezésbe helyezik a Vea felé futni kívánó running back-ek.

Hasonló a helyzet Ndamukong Suh esetében, akinek bár nem annyira látványos a játéka, mint pár éve, még mindig rendkívül hasznos. A futások megállítása alap, de ezúttal még passz levédekezés is belefért.

Sean Murphy-Bunting is egyre sokoldalúbb. Veszélyes az irányítóra, passzt védekezik le, Todd Bowles egyre inkább kezdi érezni, mikor és hogyan használhatja a még mindig rutintalannak mondható defensive back-et.

Ronald Jones újra 5,5 yard/futás átlaggal dolgozott, bár ez inkább köszönhető önmagának és annak a két nagy játéknak, s legkevésbé a futás blokkolásnak. Bár a számok most csalókák. Az 5,0 yard/ futás csapat átlag jól mutat, nagy előrelépés mégsem volt az egy héttel ezelőttiekhez képest. Inkább Winston két megiramodásának és Jones kontakt utáni munkájának köszönhető mindez.