Pensacola, Florida. Valóban több, mint Alabama. Kultúrális értelemben persze. Az ott élő, és felnövő emberekben nagyon erős a nemzeti öntudat, és a lokálpatriotizmus. Generációk, generációkat követnek, és a kemény munka gyökere már nagyon mélyen leledzik az ott élőkben. Köszönhetően az egyszerű életnek, a déli melegnek, és az itt élők összetartásának. És ha mindenki tudná, hogy Derrick Brooks, a Tampa Bay legendája is innen jött. Már nem is lepne meg senkit, hogy ilyen magasra szárnyalt pályafutása.

Derrick Dewan Brooks, született 1973, április 18.-án. Brooks egész 16 éves koráig nem is találkozott biológiai apjával. Édesanyja Gerri, nagymamája Martha, és nevelőapja AJ Mitchell mellett nőtt fel, aki Derrick 6 éves korában vette feleségül, a fiú édesanyját. A család mottóját és elveit pedig Brooks is magával vitte egész élete során, melyet egy korábbi, a Tampa Bay Tribune-nek adott interjújában el is árult: “Fejezd be, amit elkezdtél.” Derrick Brooks eszerint élt, és eszerint nőtt fel, ahogy egész családja is.

Bár a dolognak azért akadt egy kis pikantériája. Hisz az egyetlen dolog életében amit elkezdett, azonban nem fejezett be, az éppen a futball volt.

“Az első alkalom amikor kimentem focizni, valójában az egyetlen alkalom volt, hogy abbahagytam valamit. Hét éves voltam, körülbelül egy órát voltam kint a pályán, és megláttam, hogy püfölik a srácok egymást, és azt mondtam: Apa, én ezt nem akarom. Ő egyszerűen így válaszolt: Hé, lett volna egy alkalmad, hogy kipróbáld. De én nem fogok rád erőltetni semmit! Azonban a jövőben ha belekezdesz valamibe, fejezd is be!”

Függetlenül attól, hogy sportról, tanulásról, vagy munkáról volt-e szó. AJ és Gerri Mitchell mindig gondoskodott arról, hogy fiúk mind a háromból, felelősségteljesen kivegye a részét. Abban a pillanatban amikor látták, hogy fiúk a sportot részesíti előnyben, és ez lesz az út mellyel majd érvényesülni tud. Máris tisztában voltak vele, hogy nem fogja tartani kitűnő tanulmányi eredményeit, de mindent megtettek azért, hogy megtanítsák neki, mik a kötelességei az életben. Már korán a fejébe verték, hogy teljesen mindegy, milyen sikeres lesz az életben, ha nem tudja, hogyan kell bánni az emberekkel, és nem tudja, hogyan tartsa tiszteletben a szabályokat. Akkor úgy is, hibát hibára fog halmozni.

Brooks már a Booker T. Washington Középiskolában kimagasló volt, mind a pályán, mind pedig a pályán kívüli teljesítményével. Már középiskolai karrierje végén megkapta az USA Today High Scool, az év védekező játékosa díját. Már ekkor Parade All-American válogatott volt, ráadásul a Super Prep magazintól megkapta a legjobb védekező játékos az országban díját is. 1991-re már akkora tehetség volt, hogy rengeteg egyetem megkereste, ő azonban szeretett volna közel maradni az otthonához, így a választást le is szűkítette a Florida Auburn-ra, és a Florida State-re.

Brooks az FSU mezében

Végül a választás utóbbira esett, és az FSU-n kezdte meg egyetemi pályafutását, akkor bizony még, mint defensive back. egész pontosan, mint strong safety. Ez a pozíció nehezen ment Derrick-nek, de bárki aki a pályán látta őt, ezt nem tudta volna megmondani. A következő évben azonban áttették, a külső linebacker pozíciójába. Gondolom mondani sem kell, hogy zökkenőmentesen ment az átállás. Olyannyira, hogy másodévesen már jött is a szezon 98 szereléssel, és egy First Team All-ACC válogatottsággal. Amit pedig egyetemi pályafutása utolsó két évében elért, azt már szinte felsorolni is nehéz. Két alkalommal volt konszenzusos All-American válogatott. Megválasztották az ország legjobb linebackerének, és nemzeti bajnokságot is nyert az FSU-val.

Majd jött 1995, és a Tampa Bay Buccaneers! Ebben az évben két első körös választási lehetősége volt a Bucs-nak, a drafton. Az elsővel azonban nem Brooks mellett döntöttek, hanem a nagyszájú, arcbabelemondós, defensive tackle mellett a Miami-i egyetemről. Gondolom mind kitaláltátok már kiről van szó. (Igen, Warren Sapp) A második, első körös választással, ami összességében a 28. volt ezen a drafton, azonban a szerény, alázatos munkára képes, hatékony linebacker mellett döntöttek. És bár két rivális iskoláról volt szó, érintett szereplők olyan köteléket hoztak létre, mely nem csak ennek a franchise-nak, de talán az egész NFL-nek a sorsát is meghatározta elég hosszú időre. Ez volt az első szezon, az új tulajdonosi kör, a Glazer család vezetésével, és kezdetét vette az új éra, melyet Warren Sapp, Tony Dungy, és Derrick Brooks nevével fémjeleztünk, többek között.

Sapp és Brooks, a Tampa Bay 1995-ös, első körös választottjai.

