Azt hiszem nem okozunk meglepetést azzal, ha a hátunk mögött álló hónap eseményeiből és teljesítményeiből Mike Evans-t ragadjuk ki! 

Amikor Evans az idei év draftjának első körében hozzánk került, néhányan komoly szemráncolást végeztek, hiszen jó elkapóból tényleg nagyon sok volt az idén. Ellenben irányítóból nem annyira és sokan nagyon szívesen látták volna Manzielt, egyesek esetleg Bridgewatert a keretben. A Bucs mégis Evans mellett döntött és ő a kissé visszafogott kezdés után egyre jobban kezdi kiengedni oroszlánkörmeit, rácáfolva a kétkedőkre.

A november hónap különösen jól sikerült számára. Öt mérkőzést vívott ez idő alatt a csapat s Evans az alábbi teljesítményeket nyújtotta:

A Cleveland Browns ellen: 11 felé irányuló passzból 7 elkapás, 124 yrd, 2 TD ( mindkettő 24 yardos elkapás)

Atlanta Falcons: 9 passzból 7 elkapás, 125 yard, TD (22 yardos elkapás)

Washington Redskins: 9/7, 209 yard, 2 TD (egy 36 és egy 56 yardos elkapás)

Chicago Bears: 11/3, 47 yard, TD (19 yardos elkapás)

Cincinnati Bengals: 9/4, 49 yard

Most már az elmúlt egy-két fordulóban láthatjuk is, hogy az ellenfelek hátsó emberei megkülönböztetett figyelemmel kísérik őt. Egy olyan elkapó lett, akire illik külön felkészülni. A Washington elleni mérkőzés után megkapta a hét legjobb NFC támadója címet, mely mondanom sem kell, kicsit konkrétabb és fontosabb, mint a miénk. Ez ugyebár Bucs játékosnak legutoljára pont egy évvel ezelőtt sikerült. Akkor Bobby Rainey kapta ezt az elismerést.

Nagy harcban van a legjobb támadó újonc címért is. Mint említettem az idei draft különösen sok jó wide receiver-rel gazdagította a ligát. Közülük parádés elkapásokat láthatunk Odell Beckham-től (New York Giants), Kelvin Benjamin-tól (Carolina Panthers), Sammy Watkins-tól (Buffalo Bills), Jordan Matthews-tól (Philadelphia Eagles). Egy valamiben azonban Evans egyértelműen föléjük nő. Ez pedig a blokkolási képesség. Míg az előbb említett nevek ebben nem igazán jeleskednek, addig a mi játékosunk ebben is jó. Legutóbb például láthattátok a mérkőzésről szóló írásban, hogyan takarítja el maga elől a Bengals cornerback-jét Terence Newman-t. Bevallom amikor a honlapra lépek mindig visszamegyek és megnézem, mert iszonyatosan tetszik az a blokk. Olyannyira, hogy talán csak a friss élmény miatt, de nálam az simán a hónap játéka.

Szurkoljunk tehát Evans-nek, hogy nyerje el a legjobb támadó újoncnak járó elismerést is! S legyen a csapatunk nagy hasznára az eljövendő években!

Citromot a Kalóznak!

Sajnos megint egy olyan hónapot zártunk, ahol erre a címre is volt kiből válogatni bőven. Persze megint elkezdhetnénk boncolgatni, hogy ebben mekkora a felelőssége az edzői stábnak és mekkora konkrétan a játékosoknak, de szerintem már felesleges.

Azonban arra bizonyára emlékeztek a szezon elején mekkora reményekkel vártuk a védőfalunk színre lépését. Azt vizionáltuk, hogy nem lesz támadófal, amely meg fogja tudni állítani őket. Ehhez képest lényegében csak a fal közepe működik Gerald McCoy és Clinton McDonald által s ebbe az elmúlt jó pár fordulóban becsatlakozott a maga saját képességeit is felülmúló Jacquies Smith a szélről. Azonban mi sokkal többet vártunk attól a defensive end-től, akit Lovie Smith a szabadügynök piacról hozott nekünk. Biztosan kitaláltátok, Michael Johnson-ról van szó.

Arról a Johnsonról, aki korábban kiváló teljesítményt nyújtott a Bengals csapatában. Olyannyira, hogy szerződése lejártával még franchise tag-et is kapott volt csapatától. Arról a Johnsonról, aki ha játszott nagy nyomást tudott helyezni az ellenfél irányítóira, s ha sack-jeinek száma nem is verdeste a csillagos eget, rendre hibára késztette ellenfeleit.

Ehhez képest nálunk például az alábbi számokkal “örvendeztetett” meg minket novemberben.

Browns ellen: 1 db siettetés

A Falcons ellen nem lépett pályára.

A Redskins ellen 2 szerelés, 1 sack és 1 siettetés

A Bears ellen 1 szerelés.

A Bengals ellen 2 szerelés.

Mondanom sem kell, hogy ez nem az a teljesítmény, amit várunk tőle. Mondhatjuk ezt annak ellenére, hogy tudjuk, visszatérő boka problémákkal küzd.

A legnagyobb baj viszont a következő. Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy a két évvel ezelőtti elit futás elleni védekezésünk már a múlté. Sajnos azt kell mondjam ebben óriási szerepe van a Dominik éra egyik nagyon elhibázott döntésének. Ez pedig történetesen Michael Bennett elengedése a Seahawks csapatához. Bennett volt az a játékos, aki a fal széléről nem csak az irányítókra volt képes nyomást helyezni, hanem kiválóan kapcsolódott be a futás elleni védekezésbe.

Nos, Michael Johnson ezt nem tudja utánozni! Azt hiszem a legjobb vizuális példa erre Matt Forte ellenünk elért 13 yardos TD-jének a szituációja. Michel Johnson itt is, mint megannyi esetben későn reagál, majd képtelen a blokkról lejönni. De ez önmagában még nem elég. Ha módotok van nézzétek vissza, hogyan üldözi az ő védekezési vonalán túlhaladt játékosokat. Ha megelégszetek az általam leírtakkal, hát elmondom. Sehogy! Fut ugyan utánuk, de abba semmi erő, semmi tűz, semmi akarat nincs. A leghalványabb szikrája sem, hogy most itt ő pedig ha pereccé válik a Nap, akkor is megállítja az ellenfelet. Ez a mentalitás nálam elfogadhatatlan és szerintem ez mindannyiótok szemében így van.

Michael Johnson-tól minden körülmény között jobb teljesítményt várok el! Ha pedig nem képes rá, akkor távozzon! Mert ennek így nem sok értelme van.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com