Kezdjük ezúttal a védelemmel! Mint azt előre sejteni lehetett, védelmünkön hatalmas nyomás volt az egész mérkőzés alatt. Ami pozitívum, hogy a Cardinals futójátékát úgy, ahogy de tartani tudtuk.

Azonban a passzjátékuk ellen semmilyen ellenszer nem volt. Larry Fitzgerald lényegében abból csinált bohócot, aki éppen felé lépett. Nem bírt vele sem Brent Grimes, sem Vernon Hargreaves és Alterraun Verner is csak tiszavirág életű sikerekre volt képes. Igaz utóbbi játékos neve mögött legalább volt két levédekezett passzkísérlet.

319 yardot nyeltünk be passzjátékból és látnunk kellett, hogy nem csak Fitgerald, hanem példának okáért Jaron Brown is bármikor képes megverni sebességgel a Bucs secondary-t. Ennek leginkább Chris Conte volt az elszenvedője, pedig ő még nem is tartozik a lassú srácok közé.

Nem szoktunk nagyon ahhoz a látványhoz sem hozzá, amikor egy mérkőzésen belül Kwon Alexander-t több ízben is eltakarítja maga elől a támadó egy ún. stiff arm mozdulattal. Most már ezen a sokkon is átestünk.
Kétszer is képes volt az ellenfél 50 yardot meghaladó nagy játék kivitelezésére. S egyik sem Larry Fitzgerald nevéhez fűződött. Vagyis ennek az Arizona offense-nek azért van puskapor bőven a tarsolyban.

A védőfalunk alig tudott nyomást helyezni Carson Palmer-re. Persze ebben nyilván szerepe volt Robert Ayers sérülésének is, akinek ideje korán ki is kellett szállnia a játékból. Az újonc Noah Spence sackje természetesen megsüvegelendő, de ezen kívül nem sokszor tudták védőink akár csak megzavarni Palmert, aki ebből adódó hóbortos felindultságában össze is karistolt egy 124,1-es ratinget.

Azonban itt beszélhetünk játékosokról, de az őszinte igazság az, hogy Bruce Arians győzte le leginkább Mike Smith-t. Arians véleményem szerint a liga top edzői közül való. Én soha nem kedveltem igazán az általa képviselt csapatokat, de a munkáját elismerem. Ő olyan ember, aki nem csak a rákkal küzd meg sikeresen, de bárkivel, aki az útjába kerül. Persze fel lehet neki róni más mérkőzésekről különböző idő menedzselési problémákat, de ettől ő még az az edző marad, aki a hétvégén legyőzte a mi védőkoordinátorunkat.

Ami nem jött össze Dan Quinn-nek lévén ő inkább védő szakember, vagy Kyle Shanahan-nak, azt Arians a kisujjából kirázta. Abszolút jól elemezve a Falcons elleni mérkőzésünket és számolva arra, hogy az egy az egy elleni védelmet olyan játékosok ellen nyilván nem vállaljuk be, mint Fitzgerald, tökéletesen feltérképezte a zóna védekezésünk minden sarkát. Kiválóan támadták a zónahatárainkat amivel több váltási hibára kényszerítették védelmünket. Ennek pedig ékes bizonyítéka az a 40 pont, amit még a pokolba kívánt Lovie Smith éra alatt sem mindenki pakolt ellenünk a táblára.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com