2015. 12. hét,

Tampa Bay Buccaneers @ Indianapolis Colts 12-25

Bár az utóbbi héten a csapat elmúlt pár meccsét látván előszeretettel beszéltünk a rájátszásról, és 2007 után ismét feltámadni látszottak a remények, azonban most megmutatták Kalózaink, hogy melyek azok a csapategységek amik miatt egy középszerű játékot mutató Indianapolis Colts ellen sincs semmi esélyünk, és bizony nem vagyunk még készek a playoffra.

A mérkőzés pedig eléggé kiegyenlítettnek indult. A felek az első időszakban nem is igazán tudtak eljutni a másik célterületéig. A védelmek tették a dolgukat. Az egyik oldalon Adam Vinatieri értékesített mezőnygólokat 49, és 27 yardos távolságokból. A másik oldalon pedig Connor Barth végezte a munkáját, miután folyamatosan megakadt a Bucs offense. Betalált 38, majd később 30 yardról is.

Nem is lett volna itt semmi probléma, hisz még a félidőben is vezetéssel hagyták el kalózaink a pályát. Miután Jameis Winston megszerezte a mérkőzés első touchdownját egy 20 yardos átadással Cameron Brate felé. Bár, hogy a dolog ne mutasson olyan szépen, Barth elhibázta az extra pont rúgást. Így mi lehettünk a kissé nyugodtabban az öltözőbe vonuló csapat. De már a mérkőzés képe alapján sejteni lehetett, hogy egyáltalán nincs lejátszva ez a dolog, hisz az Andrew Luck-kot helyettesítő Matt Hasselbeck is szépen, következetesen előre tekintvén tette a dolgát. Melynek később meg is lett az eredménye.

Cameron Brate TD elkapása

Bár a touchdown elmaradt, egy Vinatieri mezőnygóllal 12-9-re felzárkóztak. És hiába került minden egyes Colts támadás végén vissza a labda a Buccaneers csapatához, a Bucs támadóegysége nem tudott élni a lehetőséggel. Egyrészről említhetjük itt megint a rengeteg buta hibát. Hisz immáron mi lettünk az NFL legszabálytalanabb csapata, megelőzvén a Rex Ryan dirigálta Bills-t is. Ezen a találkozón is dobtak ránk 12 sárga zászlót, 95 büntető yardért. Akárhogy is nézzük, ez kb. egy ajándék touchdown az ellenfélnek! Ráadásul a hibák tömkelege megint szükségtelen és gyerekes volt.

Másrészről a támadófal ismét megmutatta, hogy pass protection terén miért is tartozik a legrosszabbak közé az NFL-ben. A Colts oldaláról érkező folyamatos blitzek alatt ugyanis a másodpercek tört része alatt omlott össze rendszerint a fal. Ezúttal főként jobb oldalon, Gosder Cherilus, és Logan Mankins sem igazán bírt a rá bízott játékosokkal. Winstont öt alkalommal is zsákba rakták a találkozón, és megszámlálhatatlan alkalommal siettették. Nem egyszer kellett elhagynia idő előtt a zsebet, és a Bucs próbálkozásai folyamatosan elhaltak végül. Az irányító még ezzel együtt is leadogatott ugyan 245 yardot, de 36 átadásából, csak 20 lett sikeres, leginkább a fent említett okok miatt.

Mert nincs nekünk elég bajunk… szerencsére mindig megkapjuk a “legjobb” zebrákat is. Mi lenne ha még tudnák is, hogy mi van?

Így elkerülhetetlen lett a Colts felzárkózása, miután puntok kíséretében folyamatosan visszakapták a labdát. Persze az Indianapolis támadói is megtalálták a védelem gyenge csapategységét, nevén nevezve a secondary-t. Újra elő jött a Lovie Smith féle séma gyengesége. Mármint, hogy a zónahatárokra passzolva szana-szét lehet azt adogatni. Még csak egy Aaron Rodgers vagy egy Drew Brees sem kellett hozzá. Elég volt egy konzisztensen játszó veterán, Matt Hasselbeck. Félelmetes ez a szintű betlizés már évek óta. Az a csapat aki fellép ellenünk a pályára és ezt a típusú játékot választja, egyszerűen biztos, hogy győztesen távozik a találkozóról. Ez pedig már egyszerűen nevetséges.

Jöhettek tehát a szépen koreografált passz játékok. Meg persze azok eredménye. Először egy 19 yardos T.Y. Hilton touchdown elkapás. Majd a következő drive végén egy mezőnygól. Végül az azt követőben ismét egy Hilton TD, ezúttal 3 yardos elkapás kíséretében.

Hasselbeck és Hilton higgadt játékkal végezte ki a Bucs defense-t.

A kettő között persze pályára lépett a Bucs offense is, csak épp nem volt sok értelme. A támadófal pályára küldésének legalábbis semmi, ugyanis mintha ott sem lettek volna. Hisz egy nyomás alatt folyamatosan összeomló támadóegységet láthattunk.

Doug Martin egyébként elérte az 1000. futott yardját a szezonban. Neki voltak szép megmozdulásai a találkozón. Bár ez számunkra most sovány vigasz. Ahogy elkapóink is tudtak hozni szép játékokat. Azonban Mike Evans megint jó párszor kiejtette a labdát kulcsfontosságú szituációkban. A végjáték teljesen unalmasra és egyoldalúra sikeredett. Hisz a Bucs hiába próbált futni az eredmény után, rendszerint le lettek parancsolva a pályáról. A nagy, erőltetett hajrában pedig Winston is dobott egy interceptiont.

A védelem oldalán ezúttal Kwon Alexander volt a legeredményesebb 10 szereléssel. És tudott egy-egy sack-ket szállítani a két defensive tackle, Gerald McCoy és Akeem Spence is. De összességében a secondary teljesen semmissé tette a többiek munkáját, ahogy oly sok mérkőzésen már az idei szezonban. Sterling Moore sehova nem ért oda időben. A másik két corner Adjei-Barimah és Verner voltak, megmondom őszintén alig láttam őket a pályán. A safety Bradley McDougald oda ért néha szerelni, ugyan már későn. Chris Conte pedig egy mezőnygólt végül TD-re váltott az ellenfélnek amikor blokkolni próbálta Vinatieri kísérletét és beleszállt a holderbe. De a mérkőzés azon pontján, akkora ponthátrányban valahogy nem tudok rá haragudni. Legalább Batman üzemmódba kapcsolt és megpróbálta. Majdnem sikerült is neki egyébként. Tök jó lett volna, ha szabályos keretek között…

Bár a Seattle Seahawks a Pittsburgh legyőzésével közelebb került a Wild Card helyhez, mint mi. A Falcons pedig betlizett a Vikes ellen, azért még mindig semmi sincs veszve, hisz a remény hal meg utoljára. Bár nálunk már a nyolcadik forduló környékén megszokott. Most még a 13.-ra is pislákol a lángja… mi ez, ha nem a fejlődés megkérdőjelezhetetlen jele? Jövő héten, hazai pályán fogadjuk az Atlantát, egy esetleges győzelem pedig nagyon nagyot lendíthetne a csapaton. Bár ehhez el kéne végre hagyni a buta szabálytalanságokat. Rendbe kéne rakni a támadófalat, na meg persze a másodlagos egységet. Bár kétlem, hogy ez egy hét alatt sikerülhetne… hisz sajnos már két éve nem megy.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com