A 2012-es szezonban szépen muzsikáltak elkapóink, ez egy olyan egysége volt a csapatnak melyre igazán nem lehetett probléma. Aztán jött a 2013-as szezon, és valami megváltozott. Sérülések sújtották a keretet, a roster mélysége pedig nem tűnt megfelelőnek ahhoz, hogy egy egész szezonon keresztül lehessen vele lavírozni.

Vincent Jacksont leszámítva, a Tampa Bay Buccaneers egész elkapógárdája igen csak lehangoló volt. Jacksontól már megszoktuk a kiegyensúlyozott jó teljesítményt, valamint, hogy bárki mellett levesz bármit. De a többiekről ez nem igazán mondható el. Közrejátszottak ebben egyrészről a korábban már említett sérülések, illetve az sem segített, hogy kiegyensúlyozatlan teljesítményt nyújtó fiatal játékosokkal volt tele a keretünk. És íme a statisztikák! A Buccaneers elkapói 198,8 yardot termeltek mérkőzésenként. 29. helyen voltak a ligában 267 sikeres elkapással. És az utolsó helyen zártak, összességében 3181 elkapott yarddal.

Igazság szerint itt megint kezdhetnénk pedzegetni a tojás meg a tyúk esetét, hisz egyértelmű, hogy az elkapók munkájának szerves része az irányító teljesítménye. De igazság szerint sem Freeman sem Glennon mellett nem tudtak teljesíteni, leszámítva V-Jax-et. Neki meg ugyan akkor hogyan sikerült? Tehetjük fel a kérdést teljesen joggal… Jackson 78 elkapást hajtott idén végre, szerzett 1224 yardot és hét touchdownt. Ez a második szezonja a Buccaneers-nél, és egyben a második szezonja amit 1000 yard fölött tudott lezárni. Kétségkívül továbbra is az egyik legértékesebb játékosa a Kalózoknak, és ennek a támadóegységnek.

És miután Jacksonnal minden jót ki is veséztünk a csapat elkapóit illetően, innen már csak lefelé vehetjük utunkat a lejtőn.

Mike Williams októberben, a sérült tartalékok listájára került térd ín szakadása miatt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a szezont be is fejezte 22 elkapással és 216 yarddal. Valamint 2 TD-t is sikerült összehoznia. Mindezt úgy, hogy ebben az évben járt volna le újonc szerződése, azonban miután 2012-ben négy yard híján produkált egy majdnem ezer yardos szezont, mindenki többet várt tőle, ezért meg is hosszabbították azt. Persze a teljesítmény ezúttal nem a tehetség hiánya miatt maradt el, az ok ugye a sérülés. Williams személyében egy tisztességes második számú elkapót találtunk Jackson mellé, de a sérülés mindig benne van a pakliban. Ilyenkor kéne ugye valamiféle B terv.

A mi B tervünk Kevin Ogletree volt. Ez pedig a teljes, tökéletes, és kézzel fogható kudarca a Schiano féle rezsimnek. Így elk**ni valamit tényleg művészet, és ha őszintén a szívemre teszem a kezem, akkor is azt kell mondjam, hogy velem együtt pedig többen tudtátok, hogy ez lesz a vége. Ogletree aláírt egy két éves 2,6 millió dollárról szóló szerződést, miután az edzőtáborban kitúrta kezdő pozíciójából egykori slot receiverünket, Tiquan Underwood-ot. Majd szezon során lejátszott kőkemény négy mérkőzést, mire rájöttek, hogy ezt még sem kellett volna. Ezen a négy meccsen, nyolc elkapása volt 70 yardon. Igaz ebből az egyik hat pontot ért. Azonban ez olyan szinten eltörpül a büntetéseinek száma, illetve az elejtett labdái mellett, hogy csak na. Miután kitettük végre a csapatból, a Detroit Lions-t boldogította és 13 elkapásból 199 yardot gyűjtött még. Mondhatni összegereblyézett, egy nagyon “sikeres” 266 yardos szezont.

