Idén alaposan alulteljesít csapatunk támadóegysége, az elmúlt két évben hiába láthattunk számottevő javulást, most valahogy minden megváltozott. Nem sikerül annyi pontot szerezni mint tavaly, a yardok száma is kevés és a futójátékot sem sikerült stabilizálni. Ráadásul roppant inkonzisztens az egész egység, két-három 3 & out után egyszer csak összeáll minden és látunk egy tökéletes drive-ot, majd mintha mi sem történt volna újra a szenvedés kerül előtérbe. Nagy csodát már nem lehet művelni, de pár dologban tudunk javulni. Most összeszedek néhány olyan elemet amelyek jobbá tehetik az offense-t.

Minden esetben az irányítót kell először szemügyre vennünk. Az elmúlt hetekben nem lehetett rá panasz, de a Steelers ellen közel sem a legjobbját hozta Manning. A 2 yardról dobott interceptionjét fájó volt látni, ha kicsivel magasabb ívben száll a labda akkor egy touchdownt ünnepelhettünk volna, persze mikor Larry Donnell beszállt már előre sejthettük, hogy valami rossz fog következni. Ami még probléma volt a Browns ellen is, hogy a hosszú átadások nem nagyon ültek, pedig anno ez volt Eli játékának a nagy erőssége. Több esetben ő is pontatlan volt, de nem mindig volt kellően előkészítve a játék és nem is mindig a megfelelő játékos felé repült a labda. Pedig kellenének a hosszú játékok is, mert a rövid passzokra számítanak az ellenfelek és utoljára a 6. héten láthattunk 300 yard feletti produkciót Manningtől (akkor 403-mal zárt a Ravens ellen).

Ugyan jól indult a szezon mindhárom elkapónk számára, hiszen Beckham továbbra is termelte a yardokat, Victor Cruz sikeresen tért vissza, Sterling Shepard pedig rögtön berobbant a ligába. Ezt követően viszont mintha elromlott volna valami. Cruznak két olyan összecsapása is volt amikor egy elkapást sem tudott bemutatni, az elmúlt négy alkalommal ráadásul maximum egyszer találta meg őt Eli, igaz ezek mindegyike 30 yard feletti játék volt. Megmutatkozott a tapasztalata is, jól használta ki ellenfelei rutintalanságát. Ugyan a sebességéből láthatóan vesztett, de a harmadik számú WR szerepét még mindig be tudná tölteni. Shepardé lett a slot pozíció és ugyan nagyon jól áll a touchdownok számával, de hiányérzetünk vele kapcsolatban is van, ő Clevelandben nem jutott labdához. Az első 3-4 hétben lényegesen jobban szerepelt, azt hiszem jobban ki lehetne használni mindkét elkapónk képességét. És akkor nem ejtettünk még szót Dwayne Harris-ről sem, akinek kissé érthetetlen a mellőzése. Tavaly WR-ként is helytállt, de idén csak a visszahordásoknál kap lehetőséget. Nem bánnám ha a hajrához érkezve elővennénk őt is. És végül megemlítem Will Tye-t is, aki anno 4,47 másodperces időt repesztett 40 yardon a Stony Brook pro day-én, de az atletikus képességét még nem sikerült teljes mértékben kiaknázni. Inkább biztonsági célpontként alkalmazzuk, de ezeket a 6-10 yardos elkapásokat hozza, viszont azt is láttuk, hogy elkapás után hasznos yardokat tud még hozni, úgyhogy kicsit komolyabb szerepet kaphatna ő is.

Ugyan nem lehet már 180 fokos fordulatot várni a futójátéktól, de jobban előtérbe kellene helyezni a felkészülés során a játék ezen elemét. Vasárnap mindössze 13 kísérletet láthattunk, igaz ebben benne volt az is, hogy szinte végig futni kellett az eredmény után. Viszont az ezelőtti 3 összecsapás mindegyikén 100 yard felett sikerült futni, tehát láthatjuk hogyha nem is csillogóan, de a földön is képesek lehetünk járatni a labdát. Ugyan a Bears és a Browns ellen nem volt túl erős a futásonkénti yardátlag, de a Bengals ellen nem volt gond ezzel. És hogyan lehetne sikeresebbé tenni a futásokat? Kevesebb shotgun formációval, egyszerre két TE-t is alkalmazni lehetne, vagy egy swing tackle-t. Nem forradalmi újítások ezek, de némi színt lehetne vinni a játékba az alkalmazásukkal. Egy-egy ilyen felállás és néhány jobban sikerült futójáték megágyazna a passzjátéknak és előkerülhetnének a play actionök is. Azt sem nehéz észrevenni, hogy keveset birtokoljuk a labdát, ebben pedig benne van az is, hogy nem túl sikeresek a futások.

A másik károkozó pedig a no huddle offense, amelynek köszönhetően nem kell sokat várnunk a snapekre.. Több szurkoló emiatt könyörgött évekig, hogy miért nem tudjuk felpörgetni a játék ritmusát, hát tessék most megkaptuk. Szó se róla, mindig van 2-3 olyan drive amelyek remekül működnek, de az esetek nagy részében csak a szenvedést és a 3 & outot látjuk. További hátrány, hogy emiatt cserélni sem lehet sokat és 10-ből 9-szer a 3 WR-t, 1 TE-t és 1 RB-t tartalmazó 11 personnelt látjuk. Azt gondolom, hogy nem feltétlenül szükséges mindig ennyire kapkodni, egy-egy "levegővétel" vagy csere sokat segíthet akár drive közben is.

Azt sem bánnám, ha Mike Sullivan megkapná a playhívásokat. McAdoo jól működött offensive coordinatorként és megvan az öltözői tekintélye is, győzelemre tudja vezetni a csapatát, de egy fenékkel lehet nem kellene két lovat megülni. Elérkeztünk az alapszakasz hajrájához, inkább azt várnám tőle, hogy tényleg head coach-ként funkcionáljon és valóban Sullivan legyen az OC. Nagyon nagyot innen már nem tudnánk zuhanni. Egy valami azonban feltűnt, mégpedig az, hogy McAdoo rendkívül öntörvényű és ragaszkodik az eredeti elképzeléseihez. Ez egyrészt jó, hiszen van egy koncepció amiben hisz és így a játékosok is bízni fognak benne, másrészt pedig gy idő után eljön az a pont amikor már változtatni kell.

Összefoglalva tehát a következő elemektől javulhat az offense:

• Manningnek nem szabad hibáznia
• Újra bevonni a játékba Shepardot és Cruzt
• Jobban készülni a futójátékra
• A "no huddle sometimes up-tempo offense" finomhangolása
• Kevesebb 11 personell
• Sullivan hívja a play-eket

Úgy gondolom, hogy konkrétumok hangzottak el és nem olyan dolgokról írtam amelyek begyakorlásához egy teljes offseason kellene. Tutira nem fog mindegyik megvalósulni, de ha csak egy vagy két dolog változik már az is eredményre vezethet.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu