2015. Előszezon, 1. hét

Tampa Bay Buccaneers @ Minnesota Vikings 16-26

Kritikus ponthoz érkeztünk tegnap éjjel. Egyrészről mondhatjuk hivatalosan is kezdetét vette a 2015-ös szezon, ugyan csak egy felkészülési meccsel, de most beérjük ezzel is.

Másodszor pedig láthattuk végre a több pozícióban is nagyot változott szeretett kis csapatunk teljesítményét.

Úgy gondolom nem sokat kellett csalódnunk. És ezt nem feltétlenül a dolog pozitív értelmében kell érteni. A csapat azokon a részeken ahol gyengécske teljesítményt vártunk tőle, nem is erőltette túlságosan meg magát. Ahol pedig úgy gondoltuk, hogy ereje teljében fog pomázni, hozta is a tőle elvárhatót. Azonban úgy gondolom mindannyiunk nevében beszélek, ha azt mondom, hogy a legnagyobb figyelemmel az újonc irányítónk, Jameis Winston játékát követtük.

Bár nem a tampai támadó oldal léphetett a meccsen először a pályára, azért egy Viking mezőnygólt követően ez is bekövetkezett. A Bucs pedig eleinte csak futójátékokkal operált. Egyrészről mert túl közel kapta meg a labdát a saját end zone-jához. Másrészről pedig gondolom így is akarták kicsit szoktatni az új irányítót az NFL légköréhez. Szoknia kellett is hozzá, hisz nagyon megszeppenve és nyögvenyelősen indult az az első pár drive. Winston mindjárt három rontott passzal mutatkozott be. És ne szépítsük, volt ám közte homály is. Majd két hosszú átadást is bemutatott Vincent Jackson, majd Louis Murphy felé.

Winston egy teljes félidőt végig játszhatott, és úgy gondolom egyrészről láttunk már az övénél szarabb újonc irányítói teljesítményt is. Másrészről pedig úgy, hogy abszolút megmutatta, hogy miért lehet őt szeretni, na meg persze miért nem. A dobásait néha túlontúl bevállalósnak éreztem. Durr bele a double coverage-be. Viszont tavalyi kezdő irányítónkkal ellentétben, ez ugye Josh McCown volt, Winston igen is jól mozog a zsebben, és jól kezeli azokat a szituációkat amikor nagy nyomás helyezkedik rá. Tudta mikor kell a hóna alá szorítania a labdát, mert épp úgy gázoltak át Donovan Smith-szen, mint rossz prostin a Trónok Harca ötödik évadában. Tudta azt is mikor váljon meg a labdától, és tudta azt is, hogy mikor induljon meg vele előre, az ott tátongó réseken. Nem mellékesen így szerzett futott TD-t is. Winstonnak 19 átadásából 9 volt sikeres a meccsen, 131 passzolt yardot szerezve ezzel a Bucs-nak. Dobván egy interceptiont is.

Abba most ne menjünk bele, hogy mindeközben a Minnesota felrakott huszonegynéhány pontot a táblára. Hisz nagyon sokszor elmondtuk már mi is, és a sportággal foglalkozó szinte minden blog meg weboldal, hogy az előszezon mérkőzések nem az eredményről szólnak. Így mi is inkább a játékosok egyéni teljesítményével szoktunk foglalkozni, és így tesszük ezt ez után is. Na meg persze leszűrjük a tanulságot. Mert, hogy az akadt bőven.

Ha már Jameis Winstonnal kezdtük, akkor maradjunk is a támadó oldalon. Hisz úgy gondolom Winston teljesítménye után leginkább a támadófal kérdése foglalkoztat mindannyiunkat. Én őszintén megmondom, hogy az elmúlt évhez képest, ha nem is eget verően, de mindenképpen látok javulást. Azon is belül leginkább futásblokkolás tekintetében. Ez némiképp a tavalyiakhoz képest látszott is a futók statisztikáin. Doug Martin, és Bobby Rainey is 5-5 alkalommal kapta meg a labdát, előbbi 3,8 yardot, míg utóbbi 4 yardot átlagolt. A másodéves Charles Sims pedig két futásából 5,5 yardos átlagot hozott össze. Viszont a pass protection továbbra sem megy a fiúknak.

Gilkey kezdővé avanzsálását nagyon szkeptikusan fogadtam, de őszintén megmondom, hogy valóban nem az ő teljesítményén múlott a dolog. Egészen addig amíg jobb oldali guardot játszott, és Evan Smith volt center pozícióban. Majd jött egy váltás, Gilkey középre került, és a labdát sem tudta tisztességesen feladni. Az igazán nagy gond viszont a vakoldali tackle pozíciójában volt. Donovan Smith nagyon nehézkesen védte meg Winstont. Több siettetést is kapott arról az oldalról, illetve hát benyalt egy nagy sack-ket is. Aztán meg Kevin Pamphile mellett sem volt sokkal jobb a helyzet. Mondjuk ember legyen a talpán aki a támadófal teljesítményét le tudta követni ilyen rotáció mellett, mint a tegnapi. De a szintén újonc Ali Marpet azért elég jónak tűnt.

