2015. Előszezon, 2. hét

Cincinnati Bengals vs. Tampa Bay Buccaneers 11-25

Éjszaka lejátszotta második előszezonbeli mérkőzését is a Tampa Bay Buccaneers, és ha bár csak felkészülési mérkőzésen is, de megszületett a Lovie Smith éra első hazai győzelme, mely győzelem biztató jeleket is mutat.

Az első félidőben ismét az újonc Jameis Winston vezette a támadóegységet. Aki a múlt hetinél kicsit összeszedettebb teljesítményt rakott le az asztalra. Példának okáért egyszer sem adta el a labdát. Volt több, szép átadása. Bár hosszú passzai nem igazán akartak összejönni. Persze ez sem minden esetben rajta múlt, ugyanis néha azért az ellenfél is védekezhet jól. Összességében 13 kísérletéből 8 volt sikeres, 90 yarddért, és ahogy múlt héten is, úgy most is szerzett egy futott touchdownt. Ezt mindjárt az első sikeres drive végén. Melyből azért jócskán kivette azért a részét Doug Martin is, mint ahogy az egész napból, amíg a kezdők szerepeltek. Martin megoldásai végre amolyan “izomhörcsögösek” voltak, és talán utoljára valamikor újonc évében láthattunk tőle ilyen impozáns játékot. Nem is csoda, hogy hat labdacipelésből 59 yardot sikerült neki összehoznia, ilyen és ehhez hasonló labdacipelésekkel:

A Tampa fejlődő támadójátékához azért ezúttal a támadófal is hozzátette a magáét. Ahogy azt előzetesen beharangozták, a sérült Demar Dotson helyett valóban Reid Fragel kezdett a jobb oldali tackle pozícióban. Egyúttal ő is volt a mai napon a kezdő felállásban a leggyengébb láncszem. Bár halkan megjegyzem, hogy ahhoz képest amit én vártam, egész jól megállta a helyét. Vele egyetemben azonban ismét a két újonc Donovan Smith, és Ali Marpet is a kezdőkkel dolgozhatott. Nem is volt itt semmi probléma. Egészen addig a pillanatig, míg Geno Atkins (ő a Bengals Kalózokat reggeliző defensive tackle-je, ha valaki nem tudná) is be nem nézett a pályára néha, és nem mutatta meg, hogy egy kis safety blitz-cel megkísérve nincs az a támadófalember Tampa Bay-ben, aki elég lenne, hogy megvédje Winstont.

Ennek persze elég hamar egy oda meg vissza tolt Logan Mankins, egy esélytelen Ali Marpet, na meg a bokáját fájlaló, bicegő Winston lett a végeredménye. Aki így már az oldalvonalon kívülről figyelte másfél negyed után az eseményeket. Lovie Smith elmondása szerint azonban aggodalomra nincs ok. Az irányító nem sérült le, egyszerűen csak úgy gondolták eleget játszott, és nem kockáztatják tovább épségét. Így hát a második játékrész közepétől már Mike Glennoné volt a karmesteri pálca.

Jameis Winston: 8/13, 90 yard, 1 TD, 0 Int

A mai napon ő is nagyon szépen játszott a gyengélkedő Bengals védelem ellen. Bár egyáltalán nem volt irigylésre méltó a helyzete az Edwards – Pamphile – Gilkey – Masifilo – Cherilus nevével fémjelzett támadófal mögött. Ettől függetlenül nagyon pontosan sikerültek átadásai, és a labdát sem adta el egy alkalommal sem. Sőt! Egy TD passzt még ki is osztott Russell Shepard-nek, egy 22 yardos passzt követően. Összességében pedig 121 yardot hozott a konyhára, és mindösszesen öt rontott passza volt, 15 kísérletből.

Mike Glennon: 10/15, 121 yard, 1 TD, 0 Int

A héten Lovie Smith egy rádióinterjúban bejelentette, hogy átveszi a védelem hívásait. És ha valami ma jól össze volt rakva, akkor az a védelem volt. A defense három turnovert erőszakolt rá a Bengals-ra. Hasonlóan ahhoz, ahogy a múlt héten tették a Vikings csapatával. Meg merem kockáztatni, hogy a tavalyi szezonban összesen nem volt annyi labdaszerzésünk, mint idén ezen a két előszezon meccsen. Ráadásul már néha úgy érzem szándékos.

