Természetesen a héten ütemtervszerűen folytatódott a felkészülés. Mint az előző cikkben olvashattátok néhány poszton lényegében ki is látszik rajzolódni az erősorrend a játékosok közt.

Josh McCown egyértelműen tartja vezető helyét Mike Glennon-nal szemben, hiszen pontosabban kevesebb hibával játszik. Ugyanakkor szembetűnő, hogy Glennon is fejlődik a napok folyamán és már nem akkora különbség kettejük között, mint az első napokban. Nem igaz ez Mike Kafka és Alex Tanney játékára, akik messze le vannak szakadva az előbb említett két játékostól. Várhatóan két irányítót jelöl a stáb az 53-as rosterre.

A támadó fal közepén abszolút nem látszik még kirajzolódni a végső kép. Míg a hét elején Jamon Meredith és Oniel Cousins kaptak több szerepet, így a hét közepe táján a Kadeem Edwards-Patrick Omameh kettős a soros. Sajnos az látszik, hogy a Carl Nicks-Davin Joseph fémjelezte eddigi páros helyét nem kis kihívás feltölteni a stábnak. Nem is igazán megy, mintha nem találnák a megfelelő párost és ez egy nagyon gyenge pontnak látszik egyenlőre, tekintve, hogy az irányítót sem mindig sikerül a fal belsejének megvédenie az egyre erőteljesebben rohamozó védőfaltól.

George Warhop okítja a támadófalat

A futóknál minden rendben. Doug Martin továbbra is fergeteges és robbanékony. De ha ő robbanékony, akkor mit mondjunk Jeff Demps-ről, aki szinte minden nap elképeszt minket valamivel. Az, hogy szélvészgyors azt már tudtuk eddig is és nagyjából igaza is lehet Lovie Smith-nek, amikor a liga leggyorsabb játékosának nevezi az olimpikont. Ezen felül kiderült, még a labdát is el tudja kapni, sőt azt akár TD-re tudja váltani. Ha ez a srác nem sérül meg, tényleg elképesztő dolgokra lehet képes.Charles Sims-re ugyanez igaz. Elképesztő a minőségi mélység futóinknál én úgy gondolom. SzegényMike James is próbálkozik és tényleg látszik rajta az igyekezet, de valahogy nem az igazi a dolog. Főleg így, hogy a többiek parádéznak.

Az elkapóknál Vincent Jackson is beindult. Egyértelműen magához ragadta a vezér szerepét és a vörös zónában valamint az end zone-ban több labdát is TD-re váltott. Ahogy a vezetőedzőnk elmondta, nagyon jól megértik Josh McCown-nal egymást. Jacksont igazi vezérnek nevezte és egyértelműen leszögezte, ő az első számú elkapónk és rengeteg játék fog erre épülni. Mike Evans is egyre jobb napról napra. Végre láthattuk tőle azt is, hogy “forgalomban” milyen jól húzza magához a labdát.Robert Herron is jó formát mutat. Volt egy elképesztően akrobatikus elkapása is a pálya közepén.Chris Owusu is megmutatta, hogy akár egy kézzel is le tudja húzni a bogyót, a szenvedő fél szegény Mike Jenkins volt. Mondjuk a labda is oda jött ahová kell. Tommy Streeter továbbra is ingadozó formát mutat és Skye Dawson még mindig pocsék.

Az offense nagy reménységei V-Jax, és ASJ

A tight end-eknél Luke Stocker továbbra is dominál. Leginkább azzal, hogy a legösszetettebb játékot mutatja. Mind elkapásban, mind blokkolásban jó. Tim Wright is visszatért tavalyi posztjához és az elkapásoknál jó is volt, de a blokkok továbbra sem mennek neki. Szegény Timnek egyre inkább küzdenie kell, főleg ahogy napról-napra a játékosok is egyre keményebb mutatnak. Apropó keményedő játék. Éppen Tim Wright nyilatkozta az egyre kiélezettebb párharcokkal kapcsolatban, ahol támadó és védő sokszor komolyan összecsap:

“Ez a futball. Ez hébe-hóba megtörténik. Mindenki keményen dolgozik ha megy a labda és a dolgok egész egyszerűen megtörténnek. De egy család vagyunk és a nap végére tudjuk hányadán állunk. Az öltözőben már tudjuk, hogy egymás mellett állunk.”

Austin Seferian-Jenkins is javuló formát mutat. Bár a blokkok terén van még csiszolni valója, ahogy azt egy William Gholston elleni játék is mutatta, a nagy test és a keményedő játék kezdi meghozni a gyümölcsét. Keveset hallunk viszont Brandon Myers-ről, aki voltaképp a táborban van? Persze csak viccelek. Ott van, csak nem hallani felőle. Vagy ennyire szürke, vagy ennyire rossz?

A védőfal is kezd alakulni. Gerald McCoy többször is odaért az irányítóhoz, bár lehetne mondani, hogy a támadófalunk közepe nem jelent neki túl nagy akadályt. Michael Johnson és most már Adrian Clayborn is egyre keményebben rohamoz. Az igazi szám azonban továbbra is Steven Meanselképesztő munkája. Egyértelműen jobb mind William Gholston-nál, mind Da’Quan Bowers-nél.

A linebackereknél Mason Foster továbbra is uralja a középső részt, Lavonte David pedig kiválóan teljesített a vörös zónás védekezésekben. Aki azonban a semmiből tűnt fel az Danny Lansanah. Nemhogy jól játszik, hanem még elképesztően látványosan is. Ha ezt a szezonra is megismételné, lehet belőle is kisebb kedvenc válna, mint tavaly Tim Wright-ból.

A hátsó alakzatban jó hír, hogy Mark Barron is letörölte magáról a rozsdát és most már futás ellen rendkívül jól teljesít. Sőt, 7 a 7 ellen még egy interception-t is jegyzett. Nagyon jó formát mutatJohnthan Banks, aki erre az évre beérni látszik és ugyanez igaz Leonard Johnson-ra, aki mind a szélen mind a belső területen látványos produkciót mutatott. Nála is talán most érkezik el az a kibontakozás, amit a szakértők tavalyra vártak? Most már tényleg úgy tűnik ő lesz a nickelback,Danny Gorrer-t egy minőségi csere szerepkörre kárhoztatva. Alterraun Verner-nek elég volt az a kevés lehetőség, amit egészségi állapota miatt kapott. Egyértelmű kezdő potenciált mutatott.

Szóval zajlik az élet és szinte minden területen széles vigyorral nézhetjük az eseményeket. Kivéve egyet. A guard pozíciókat. Féltünk tőle, hogy így lesz s ez most be is igazolódott. Viszont, hogy mennyire kulcsszerep, azt jelzik pl. McCoy betörései is  az irányítóhoz. Valamint hiába vannak remek futóink. Ki lesz, aki utat nyit nekik? Nehéz és elgondolkoztató kérdések. Itt egy jó csapat és egy ilyen gyenge láncszemen fog múlni a jó szereplés? Carl Nicks öröksége nehéz teher. Mind amikor az örökös csak adósságot örököl. Én Lovie Smith helyében elgondolkodnék a chicagoi éveimről. Elgondolkoznék. Miért is kellett onnan távoznom, hisz nagyszerű edző vagyok?

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com