Regular season week 5: 49ers 27 Giants 30

Szoros mérkőzésen, számunkra az idény eddigi legizgalmasabb végjátékával, az utolsó másodpercekben megfordítva az összecsapást sikerült nyerni a San Francisco 49ers ellen.

Ígéretesen is indult a hétfő hajnalunk, mezőnygóljuk után teljesen domináltuk ellenfelünket és az első félidő végére 7 pontos előnyt sikerült összeszorgoskodni. 11 másodperccel a lefújás előtt még próbálkoztunk egy játékkal, amelynek interception lett a vége, ezzel pedig nem sikerült növelni a differenciát. Pedig egy 10 pontos előnyt is sokat jelenthetett volna, hiszen mi kezdtük a második félidőt, de a túl agresszív hívás újra megbosszulta magát.

A szünet után sikerült felhozni az ellenfelünket és játékosaink nem tudták olyan szinten dominálni a meccset mint az elején. A 49ers feljött, mi pedig a hajrához közeledve csak egy mezőnygólt tudtunk értékesíteni, így Kaepernicknek sok ideje volt egy sikeres drive vezetésére. Úgy 1:45-tel a vége előtt Carlos Hyde be is ért csapatunk end zone-jába, ez pedig könnyen a végét is jelenthette volna. Odell Beckham és Rueben Randle is összeszedett egy kisebb sérülést és az oldalvonal mellett ültek, Dwayne Harris, Geremy Davis és a héten aktivált Myles White volt tehát a 3 elkapónk a mindent eldöntő drive-ban... Persze Shane Vereenről sem szabad elfeledkezni, igaz ezt a San Francisco védői nem tudták és egymás után hozta a yardokat sokoldalú futónk. Majd egy perccel belül majdnem véget ért a móka, Tramaine Brock kis híján a második pickjét is összegyűjtötte, de a labda földet ért. Ezután Manning már nem hibázott és hajszálpontos átadásával Larry Donnellt találta meg az end zone-ban, aki élete eddigi legjobb elkapását mutatta be.

Ezzel Eli a 27-dik negyedik negyedes fordítását mutatta be, ez pedig 2004 óta a legnagyobb szám e tekintetben. Egy-egy rossz átadás kivételével végig éles volt, ritkán passzol össze egy QB több mint 400 yardot az NFL-ben. Jól kezelte a rá nehezedő nyomást, idén most volt a legjobb. Elkapóink közül Beckham vitte a prímet, de szinte mindegyik célpontot ki lehet emelni, az összes WR és TE hozzátette a magáét. A támadófal belseje is összeállt, Pugh-nak és Richburgnek bejött a posztváltás, Schwartz pedig beilleszkedett (igaz Flowers és Newhouse szenvedett). Beckham vissza tudott térni az utolsó játékokra, de aggódhatunk érte és Randle-ért is.

A védelemben végre volt némi pass rush, igaz a 49ers támadófala nem tartozik a liga legjobb egységei közé. Ennek ellenére szép teljesítmény Damontre Moore 2 sackje, amit mindössze 17 snapből ért el. Ez lendületet és több játéklehetőséget adhat fiatal defensive endünknek. Kerry Wynnek nem az irányító siettetése a fő profilja, de csupaszív játéka sokat ér és a futás ellen keményen odateszi magát. Hankins-re és Bromley-ra szintén nem lehet panasz, utóbbi a PFF-nél a legjobb osztályzatot kapta játékosaink közül. Devon Kennardot jól helyettesítette Mark Herzlich, feküdt neki ez az agresszív szerepkör. Jon Beason viszont agyrázkódást szenvedett és már az elején kiállt.

Egy ilyen mérkőzés után csak dicsérni lehet mindenkit, legendás győzelmet arattunk. Ezzel a sok sérülttel bravúr volt a fordítás, papírforma alapján a végén nem nekünk állt a zászló. Láthattuk az első két hétben, hogy több alkalommal is nem a legjobb megoldást választották játékosaink és elkapóink, ez pedig a 0-2-es kezdést eredményezte. Ezt teljesen sikerült a hátunk mögött hagyni, sorozatban háromszor nyertünk és mi vagyunk az elsők az NFC Eastben! Irány Philadelphia!