Mint ahogy a pass rush is mutatott életjeleket magáról (mondhatni nyakon csapták egy defibrillátorral), mely véleményem szerint két dolognak volt köszönhető. Egyrészről George Johnson (DE) nem teljesen kutyaütő. A csapat mai négy zsákolásából 1,5 -öt ő jegyzett, bár utóbbi félbe besegített Gerald McCoy is elég keményen. (Ezért lett övé a másik fele.) Illetve a másik komoly tényező az a Kwon Alexander, aki a héten játszotta ki a kezdők közül Bruce Cartert. Azon túl, hogy Alexander a védelem legeredményesebb játékosa volt szerelések tekintetében a mai napon, kiválóan olvassa az ellenfél játékát is. Most vagy Lovie Smith hívott néha blitz-et is, bár ez annyira nem jellemző. Vagy ez a srác tudja ilyen jól, mikor menjen fel segíteni a box-hoz, és ne csak céltalanul lődörögjön az üres területeken, az éppen nem is jövő passzokra várva.

Egy szó mint száz, a Tampa 2 a mai napon nagyon jól működött. Ahogy működött a line of scrimmage-nél, úgy működött a terület lefedettségein is. Így szerezhette meg Alterraun Verner (CB) az A.J. Green kezéből felpattanó labdát, majd hordhatta vissza touchdownra. És így szerezhette interceptionét Bradley McDougald is. Illetve azért megemlíthetjük D.J. Swearingert, aki ugyan interceptiont nem jegyzett, azonban szemlátomást nagyon szeretne kiharcolni magának egy helyet a kezdők között, némi játékidővel megspékelve persze. Hisz miután az edzőtábor is nagy ütközéseitől zengett. Addig tegnap éjjel sem kímélte magát. Most Giovani Bernard feje zeng. A kemény ütközések mellett pedig levédekezett két passz kísérletet is:

Ami pedig működött a védelemnél, már nem annyira a támadóegységnél. Egy a tavalyi évről visszatérő súlyos hiba ütötte fel ismét a fejét. Mégpedig a buta szabálytalanságokból szerzett büntető yardok felhalmozása. Tavaly 68 sárga zászlót dobtak a Bucs támadóegységére, mely nem túl szép statisztikával az NFL első helyére kerültek. És ma is rengeteget kapott a csapat, olyan szarvas hibák miatt, mint a false start, vagy a holding. Összességében 14 szabálytalanságot követtünk ma el, 153 yardért, ami bizony rengeteg. Főleg ha megnézzük, hogy ebből csak az első félidőben 120-at szedtünk össze. Tehát zömében a kezdők.

A keretbejutásért harcolók leginkább a második félidőben léptek pályára. Ezzel meg is állt a Bucs pontgyártása, melyért némiképpen sajnálom kicsit a játékosokat. Hisz alapjában véve Mike James sem játszott rosszul, mint ahogy Bobby Rainey sem. Csak egyszerűen a támadófal mélysége, finoman szóval esélyt sem ad nekik. Mint ahogy a harmadik negyedben már Glennonnak sem nagyon adott. Az utolsó “menetet” pedig Seth Lobato vezényelte már le, egy 3/3-as mutatóval.

Összességében véve jó volt végre győzni látni a Buccaneers-t, ha csak egy előszezon meccsen is. A kérdés már csak tényleg az, hogy mire ment volna ez a támadófal és Jameis Winston, egy egész meccset végigjátszó Atkins ellen. Félek sok jó nem sült volna ki a dologból. A kisebb – nagyobb sérülések így sem kerültek el minket teljes mértékben. Ha lehet hinni tehát Lovie Smith-nek, Winston nem sérült meg. Azonban nem mondható már ez el Mike Evans-ről, aki állítólag könnyebb combhajlító sérülést szenvedett. A pakliban azonban így is simán benne van, hogy ki kell hagynia pár hetet. És megsérült Leonard Johnson (CB) is, aki ugyan jelenleg leginkább a speciális egységben kap játékidőt, a pályát azonban el kellett hagynia bokasérülés miatt.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com