A Bucs legeredményesebb elkapója a mai napon: Louis Murphy

A Bucs elkapóival úgy tűnik továbbra sem lenne komoly gond, ha Winstont hagynák rendesen passzolni. A mérkőzés legjobb Kalózának ezúttal Louis Murphy-t választották. Na nem mi, nálunk sokkal okosabbak tették mindezt. Murphy egyik kedvelt célpontja volt ma az irányítóknak, 4 elkapásával pedig 54 yardot szerzett. Persze mielőtt valaki azt hiszi, hogy Vincent Jackson és Mike Evans a nyáron elfelejtette, hogyan kell játszani ezt a játékot, mondjuk el gyorsan, hogy csak pár drive erejéig voltak a pályán.

Áttérvén pedig a másik oldalra, azaz a védelemre, szerintem el kell mondani, hogy idén nem ezen a csapategységen fog múlni a győzelem. Egy dolgot persze leszámítva, a pass rusht. Mert az nincs. Leginkább a széleken. Vagyis, ott egyáltalán. Idei FA piaci szerzeményünknek, Henry Meltonnak voltak nagyon szép, “tank” jellegű megmozdulásai, de ő nem az első csapattal, és nem a Minnesota első csapata ellen lépett pályára. A Buccaneers egyetlen zsákolása az ő nevéhez fűződik a mai napon. Bár még nem figyeltem, hogy jövőre milyen lesz a szabadügynök-piacon a defensive end felhozatal. De ha Winston beválik, most megondom, hogy szélső védőfalembert fogunk húzni a játékosbörzén, mert ezzel egész évben komoly gondok lesznek.

Na nem úgy a linebackerekkel. Mert, hogy azokkal biztos nem lesz gond. A David – Carter – Lansanah hármas ugyanis zseniális. Félelmetesen jó kis csapategység. Nem beszélve az újonc Kwon Alexanderről. Hihetetlenül gyors, akaratos, atletikus, és okos játékos. Ha nem 58-as lenne a hátára írva, több szempontból is azt hittem volna, hogy Lavonte David játszik éppen a pályán. Hibátlan szerelések, és hatalmas területbejátszás. Én komolyan nem lepődnék meg, ha ő nem, hogy jövőre, de még idén kijátszaná az első csapatból Cartert, pár ilyen felkészülési mérkőzés után.

A nagyon is ütős linebacker sor. Carter – David – Lansanah

A védelem tekintetében a secondary-ről nem ejtettünk még szót. Itt is kissé felemás érzések töltik el az embert. Hisz a kezdő cornerek nagyon szép játékot mutattak. Mind Alterraun Verner, mind Johnthan Banks több nagy játéktól mentette meg leütött labdáival, és meghiúsított passzaival a Buccaneers-t. Viszont keretmélységről sajnos ebben a pozícióban sem beszélhetünk. Sem Mike Jenkins, sem Leonard Johnson nem volt túl meggyőző játékával. A safety-kről pedig ne beszéljünk. Semmilyen komoly helytállást nem láttam tőlük a védelmi szituációkban.

Összefoglalván a dolgokat pedig úgy gondolom, hogy nem volt ez így első nekifutásra olyan rossz. A passzsiettetés mint olyan fontos dolog egy védelemben, ez sajnos nálunk nincs. Ez megnehezíti majd a secondary dolgát, és a passzok levédekezését. Ez a jövőre nézve okot adhat az aggodalomra. De láttunk sok pozitív dolgot is. Lovie Smith többször hangsúlyozta már, a turnoverek fontosságát a mérkőzések során. Különböző szituációs gyakorlatokban készítette is erre a védelmet már az egész holtszezon során. Ennek most láthattuk is az eredményét, hisz a Bucs defense kierőszakolt három labdavesztést is a Minnesotától. Mely elhagyott bogyókra úgy vetődtek veszett falkaként a játékosok, ahogy szomjas tengerész a rumra. Az igazán nagy kérdés azonban ha sikeresek akarunk lenni az lesz, hogy a támadóegység mennyire tud felnőni a feladathoz?

A futók előtt szépen nyíltak ma az utak, azonban nem ártana ha megtudnánk védeni az irányítónkat is. Hisz szemlátomást van neki elég baja anélkül is, hogy folyamatosan versenyt fusson az idővel, na meg persze az őt, a gyepbe passzírozni akaró, hústornyokkal. Sajnos nem segít a dolgon, hogy a támadófal egyik alap pillére, és leghasznosabb tagja súlyos térdsérülést szenvedett a mérkőzésen. Demar Dotsonnak egy szerencsétlen szituációban leragadt a lába. Térde pedig kificamodott. A sérülés súlyosságát MRI vizsgálatot követően fogják tudni megmondani. Ha valóban egy ficamról van szó, akkor nem vár a játékosra túl nagy kihagyás, azonban állítólag egy ACL szakadás is lehet a dologban. Akkor szezonja véget ér. A szörnyű az az egészben, hogy a Bucs-nak egyszerűen nincs megfelelő pótlása már erre a pozícióra. És ez ismét könnyen egy szörnyű szezonhoz vezethet.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com