A B tervünk B terve erre az évre, így a tavalyi B terv lett. A James Bond-i fordulatot követően pedig elárulom, hogy Tiquan Underwood-ról van szó. Miután visszatért hozzánk, és szépen megtalálta a közös hangot Mike Glennonnal, sikerült valamelyest feledtetnie Mike Williams elvesztését. Persze, hogy ne mindig szidjuk Greg Schiano-ékat mondjuk el, hogy Underwood sikerességének a kulcsa szerintem egyértelműen az volt, hogy építettek játékhívásokat erősségére, azaz a sebességére is. Hisz ha az útvonalak befutásának pontosságára építettek volna, csúfos bukta lett volna ez is. Azért a jó öreg Greg sem volt teljesen sügér, csak 93%-ban. Underwood visszatértét követően 24 elkapásból 440 yardot tudott produkálni. Az még egyenlőre kérdéses, hogy a technikai hiányosságokkal küzdő, ám de roppant mód mókás frizurával rendelkező elkapóra milyen sors vár Lovie Smith edzősködése alatt. Szerintem azonban fognak valami feladatot találni neki a csapatnál.

Voltak ám még elkapók keretünkben, mondhatni a C terv, a D terv és a többi. Chris Owusu, akit én magam csak muffed punt királynak hívok, 13 elkapásból 114 yardot hozott. Ott volt Skye Dawson, aki pár snap erejéig kapott lehetőséget. Eric Page akit visszahordóként alkalmaztunk, és Russel Shepardaki kedvenc citromdíjasunk volt idén. Ezen négy játékos a közelébe sem ért annak, hogy akár a slot receiver szerepét megkaparintsák a pályán. Persze ez egyáltalán nem véletlen, hisz teljesítményük nagyon messze elmarad egy tisztességes elkapóétól.

A szezon legnagyobb meglepetését azonban úgy gondolom, hogy Tim Wright szolgáltatta. Hisz a draftolatlan újoncként a ligába kerülő játékosról senki sem igazán tudta, hogy kicsoda, micsoda a szezon elején. Aztán 54 elkapással, 571 yarddal, és 5 touchdownnal, a minőségi fogadó tight endek közé küzdötte fel magát. Amikor a Buccaneers támadóegysége kifejezetten szörnyűnek tűnt idén, ő jött és minden harmadik kísérletet sikeresen vett középen történő elkapásaival, újra meg újra reményt adva a csapatnak. Minden védelemre veszélyt jelentett sebessége, azonban csak fogadó játékosként tudunk rá hagyatkozni, hisz futásblokkolás terén nem igazán tud hozzátenni a dolgokhoz, sem fizikailag, sem technikailag. Azonban jelen esetben tavalyi teljesítményével még mindig a depth chart elején tartja magát.

És ahogy elkapók terén, úgy a tight end pozícióban is egy játékosunk jeleskedett idén, a többi egy merő katasztrófa. Szintén nem Luke Stocker éve volt, aki akkor sem igazán tudott villanni amikor nem a sérültek listáján foglalt helyet. Tom Crabtree talán az egyetlen futásblokkolásban és fogadásban is hatékony játékosunk ebben a pozícióban. Ám ez a szezon számára sem volt sikeres. Négy elkapása volt, ebből az egyik touchdown, majd számára is idő előtt véget ért ez a szezon. A szintén inkább blokkolásban jeleskedő Nate Byham pedig szintén eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Három elkapás, 38 yard.

2012-ben a Kalózok mondhatták magukénak az egyik legjobb elkapó párost a ligában, Vincent Jackson és Mike Williams személyében. Ők ugye az idei szezonban is velünk voltak, azonban Williams sérülésének köszönhetően nem jött össze egy újabb kiváló szezon. Ahogy közeledünk május felé, pedig egyre több mock draft, és találgatás lát napvilágot, mely találgatások során egyre inkább visszaköszön az a szemlélet, hogy a Buccaneers-nek az első körben, egy elkapót kéne húznia. Azonban én a másik tábort erősítem, hogy ezen két játékossal a keretben nincs szükségünk újabb első, vagy második számú elkapóra, hisz van két kiváló játékosunk a pozícióban. Azonban a korábban már említett B tervre szükségünk lenne. Magyarán szólva, egy slot receiver-re. Ezért azonban teljesen felesleges a hetedik választási lehetőséget elpazarolni az idei drafton. Ez kiválóan megoldható lesz a márciusban nyíló szabadügynök piacon is.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com