A punterekről méltatlanul kevés szó esik. Kb. mint a nagycsaládosoknál a középső gyerekről. Pedig területszerző játék révén, rendkívül fontos az ő szerepük. Az előszezon során Micheal Koenen végig melózta mind a négy meccset. Volt punter, holder és egy extra pont erejéig még kicker is.

Pedig Michael Koenen-nek nem kell bizonyítania. Sőt még a rosterre kerülésért sem kell harcolnia. Ő azonban dolgozott szorgalmasan végig.

Az előszezon adatait nézve a leghosszabb punt, amit elért 63 yardos volt és ezzel a listán a hatodik lett. 1.o95 yardot rugdalt össze, ami alapján a második volt a punterek között. A legtöbbször az ő punt-jai után integettek a visszahordók kétségbesett fair catch jeleket, pontosan 8 alkalommal. Touchback-re mindösszesen egy alkalommal rúgta a labdát, és a labdáiból a négy mérkőzés során 30 yardot hordtak vissza összesen az ellenfelek. Ennél kevesebb visszahordott yard csak olyan punterek neve mögött állt, akik csak feleannyi, vagy még ennél is kevesebb puntot hajtottak végre.

Van egy adat, amiben nem végzett az élmezőnyben, ez pedig a végrehajtott puntok átlagos távolsága. Ebben csupán a 17.lett, de én a következőket mondanám. Koenen ebben tavaly sem volt az élmezőnyben, valahol a középmezőny végén szerénykedett. Azonban ez az adat bármennyire is furcsa nem is annyira fontos, mint amilyennek hangzik. A punt hosszát ugyanis nagyban meghatározza az is, hogy a punternek azt honnan kell elvégeznie. Szóval itt ilyen “szubjektív” körülmények is belejátszanak. Sokkal fontosabb szerintem, hogy a puntok után mennyire jöhet majd az ellenfél szorongatott helyzetből és vissza tudják-e hordani a labdáját. Koenen 9 punt-ja állt meg az ellenfelek 20 yardosán belül amiből két alkalommal az ellenfelek indulási pozíciója saját 5 yardoson belülről történhetett, míg további kettőnél ez 5 és 10 yard közé esett. Mondanom sem kell milyen kellemetlen feladat az offense számára ilyen szorongatott helyzetből előre haladni. A visszahordott yardokról, illetve azok szerény számáról pedig már esett szó.

Megfigyelhettük továbbá, hogy a kick off rúgásoknál is többször állt oda punterünk, pedig ez nagy általánosságban a kicker feladata szokott lenni. Most azonban nem tudom ti észre vettétek-e, de mintha Connor Barth rúgásainak az erőssége nem lenne a régi. Sérülésből tért vissza, szóval ez magyarázható lenne, de Barth eddig igen jó százalékkal értékesítette az 50+ yardos kísérleteket. Szóval alapból erős lába van. Csak remélni tudom, hogy ez az idén is megmarad, mert mint említettem, több ízben Koenan rúgta át a pályát a kick off-nál és rúgásai magabiztosabbnak tűntek, mint kicker társáé.

De ha már kicker feladatokról beszélünk. Éppen most a Washington ellen Koenen még egy extra pontot is bezúzott. Szóval sokoldalú a srác. Tud rúgni bármit, bármilyen formában. Ez rendkívül jól tud jönni a csapat konyhájára. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy 3,250 milliós fizetése révén a csapat meg is becsüli őt, hiszen ez a punterek között igen jó pénznek számít. Ez nem is csoda egyébként. Koenen 2005-ben draftolatlan szbadügynökként került a ligába, méghozzá csoportellenfelünk, az Atlanta Falcons jóvoltából. Öt év után 2011-ben került csapatunkhoz, mert hát ekkortájt aki emlékszik még, a punterek évente adták át a tampai főhadiszállás kilincsét egymásnak. Ő történetesen egy Robert Malone nevű fickót váltott, akinek bevallom még a neve után is utána kellett, hogy nézzek. Michael ezután állandóságot hozott e posztra és ami fontos, egy átlagosan jónak mondható teljesítményt.

