Interception hegyek

Tegnap, egy fordulatokkal teli, és nem is akármilyen mérkőzésen megszerezte a csapat harmadik győzelmét is zsinórban, ezúttal a Detroit Lions ellen. Nem várt eseményeket és fordulatokat hozott ez a találkozó, melynek első része nem indult túl vehemensen. Punt hátán punt. Majd az első komolyabb lehetőség az Oroszlánok előtt adódott. Matthew Stattford (QB) egészen a Tampa red zone-jáig vezette alakulatát. De itt Lavonte David (LB) sikeresen elhalászta Nate Burlesonnak szánt labdáját. Megmentvén ezzel szeretett Kalózainkat, egy-két pont benyalásától. Már többször is említettük, hogy Lavonte David mennyire sok oldalú linebacker. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ő lett a liga első játékosa a tegnapi nap után, ebben a pozícióban. Aki több mint 80 szereléssel, 5 zsákolással, és most már interceptionnel is rendelkezik. Nem elhanyagolhatóan, ma is a védelem egy kulcsfigurája volt, tíz szereléssel, és még egy kierőszakolt labdavesztéssel is.

Davidnek köszönhetően tehát nem a Lions, hanem a Buccaneers szerezhette a találkozó első pontjait. A Bucs vezetett ezúttal egy 58 yardos drive-ot, melynek a végén csak egy mezőnygólt tudtak értékesíteni a srácok. Rian Lindell 38 yardról talált a kapuba. Ahogy pedig azt vártuk, a Calvin Johnson – Darrelle Revis párharc hozott izgalmas momentumokat. Stafford négyszer célozta meg Megatront lasztijaival, és ebből kettőt tudott levenni Revis mellett. Aki aztán már az első negyedben ágyéksérülést szenvedett egy elhibázott szerelés folytán, így vissza sem tért már a játékba. Megatron fogása ezúttal pedig az újonc Johnthan Banks-re maradt. Aki bár a lefedettséget szépen megoldotta, valahogy esélye sem volt Megatron polip méretű karjaival szemben. Nem is csoda hát, hogy száz yard fölött fogott a meccsen, de touchdownnig ezúttal nem jutott.

Rengeteg hiányzó volt a mai napon a Buccaneers védelmében. Agyrázkódás miatt nem játszott Mason Foster (LB), nem lépett pályára eltiltás miatt Dashon Goldson (S), és Revis is kidőlt ugye. A secondary játékán pedig kissé érezhető is volt a rossz kommunikáció, és esetenként a szétzuhanás. Leonard Johnson (CB) szemlátomást nem bírt mit kezdeni Nate Burlesonnal. Ráadásul egész este szembetűnő volt, a zónázás esetén teljes képzavar. (Enyém? Tiéd? Kié? Onnan te fogod? Én fogom? Dádá edzőbák!!!)

Tiquan Underwood: 3 elkapás, 108 yard, 2 TD

Azonban szerencsére, az offense és Matthew Stafford megoldotta a dolgokat. Az első touchdownra a második negyedig kellett várni, sajnos a Lions szerezte. Egy 80 yardos drive-ot követően, egyszerűen Burleson tréfálta meg, és hagyta ott Leonard Johnsont, a már fent említett módon. Így szerezett 5 yardos TD elkapást. De szerencsére rögtön fordítani is tudtunk. Mike Glennon (QB), aki ma is remekül játszott, válaszként levezetett hat játékból, egy szintén 80 yardos támadást. A végén pedig Tiquan Underwood-nak dobta be a lasztit be az “ablakon”. Ez volt Underwood második touchdown elkapása a szezonban. Az pedig egyszerűen félelmetes, hogy Glennon milyen hatékonysággal megtudja találni ezeket a réseket, akár Tim Wright, akár Underwood, akár Jackson esetében. Kezdjük azt hinni, hogy az egész nem véletlen, és valóban tudás lapul a srác játéka mögött. Bár meg lehet kövezni érte, egyszerűen még mindig nem érzem franchise irányítónak. Pedig nagyon igyekszik. És egy rendkívül szimpatikus fiatalember. Longneck kinézete, és a rengeteg mém ellenére is, ami kering róla a neten.

A válaszra viszont már megint nem kellett sokat várni. Jött is rögtön. És természetesen egy ismét 80 yard hosszú támadássorozatból. Miután a Buccaneers másodlagos egysége még mindig nem igazán érezte ezt a dolgot. Az élen Banks-szel, Johnsonnal, Tandy-vel, és McCray-vel. A drive végén, ezúttal Joseph Fauria (TE) örülhetett egy 10 yardos TD elkapással. Ez az egy fogása volt egyébként egész meccsen. A szituáció elég kérdéses volt, miszerint birtokolta-e a lasztit már mikor kiesett az end zone-ból. De a zebrák megadták a pontokat. A Buccaneers offense ezúttal viszont válaszként csak egy puntra volt jó. Matthew Stafford és Leonard Johnson azonban bőven gondoskodott róla, hogy ne csüggedjünk. Hisz Stafford adott egy újabb TD passzt, csak ezúttal rossz irányba. Leonard Johnson halászta el labdáját, és hordta is vissza 48 yardon, egy hatpontosért cserébe. Így nem kis meglepetésre, a félidő lefújását követően ismét a Tampa Bay vezethetett 17-14 arányban.

Leonard Johnson pick six-e, és szaltója az end zone-ba!

Eztán jött a második félidő. Azt pedig minden valamirevaló Bucs szurkoló tudja, hogy ez nálunk a “leeresztés” időszaka. Ezúttal viszont szerencsére Rian Lindellen kívül senki nem eresztett sehova. Azonban a Detroit ismét sikeresen szerzett egy touchdownt. A célpont ezúttal Brandon Pettigrew (TE) volt, egy 18 yardos átadással, egy szép kis 69 yardos drive-ot követően. A Buccaneers azonban ezután, csak egy puntra volt jó. Nem úgy mint a másik oldalon Stafford. Már megint a Buccaneers red zone-ját ostromolta, amikor egyenesen beledobta a labdát Keith Tandy (S) kezébe. Így ez a támadás is pontok nélkül maradt szerencsére. Viszont nem tudtuk mi sem azokra váltani ezt a labdaszerzést.

Az utolsó játékrésze maradt tehát a mérkőzés eldöntése. Azért valljuk meg őszintén ez már megszokott számunkra idén. A Lions speciális egysége szépen be is szorított minket az 5 yardos vonalunkon belülre. Előbb Rainey hozta kijjebb a labdát egy futással. Na de ami ez után történt… Tiquan Underwood (WR) nagyon szépen elszakadt védőjétől, így Glennon felé durrantotta a labdát. A vége pedig egy 85 yardos TD passz lett a történetnek. Mike Glennon második touchdown átadása volt ez a meccsen. A mai napon pedig 21 átadásából, 14 volt sikeres, és adogatott 247 yardot. Interceptiont pedig ma sem mutatott be. Mindezeken túl pedig ahogy korábban már említettem, egy rendkívül szimpatikus fiatalember. Az is aranyos volt, ahogy odaszaladt az end zone-ba ünnepelni Underwood-hoz az átadást követően.

Tiquan Underwood 85 yardos TD elkapása!

A vezetés tehát nálunk, már csak ki kéne bírni a meccs végéig. Abból viszont még volt hátra bőven, így kaphattunk még három szívrohamot, kiönthettük a sört legalább kétszer. És felébreszthettük éppen elszundizó párunkat is párszor. Ugyanis az Oroszlánok megint csak puntig jutottak. Ekkor pedig Danny Gorrer sikeresen is blokkolta azt. Nagy pacsi Dave Wannstedt úrnak, hisz a speciális egysége majd minden meccsen blokkol egy puntot. Sőt! Ezt most meg is szereztük, Larsennek köszönhetően. Sajnos a támadóegység ezután nem hogy nem tudott előremenni, de rengeteg yardot is veszített. És ahogy említettük a beharangozóban, a puding próbája az evés. Úgy szerepelt le ma a Bucs támadófala. Nem nyújtottak túl meggyőző játékot. Pass protecion tekintetében, Glennont ma négyszer zsákolták. A támadóegység pedig ezúttal 22 yardot tudott futni. Persze ezt úgy, hogy Bobby Rainey (RB) megtett 35 yardot is. Glennon viszont veszített majd 17-et. A lényeg viszont a lényeg. Csak egy mezőnygól kísérlet jöhetett szóba ezúttal. Ami akár el is dönthette volna a mérkőzést a javunkra. Rian Lindell azonban 35 yardról kihagyta. Ekkor már a Bucs szurkoló áll leesős szemkiguvadós, mert már hozzászokott, hogy amit el lehet cseszni, azt csapata elszokta. Érkezett is Matthew Stafford passza mezőnygól távolságba! Amit ugyan Durham meg is fogott. Azonban Danny Gorrer (CB) adott neki akkorát, hogy fumble lett a vége. Kelcie McCray (S) pedig sikeresen begyűjtötte az Oroszlánok nagyon sokadik turnoverét.

A Bucs szurkoló ismét fellélegezhetett! A támadóegység azonban megint nem tudott csak mezőnygól távolságig előrehaladni. Na majd most! Gondolhatta Lindell… megint csak rosszul. Ismét kihagyta a mezőnygólt. Ez már totális leolvadás. Már megint a Detroit kezébe került a labda! A támadás pedig szépen haladt, olyannyira, hogy már szeretett Kalózaink területére haladtak bőven.Ekkor pedig mondhatni, az újonc Johnhtan Banks, aki egész este csak szenvedett Megatronnal, Kelcie McCray segítségével megtréfálta az öreget. És galád módon elszedték tőle a labdát:

Gyorsan rá is kuporodott, mintha csak az aranytojást tojó tyúk nyomta volna, és a világ legértékesebb valamijét szorongatná. Az időből kifutott Lions-nak pedig már csak szépen lepörgettük az órát. Kialakult így hát a mérkőzés 24-21-es végeredménye. Mely azért nagy mázli, egy ilyen foghíjas védelemmel. És egy nem igazán, a toppon lévő támadófallal. Tényleg nagy pacsi érte Stafford-nak, hisz ő ma velünk volt! 4 interception, ebből kettőt szépen pontokra is váltottunk.

Greg Schiano és a Buccaneers egy kis mázlival ugyan, de begyűjtötte harmadik győzelmét zsinórban. Schiano egyértelműen harcol az állásáért. Erről viszont a Glazer család fog dönteni. Joel Glazer twitter oldalán azonban előkerült egy érdekes bejegyzés, a mérkőzés után. Miszerint:

” A csapat soha nem kételkedett benne”

… mármint Schiano-ban. Lehet, hogy Schiano kintebb látszik lenni a kakából? Jahj ne már! Gyerekek, nem jó edző! Rossz nyelvek szerint egyébként, a Buccaneers elmúlt pár heti sikerességének a kulcsa, hogy utasításra, a jó öreg Greg szépen gyengébbre fogta az öltözőben a gyeplőt, és ezáltal megbékültek vele a játékosok is. Kár hogy ehhez egy egész szezont el kellett szórakozni. Egy másik pletyka szerint, ha Schiano ki tud hozni 5 vagy 6 győzelmet ebből a szezonból, szintén maradhat nálunk jövőre. Én pedig csak ismételni tudom magam: Jaj ne már!

Az “intercepiton huszárok”