A múlt heti vereség után már matematikai esélye sincs csapatunknak a rájátszásba jutásra. Persze nem mintha azelőtt lett volna, miután nyolc vereséggel kezdtük a szezont, de most már kisebb fajta csoda sem segítene. Ilyen hangulattal térünk vissza Tampa Bay-be, két idegenbeli mérkőzés után, hogy vendégül lássuk a Buffalo Bills csapatát.

Igazi alsóházi csata lesz ez tehát, minden mindegy alapon a két félnek. Hisz míg a Bills 4-8-as mérleggel látogat hozzánk, addig mi is az esélytelen nyugalmával, egy 3-9-es mutatóval várjuk őket. A két csapat nem találkozott túl sűrűn korábban, mindösszesen kilenc alkalommal feszültek egymásnak, az érdekesség pedig az a dologban, hogy ebből egyetlen egy összecsapás zajlott Buffalo-ban, az összes többi találkának Tampa Bay adott otthont. Az a bizonyos buffalo-i találka volt a két együttes legutóbbi meetingje is egyben. Akkor pedig Bills győzelem született, 33-20 arányban. A két csapat örök mérlegét viszont a Buccaneers vezeti 6-3-ra. A beharangozót pedig ezúttal érdekes momentumokkal kísérjük a múltból. A képeken a Bucs top 5 győzelmét láthatjátok a Buffalo Bills csapata ellen.

1982 – Buccaneers 24, Bills 23

A Buccaneers pontot szerez a negyedik negyedben, bebiztosítván 8 pontos előnyét, így végül egy ponttal nyerhették a mérkőzést!

A Tampa Bay nem mutatott idén túl fényes mérkőzéseket, a hármas győzelmi szériát leszámítva. Sajnos a múlt héten a Panthers ellen ismét alul múlta magát a csapat. Bár a Párducok együttese egyértelműen rájátszás esélyes, de azért ennyivel nem jobb nálunk. A támadófalunkat totálisan megsemmisítették, Mike Glennon előhozta újonc hibáit, és a védelmünk annyi hibás szerelést mutatott be, mely talán két mérkőzésre is elegendő lett volna. Hőn szeretett vezetőedzőnk hibás döntéseiről pedig nem is beszélvén.

Ezen a hétvégén szintén egy sok problémával küzdő csapattal fogunk farkas szemet nézni, ott van mindjárt a megfogyatkozott irányítók száma, ha a Bills-ről van szó. Akik szintén egy újonc kezébe voltak kénytelenek adni a csapat irányítását. EJ Manuel nyolc mérkőzést játszott ebben a szezonban, de nem igazán kápráztatta el a kedves szakértőket. A Buccaneers pedig szintén ebben a cipőben jár, hisz miután kiraktuk Josh Freeman szűrét, mi is egy újonc kezébe adtuk a hajó kormányzását, aki máris liga rekordokat döntögetett. Nyolc egymást követő mérkőzésének mindegyikén szerzett újonc játékosként touchdownt. Ez a remek kis széria azonban a múlt héten megszakadt. Ennek sajnos köze van ahhoz, hogy Glennon nem igazán van nyomás alatt a helyzet magaslatán, ahogy EJ Manuel sem.

1986 – Buccaneers 34, Bills 28

A running back James Wilder 45 yardos TD-t fut, az utolsó negyedben, megnyervén ezzel a meccset a Buccaneers-nek!

Itt persze máris elérkeztünk a mérkőzés egy kulcsmomentumához. Az a csapat amelyik nagyobb nyomást lesz képes rakni az ellenfél irányítójára, máris zsebében tudhatja a mérkőzést. Sajnos a pass rush idén megint csak nem nagy erősségünk. Leszámítva a defensive tackle Gerald McCoy-t. Akire ránézvén mostanában Warren Sapp-ot vélhetjük felfedezni. És máris merenghetünk a régi szép időkön. McCoy-t nagyon kevés támadófal képes sikeresen kivonni a játékból, és megakadályozni, hogy egyenest az ellenfél irányítójához rohanjon. McCoy zsenialitása az pedig egy dolog. Vajmi keveset ér, ha védelmi koordinátorunk Bill Sheridan szépen visszatér a tavalyi formához, és működésképtelen, öngyilkos blitzek tömkelegét rakja a védelemnek a gameplan-be. Ahogy azt láthattuk a Panthers ellen is. (Tudjátok, a nagy lyukakkal középen.) Igazság szerint már nem kell sokat várnunk arra a bizonyos “fekete hétfőre” és attól tartok, ha Schiano meg is ússza a dolgot, Sheridan-en egész biztosan le fog csapódni, az idei szezon. Persze ehhez sincs komolyabb hozzáfűzni való, hisz Darrelle Revisszel, Lavonte Daviddel, és McCoy-jal a keretedben egy ennyire szar sémát összerakni, tényleg művészet.

1988 – Buccaneers 10, Bills 5

A védelmek csatája! Az irányító Vinny Testaverde mégis eldönti a meccset, 4 yardos TD futása a második negyedben a győzelmet is jelenti a Bucs-nak!