Bevallom Lovie Smith érkezésével azt hittem ő is a fizetési sapka alatti manőverek áldozata lesz, mert az elmúlt szezonja nem eddigi pályafutása fénypontja volt. Új vezetőedzőnk azonban megtartotta, és ha ilyen vagy esetleg még ennél jobb teljesítményt tud az asztalra tenni a játékos, nem döntött rosszul.

Jöjjön most a rovatunk szokásos második fele, a fekete leves. Vagyis: Citromot a Kalóznak!

Bizonyára sokan gondoljátok, hogy Oniel Cousins-t még az Isten sem menti meg ettől a címtől. Hát közlöm, hogy megmenti és Cousinst legfeljebb felbőszülten jól tarkón csapkodnám, ha itt lenne előttem, aztán meg jól körbe ugrálnám, ahogy Mike Evans tette a nagy miami éjszakában, nehogy elkapjon.

Szóval az igazság az, hogy Chris Pokorny-nak tökéletesen igaza van, nincs Cousinsnál rosszabb guard kerek e ligában. Azonban ezt nagyjából tudtuk is róla, amikor ide érkezett. Maximum azt gondoltuk fejlődik majd. Nem fejlődött.

Van azonban egy játékos, akitől lényegesen többet vártam én is és úgy gondolom ti is. A poszt adott, maradjunk a guard-oknál, mert őket ekéztük ugye végig. Nem más ez a személy, mint Jamon Meredith. Én neki adom a citromdíjat, a következő okokból.

Jamon szerződését az idén hosszabbították meg és ebben az évben kereken 1,6 millió dollárral terheli a sapkát, amiből 1,3 az alap fizetés. Ő eddig inkább az első számú tartalék szerepét töltötte be nálunk, de sok sérülés miatt már tavaly is sokat kellett vállania magára. Ez olykor sikerült és talán egy kicsivel többször nem.

A fal kitakarítása közben ráeszméltünk, a kétes egészségi állapotú Carl Nicks mögött bizony ő maradt második számú guard-nak. Úgy voltam vele, hogy végre itt van neki az alkalom a bizonyításra, mert ha hiszitek ha nem, én nem tartottam rossz képességű játékosnak. Úgy gondoltam felfújja az arcát belead apait-anyait és sikerül a formáját állandósítania. És itt még nem beszéltem Nicks későbbi visszavonulásáról, ami alapján lényegében már a depth chart elején tanyázott.

Ehhez képest sajnos a következőket láttam. A pass protection eddig sem volt igazán erőssége de legalább az esetek felében meg tudta állítani ellenfelét. Az idei előszezonban ez annyira nem sikerült neki, hogy nagyon. Ha Cousinsnál azt mondjuk ez a szám kb. 2, akkor Mereditnél kb. 3. Futásblokkolásnál, ami eddig jobban ment neki, egész egyszerűen nem tudta dominálni és a futótól távol tartani ellenfeleit. Sebességgel szinte végig verhető volt. Talán egy kis javulás akkor következett be, amikor a stáb látva katasztrófális szereplését kivette a guard-ok közül és RT posztra állította. Az éjszaka azonban sikerült bebizonyítania, erre sem feltétlenül képes.

Jamon egyébiránt 2012-től van csapatunknál. ( Mert azt már nem mondanám, hogy erősíti.) 2009-ben a Green Bay draftolta az ötödik körben az 1.96 méter magas 142 kg-os falembert. Innen még ebben az évben a Buffalo-ba került, majd számos csapatot megjárva jutott el Tampába.

Hatalmas csalódás nekem Meredith előszezon játéka. Sokkal nagyobb, mint Cousins esetében. És ez meg is menti azt a félnótást a citromdíjunktól.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com