Elérkezett a nap, amire annyian vártunk. Új, fiatal és éhes csodagyerek a center alatt, javított passrush, ráadásul a LB sort is újra alkottuk. Okung felépült, atámadó falat is megfoltoztuk, Lynch maradt, ráadásul a secondary is úgy várta a szezont, ahogy az előzőt abbahagyta. Éhesen.

Ellenfélként ráadásul rögtön a csoport rivális Cardinals jött szembe- igaz a meccset Arizonában rendezték -, így minden okunk meg volt a boldogságra.  Mi, vérmesebb szurkeszek már magunk előtt láttuk, ahogyan az impotens Skelton által vezetett Cardinals O# próbálkozásai punt után puntba fulladnak- vagy éppenE.T. kezei között halnak el-, a mi támadóink viszont Lynch futásaira alapozva oda-vissza, bucira verik majd a gyengének nem nevezhető Arizona védelmet. Play-action passzok röpködnek majd Edwards felé, RW második szándékból hozza a könnyű 1st downokat, és a Rice-Baldwin páros  soha nem látott ütemben termeli az elkapott yardokat. Mert elhittük,hogy végre  mi leszünk „a meglepetés csapat”, hogy végre ülni fog minden. Mert olyan szép volt . Hogy jött Flynn, hogy találtunk egy Willsont, hogy Irvin „egy szörnyeteg”, Wagner egy „született vezér”, az elkapó sor pedig összeáll.

Aztán elkezdődött a mérkőzés, és a rózsaszín köd elszállt.Skelton végigvezeti a támadókat a pályán, mi pedig csak asszisztálunk. Mert nem jön a nyomás, hiába ígérték.

Amikor kellett volna, akkor nem volt. Ahogyan nem lehetett életjelét látni a  fiatal és gyors(?) linebacker sorunknak sem. Hiába ütöttük ki a  játékból Mr. Iceman-t, jött a helyére a másik gyenge backup, Kolb, aki ezzel a lendülettel, csinált is egy60-70 yardos TD driveot, mi pedig csak hátradőltünk, és néztük. Sikerült 20 pontot és 253 yardot nyelni egy ilyen offense-től. Mert ki kell mondani, ez aCards O# nem lett volna szabad,hogy 6 perces drive-okat vezessen, egy olyanD# ellen mint a miénk. Persze nem lehet mindent a védelem nyakába varrni,hiszen ezen az estén-mint már megszoktuk- az O# volt a leggyengébb láncszem.

A  fal összeomlott. Sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor még az összeomlás is hízelgő,hiszen ez a fal, ezen az estén össze sem állt. Ahogyan Okung sem állt sokáig. Mármint a lábán.

Pocsék játék és újbóli sérülés. Porcelánból van az ürge, most már senkinek ne legyen kétsége. Nem megoldás. Vagy zászlót dobnak rá,vagy sántikál. Mennie kell, ez az ítélet. S ha Ő megy, reméljük megy vele Bevell is,hiszen ez a játékhívás olyan hozzáértést tükrözött,mintha egy kanapé szurkoló  ült volna a toronyban. De mit vár az ember,ha a legnagyobb sztárjai sem tudnak teljesíteni. Lynch (21 futás/85 yard) sem mutatott semmit. Olyat legalábbis nem, amiért kijárna neki aBeast jelző.

Az egyetlen elem a gépezetben, akire nem tudok haragudni, az Willson (18/34 ; 153 yard ; 1TD 1 INT). Bedarálták, tépték,húzták, ütötték, de állta a sarat, s habár idén nem valószínű,hogy megváltja a világot-sőt, még akár le is cserélhetjük-, a győztes, fordító játékot  megcsinálta.Arról már nem tehet,hogy az elkapói cserben hagyták. Rice, Baldwin, Edwards. Mind a hárman, egyszerre. Mert ott volt a labda, hiszen Russel odatette,de elkapni már nem sikerült.

Kűzdöttünk, hajtottunk, mentünk előre, de úgy érzem másra nem futotta,csak arra,hogy drágán adjuk az életünket. Mert az edzői stáb újból alulmaradt. Ennyire csúnyán talán utoljára. Ki tudja, talán összeszedik magukat. Mert az kell.Összeszedettség. Lesz ez jobb is. Fognak még keserű szájízzel és vérző orral, levegő után kapkodva távozni az ellenfelek, de a kérdés nem is ez. A kérdés az,hogy tovább tudunk-e lépni a 7-9-en, vagy maradunk a futottak még kategória.

Forrás: