Tegnap éjjel lejátszotta csapatunk a második előszezonbeli mérkőzését is, és bár ugyanúgy vereséggel végződött már voltak biztató előjelek. 

Az nem is lehet kérdés, hogy a legnagyobb fejtörést a támadófal okozta az edzőknek, a héten bejárta a szaksajtót rendesen, hogy ez az idei Bucs legnagyobb hiányossága, és persze, hogy ezzel kapcsolatban kell rendet tenni elsősorban.

Kaptunk is nyilatkozatokat miszerint “lesz ez még jobb is”. Illetve, hogy annak a bizonyos kirakósnak a darabkái itt vannak, csak össze kell tenni őket. Lovie Smith pedig annak rendje és módja szerint játszott is rendesen balról jobbra, jobbról balra, a kirakós darabkáival. A támadófalunk pedig tűrhetőbb játékot produkált. Az első szembetűnő változás természetesen guard pozícióban volt. Ahol jobb oldalon Jamon Meredith-t váltotta Patrick Omameh, aki egész tűrhető volt. És mintha Oniel Cousins is próbálta volna összekapni magát. Bár félreértésekbe ne bocsátkoztunk, még mindig borzalmasan rosszul játszik, de azért már nem szarozom le, olyan egyszerűen.

Szembetűnő volt, hogy ezúttal Josh McCown is jutott néha levegőhöz, és voltak kifejezetten jó dobásai, mint például a Vincent Jacksonnak adott TD passza. McCown kissé több mint egy negyedet adogatott le a mérkőzésen, és összesen két rontott passza volt, hét kísérletből. Azért a fal továbbra sem tudta őt maradéktalanul megvédeni, néha menekülni kényszerült, és bár tudjuk, hogy híján van a mobilitásnak, pár alkalommal ezt is elég szépen oldotta meg. Szembetűnő volt szintén a támadójátékkal kapcsolatban, hogy a futók most valahogy nagyobb szerephez juthattak. Hisz sikerült a falnak néha lyukakat is képeznie. Bár ez nem is annyira magának a falnak volt köszönhető, hanem annak, hogy ezúttal fullbacket is előszeretettel küldött Lovie Smith a pályára, Jovorskie Laneszemélyében. Illetve a most, a kezdőcsapattal játszó Brandon Myers (TE) is szépen kivette a részét a futásblokkolásból.

V-Jax TD elkapása.

A védelem az előző mérkőzéshez hasonlóan remekelt. Gerald McCoy valóban nagyon zsíros szerződést fog kapni ha így folytatja, ahogy a kinti kommentátorok is mondák: Valóban “blokkolhatatlan”. És bár ő sem játszott sokat a mai mérkőzésen, szembetűnő volt McCoy, és az egész kezdővédelmünk fölénye a Delfinekkel szemben. McCoy ezen rövid idő alatt is bemutatott három szerelést, egy sack-et, és kierőszakolt egy labdavesztést is. A védőfalunk jónak tűnik. De talán még jobb is lehetne ha a széleken is beindulna végre a pass rush gépezet. A linebackerek is szépen muzsikáltak, ez a secondary-ról azonban már nem mondható el. Mivel két kezdő játékosunk is távol maradt a mérkőzéstől. A másodlagos egység körülbelül a 2012-es formáját hozta. Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy Leonard Johnson sosem fog tudni kimozdulni a harmadik számú cornerback szerepéből. Azonban a másodéves Johnthan Banks-nek voltak nagyon szép megmozdulásai. Korábban már olvashattunk róla, hogy a zóna alapú Lovie Smith féle védelem valószínűleg feküdni fog a fiatal játékosnak, és ez szép lassan bebizonyosodni is látszik.

Bár a pontszerzést a Dolphins kezdte a mérkőzésen, egy három pontos mezőnygóllal. Már a második negyed elején válaszolt is Josh McCown, Vincent Jackson, már korábban említett parádés elkapásával. Amikor a tartalék játékosok a pályára léptek azonban nem sok biztatót láthattunk már szeretett csapatunk játékában. A támadófal játéka megint megszűnt létezni, ahogy Jace Daniels és Jamon Meredith a pályára léptek. De még ennél is tovább romlott amikor Kadeem Edwards is be lett forgatva a falba. Azért akadtak még itt is pozitívumai a támadóegységnek. Austin Seferian-Jenkis továbbra is produkált szép elkapást. És végre láthattunk, idei első körös választottunkból, Mike Evans-ből is valamit. Ő is letehette majdnem névjegyét az NFL világában, egy nagyon szép 56 yardos elkapást hoztak ugyanis össze Glennonnal. Kifejezetten tetszett, ahogy az Evans számára nem látható miami-i safety érkezett, hogy leterítse, ám lepattant a majd 195 centis támadóról. “Evans túl nagy volt neki.” ahogy a kommentátoroktól is hallhattuk. Az akció szépségén már csak az rontott, hogy végül az end zone előtt egy yarddal egy fumble lett belőle. Véleményem szerint nem ilyen erősen ütötték meg Evans karját, egyszerűen hanyagul fogta a labdát. Nem számított a védőre. És remélhetőleg az ilyen hanyagságból már az előszezon ezen pontján tanult valamit. Hisz jobb itt, mint élesben, egy alapszakaszbeli találkozón.

Mike Evans, és a róla “lepattanó” Jimmy Wilson.

Egy apró érdekesség még a végére statisztikák terén. A kezdőkkel felálló Bucs védlem ellen, -5 yardot tudott futni a Dolphins. Jók ezek az előszezon mérkőzések arra, hogy ilyen dolgokat is megtudjunk, vagy hogy láthassuk mire képesek tartalékos játékosaink. Azonban van egy nagy hátrányuk is, amit ma első kézből tapasztalhattunk. Ez pedig az, hogy minden egyes ilyen tét nélküli mérkőzés, egy-egy újabb lehetőség a sérülésre játékosainknak. Hisz ma is rengeteg volt belőlük. Nem elég, hogy két fontosabb cornerback is hiányzott ma, még Rashaan Melvin (CB) is bokasérülést szenvedett. William Gholston-t (DE) vállsérülés miatt kellett lekísérni a pályáról. Major Wright-nak (S) a háta sérült meg egy rossz ütközés során. És ugyan az ő állapotuk nem tűnik komolynak, nagyon is előfordulhat, hogy Brandon Magee nem fog egy darabig focizni, aki egy visszahordás során sérült meg, még az első félidőben.

A mérkőzést pedig végül a Dolphins nyerte 20-14 arányban, hiába Mike Kafka utolsó negyedben vezetett 75 yardos támadássorozata, melyet egy 13 yardos touchdown passzal zárt egy negyedik kísérlettel, Lavelle Hawkins felé. Én mégis azt mondom, hogy magát a mérkőzést megtekintvén hatalmas változás ment végbe a múlt héthez képest azokon a dolgokon, amik akkor borzalmasan gyengének bizonyultak. A Dolphins győzelme olyan nüanszokon múlott, mint Evans hanyagsága, vagy a kezdő cornerbackek távolmaradása a mérkőzéstől.

A mérkőzés hosszabb összefoglalója:

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com