EJ Manuel biztonsága nagyban fog függni tehát a védelmi koordinátor munkájától. Szegény Mike Glennon-ra azonban nehéz percek fognak várni. Hisz a Bills védőfala az egyik legjobb a ligában.Ott van mindjárt a defensive tackle Marcell Dareus, és a szélekért felelős defensive end Kyle Williams is. Mind passzsiettetés, mind futás elleni védelem terén kiváló játékosok. És ha mindez nem lenne elég Glennonnak vasárnapra, ott van még a linebacker Mario Williams is, aki szintén az egyik legjobb passzsiettető a maga pozíciójában. Utóbbi már 12 sack-nél jár idén.

Mi már egy ideje azt hisszük, hogy kiváló támadófalunk van, és vannak mérkőzések ahol ez a megállapítás akár meg is állná a helyét. De a Panthers ellen bebizonyosodott, hogy egy erős front seven ellen semmire sem megy Donald Penn, mint ahogy Demar Dotson sem, akit itt éppen Star Lotulelei rak ki a külső parkolóba:

És szegény Bobby Rainey hiába bizonyult masszív kis futónak, ezen a vasárnapon jobb ha nem alapozunk nagyon rá, főleg nem középen, mert bizony ugyan az lesz a mérkőzés képlete, mint múlt hét vasárnap. Ha pedig ezt Greg Schiano mester nem tudja, valóban semmi keresni valója az NFL-ben. Márpedig az idei évből tanulván máris látom lelki szemeim előtt, ahogy a kis Rainey hóna alatt a lasztival, fogát összeszorítván megindul középen Joseph háta mögött egy 3&20-as szituációban. (Na jó, ezt azért csak nem.)

Egy szó mint száz, igazi kihívás lesz ezen a napon a támadófalnak a zsebben tartani Glennont, aki esetleg csak pontos játékával kerülhet a mai napon a Bills irányítója, EJ Manuel fölé. Glennon dolgát pedig tovább fogja nehezíteni, hogy a héten, a csütörtöki edzés közben lesérült az egyetlen megmaradt épkézláb támadófegyverünk, Vincent Jackson (WR) is. Kezdetben úgy gondolták kisebb sérülésről van szó, mára már azonban a helyzet fokozódott, és töredelmesen beismerték, hogy lehet vasárnap nem léphet pályára az elkapó. Akkor pedig aztán megmarad itt szegény Glennonnak, az idén teljesen impotens játékot mutató Chris Owusu, és az egyre jobb formáját hozó, de azért még mindig harmadik számú elkapó, Tiquan Underwood. Ahogy azt pedig korábban pedzegettük, a futójátékot várhatóan teljesen le fogja kapcsolni a Bills erős védőfala, a passzjátékot pedig megnehezítik a kiváló pass rusherek. A harmadik, és negyedik számú elkapókkal pedig igazi csőd lesz a vasárnapi Buccaneers offense… sajnos. (Reméljük nem lesz igazam.)

Persze a felsoroltak ellenére a Bills sem épp a legjobb csapat a ligában, hisz ha így lenne, egyértelműen nem egy ilyen csapni való mérleggel érkeznének a 14. játékhéten a Raymond James Stadionba. A probléma pedig a támadó egységükkel van, a passzjáték nyögvenyelős, EJ Manuel pontatlanságának köszönhetően. Idén rengeteg fumble-t sikerült bemutatniuk. És a Buccaneers-hez hasonlóan, Mumus lakhat az öltözőjükben, hisz a második játékrészre rendszerint leeresztenek. Futójáték terén azonban nem kell őket félteni, hisz a két running back, Fred Jackson, és C.J. Spillernagyon szépen termeli a yardokat, mérkőzésenként 139,2 yardot fut ez az egység. Ami nagyon előkelő, és a negyedik helyre sorolja őket idén az NFL-ben. Az elmúlt pár hétben a Buffalo támadóegysége is javuló tendenciát mutat, és itt jön máris a közhely, hogy amikor kevesebb labdát adnak el, mint szereznek, akkor megnyerik a mérkőzéseket, ellenkező esetben pedig szépen elveszítik. Az elmúlt pár mérkőzésen mind a secondary, mind a linebacker sor jeleskedik a labdaszerzésekben, a Buccaneers háza táján. A Tampa Bay ebből kifolyólag jelenleg +10-es turnover mutatóval rendelkezik. És ha már a Bills erős védelme nem is annyira, de ez mindenképpen a mi malmunkra hatja majd a vizet.

2005 – Buccaneers 19, Bills 3

Egyik legendánk Mike Alstott küzdi magát a Bills end zone-jába, a mérkőzést nagy arányban a Buccaneers nyeri!

Igazi tét nélküli küzdelem lesz ez vasárnap a Raymond James Stadionban, két totálisan béna, és száz sebből vérző támadó alakulattal érzésem szerint. A találkozót pedig a jobban domináló védelem fogja megnyerni adott gárdának. Sajnos most úgy érzem, hogy ezúttal nem a Buccaneers fog győztesen kikerülni a dologból, a hazai pálya ellenére sem. Vincent Jackson elvesztése, az utolsó érvágás amit ez az idén nagyon rosszul szereplő támadó egység el tud viselni. Nem hiszem, hogy bármely NFL rajongó tűkön ülve várná ezt a találkozót, mint ahogy azt is kétlem, hogy a Glazer családnak nem kell felvásárolnia a saját jegyeit, megakadályozván ezzel a blackout-ot, ahogy azt korábban ígérték. De persze mi meg fogjuk tekinteni a meccset, sőt, majd beszámolót is írunk majd róla, hisz mi már csak ilyen elvetemültek vagyunk…

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com