Egy személyi kérdésekben döntést hozó figyelmét mindig fel kell, hogy keltse valami. Legyen az jó vagy hibás megfigyelés. Amikor valaki medvékkel táncol, az az erő és az önmagát elfogadtatni képes személyiség megnyilvánulása.

Lovie Smith kilenc évet “táncolt” a Medvékkel. Ebből a kilenc évből tulajdonképpen négy volt sikeres ha azt a 2012-es szezont is hozzá vesszük, amikor 10-6-os alapszakasz mutatóval sem sikerült a rájátszásba jutni. Oda egyébiránt háromszor jutott el korábbi csapata, egy ízben egészen a Super Bowl-ig. A Glazer család tanácsadója azonban nyilván valami másra is felfigyelt. Ez mindenféleképp az lehetett, hogy játékosai rendkívül tisztelték és teljes mértékben megbíztak benne. Ez így volt chicagói évei alatt is, de azt kell mondjam ez Tampában is így van. Azonban a Medvékkel Smith a második évére már a rájátszásba jutott, míg ez jelenlegi csapatával korántsem sikerült. Nem sikerült úgy, hogy a liga jelenlegi erőviszonyait figyelembe véve könnyebb és szerencsésebb sorsolást nem is kívánhattunk volna.

Egy azonban biztos. Vasárnap a volt csapata látogat Tampába. Lovie Smith pedig a hetedik győzelemért teper majd gőzerővel, hisz az már szinte teljesen bebetonozza őt jelenlegi állásába, amit lehetséges, hogy még a már meglévő hat sikerrel is meg tud tartani. Bizonyára megoszlik a véleményünk arról, hogy látunk-e az ő irányításával esélyt egy rájátszás csapatra. Azonban aki hajdan Medvékkel “táncolt”, valami ősi sejtelmes varázserő jóvoltából egy helyen sikeresen eladta magát. Ez a sors kegye, vagy kegyetlensége folytán éppen Tampa városa. A rossz dolgokban azonban lássuk meg azt a csepp jót is! Dirk Koetter messze a legjobb támadó szakember, aki Lovie stábjában valaha is helyet kapott. Kevés vigasz ugyan, de mégiscsak vigasz.

Ha már ily hosszan vezettük be a hétvégét a Bucs stábjának egyes tagjait érintve, úgy illik, hogy az ellenfél stábjáról is ejtsünk néhány szót! A Lovie Smith-t váltó Marc Trestman érája is véget ért az elmúlt szezon végén. Az őt váltó John Fox-t Denverből ebrudalták ki, mert úgy érezték csakis rajta verhető le az, hogy Manning karjának ereje már nem a régi. Akárhogy is, magával hozta a támadó oldal vezetőjének azt az Adam Gase-t, akit nem csak én tartok ezen a Földön jó szakembernek és könnyen meglehet, hogy hamarosan egy vezetőedzői megbízatással is megdobja valaki. A védelem koordinátora a 49-ers-től érkező Vic Fangio lett, aki nehéz örökséget kapott. Egy romokban heverő egységet vehetett át a Trestman érából, ráadásul egy új 3-4-es alap felállású védelemre tértek át, ami további erősítési szükségleteket teremtett. Hogy ezt jól oldották-e meg? A Bears jelenleg 5-8-as mutatóval áll és már ők is kiszálltak a rájátszásért folytatott küzdelmekből. A szezonjuk egyértelműen az építkezésről szól, amibe egyaránt beleférnek szép győzelmek és pocsék játékkal elveszített találkozók is.

Néhány név az ellenféltől

Jeremy Langford. Mivel a Bears szezonja az építkezésről és a jövőről szól, inkább olyanokat emelnék ki, akiknek a teljesítménye és életkora is a jövőbe mutat Chicagóban. Ilyen a Michigan State volt running back-je Langford is, akit a Bears az idei játékosbörzén a 4. körben választott ki. Nem titkolt cél, hogy hosszú távon, vagy talán már jövőre, Matt Forte helyébe kell, hogy lépjen. A játékost novembertől kezdték el többet használni és mutatott is elég szép életjeleket. 440 futott yard, 6 futott TD és 23 first down. Elkapásból 279 yard 1 TD mellett. Mindezeket fumble nélkül. Langford novemberben 4 egymást követő mérkőzésen is szerzett hatpontost, amivel úgy vélem eladta magát Chicagóban.

Zach Miller. A tight end nem a legtöbb TD-t vagy a legtöbb yardot szerző elkapója a Bears csapatának. Azonban nem lehet elvitatni, hogy az idei évben abszolút jól teljesít. 370 yard-ja mellett 5 TD-t szerzett és ezzel pályafutása legsikeresebb szezonját produkálja. Rendkívül nehéz szituációkban is biztos kezűnek bizonyult, legyen szó akár a csillagos égbe vagy akár nagy forgalomba dobott Cutler passzról. Miller esetében az az érdekes, hogy 2013-ban egy teljes felkészülési szezont töltött a Bucs csapatánál, de nem tartottunk rá igényt.

Pernell McPhee. A szabadügynök piacról érkezett Chicagóba a korábban baltimore-i 3-4-es OLB, akit egyértelműen a pass rush  feltámasztására hoztak. McPhee produkált idén jó mérkőzéseket. Viszont, hogy az 5 sack mennyire elég tőle, vagy mennyire nem azt nyilván a Bears saját stábjának és szurkolóinak kell elsősorban értékelni. Szerintem ez önmagában nem nagy szám, majd egy teljes szezon alatt. Azonban McPhee azért mindezek mellett bemutatott 47 szerelést, 3 passzkísérletet védekezett le, szerzett 1 db. interception-t és blokkolt egy mezőnygól kísérletet. Így már azért inkább mondható, hogy a védelem egyik meghatározó alakjáról van szó a hétvégi ellenfélnél.

A sérültekről

Vincent Jackson és Akeem Spence továbbra is hiányzó lesz. Nem valószínű továbbá Kourtnei Brown és Chris Conte játéka sem. Utóbbi hiányzása esetén újfent felforgatott secondary lép pályára. Már csak azért is, mert Johnthan Banks állítólag megint- immáron harmadszor az idényben- visszakapja a kezdő cornerback pozíciók egyikét. Ezzel elmondhatjuk, hogy mindenfajta sérülési kényszer nélkül már a hatodik kezdő felállásban láthatjuk cornereinket a szezon során. Na, erre jön a safety pozíció átszervezése. Nem fest jól.

Kérdéses Logan Mankins játéka és sérülésük ellenére, mivel teljes edzésmunkát végeztek, valószínű Bruce Carter, George Johnson és Gerald McCoy pályára lépése.

A Bears oldalán egy sor kérdéses játékos van. Ők az első számú szélső elkapó Alshon Jeffery. A csapatukban legtöbb szerelést produkáló linebacker, Shea McClellin. Aztán ilyen státuszban van az említett Pernell McPhee, valamint Bryce Callahan (CB), Adrian Amos (S), Tracy Porter (CB), Eddie Royal (WR).

Lovie Smith vasárnap tehát újra volt csapata ellen meccsel. Tavaly ebből, még Marc Trestman ellen egy 13-21-es vereséggel jött ki. Az idén John Fox ellen teszi ugyanezt. Egy tipp a számára! Talán jó lenne addig végre összerakni azt a secondary-t! Bár ha eddig nem ment…

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com