Sapp és Brooks már jó ideje ismerték egymást, egészen a középiskola óta. Bár soha nem játszottak egy csapatban, rengeteg állami, regionális, és all-star mérkőzésen találkoztak egymással. Az ismeretségből barátság lett, melyet megőriztek még a főiskolai időszakuk alatt is. Például Sapp még akkor is Brooks kollégiumi szobájában lakott, amikor a Miami utazott Floridába játszani. Ráadásul Sapp draftolása után, először Brooks gratulált neki. Aki 16 pick-kel később viszonozta is mosolyogva a szívességet. Talán mondhatom, hogy minden idők legjobb draftja volt ez a Buccaneers részéről, hisz két merőben különböző személyiséget választottak, azonban egyvalami közös volt bennük: a vágy, hogy mindenkinél jobbak legyenek. Hogy fejlődjenek, és bizony ezt a mentalitást rá is ragasztották minden egyes csapattársukra Tampában.

A testvériség eszméje amúgy is erősen jelen volt mindig Brooks életében. Soha semmi nem róla szólt, mindig minden “rólunk” és magával hozta ezt a szellemiséget a Buccaneers-hez is. Ezek az értékek pedig mindinkább előtérbe kerültek, amikor 1996-ban új edző érkezett a Kalózokhoz, Tony Dungy személyében. Dungy egyértelművé tette minden játékosa számára, hogy a futball ugyan egy fontos dolog, de ezerszer fontosabb a közösség ami köré épül, és elsősorban az számít, hogy fel tudjanak nézni egymásra, magukra. És amikor az új filozófia Tampába érkezett bizony nem volt, alkalmasabb ember rá, hogy a futballpályán is érvényesítse ezt, mint Derrick Brooks.

Már ekkor egyértelműen a célkitűzések között szerepelt a Super Bowl, és Brooks-nak sem tartott sokáig, hogy az egyik legjobb linebacker legyen a csapatban, sőt az egész NFL-ben! 2000-re, (ez volt Brooks 5. profi éve) már négyszer egymás után jelölték Pro Bowl-ra. Már eddigre 600 szerelést mutatott be karrierje alatt. És két egymást követő évben is bejuttatta a Buccaneers-t az NFC rájátszásába. Sajnos 1999-ben kiestünk, akkor a Rams-től szenvedtünk vereséget, akik később Super Bowl győztesek is lettek ugyan ebben az évben.

Mindig idő kell ahhoz, hogy valaki bajnokká válhasson, de az emberek ekkor bizony már látták, hogy Derrick Brooks az. És már nem is kellett sokat várni arra, hogy fizikailag is felkerülhessen az a bizonyos gyűrű az ujjára. Azonban nem ez az egyetlen, és nem is ez a legnagyobb érdeme, amit a Tampa Bay-i közösségért tett. Hisz Brooks mindig is merőben több volt azoknál a focistáknál, mint akik csak a pénzt, és a zsíros szerződéseket tartják szem előtt. Ő mindig is aktív, és hasznos tagja akart lenni ennek a közösségnek. Már 1996-ban különböző sportoló gyerekekkel foglalkozó klubbokat látogatott, akiket arra ösztönzött, hogy a sport mellett jól teljesítsenek az iskolában is. De miután szerződéséből fakadóan egyre több tőkéje lett, már heti rendszerességgel látogatta a fiatalokat, sőt fakultatív kirándulásokat szervezett nekik. Az utazáson résztvevő lurkókat, mókásan “Brooks Bunch”-nak nevezte, és olyan helyre juttatta el, a sokszor hátrányos helyzetű fiatalokat, mint az atlantai Martin Luther King Center, vagy Washington DC, hogy tanuljanak kicsit a kormányról is.

A “Brooks Bunch”

Tehát Brooks nem az a fajta sportoló volt, aki adott egy kis pénzt a kamerák előtt, és aztán a “megjótékonykodott” soha többé nem is hallott róla. Nem csak a pénzét, rakta bele az ilyen klubbokba és utakba, hanem szabadidejét is. Gondoskodott arról, hogy ő is ott legyen, és megjelenjen személyesen, ösztönzőleg hatva a srácokra, ahol csak tud. Az évek alatt a “Brooks Bunch” szinte mindenhova eljutott a világban. Megnézhették New York-ot, a Golden Gate hidat, a Grand Kanyont, Dél-Afrikát, de még Szváziföldet is! Oprah Winfey Chicago-i stúdiójáról meg már nem is beszélve.

Derrick Brooks mind a pályán, mind a pályán kívül hihetetlen ember. Így nem is csoda, hogy 2000-ben megkapta az NFL Walter Payton díját, mely az év emberének jár, a sporton kívüli tevékenységek miatt. De persze a sporton belüli elismerések sem maradtak el. 2002-ben az év védekező játékosa lett. Ő az egyetlen linebacker az NFL történetében aki egy szezonban három interceptiont is vissza tudott hordani touchdownra. Hatszor választották egymás után Pro Bowlernek. És persze mindenki által elismerten azt hiszem elmondhatjuk, hogy neki van a legnagyobb érdeme abban, hogy első alkalommal ide került a Vince Lombardi trófea Tampába.

“Remélem mindent megtettem, hogy valóban ünnepelhessenek. Azoknak, akik vezetőként néztek rám, remélem nem okoztam csalódást. Megpróbáltam minden egyes nap, a helyes utat járni… mindig is mondtam, és a mai napig mondom is a srácoknak, hogy én az vagyok, aki megragad egy lapátot, és elkezd ásni, soha nem fogok megkérni másokat, hogy ássanak helyettem.”

Brooks saját mellszobrával, a Hall of Fame tagjaként.

Nos, megtett mindent? Nem hiszem, hogy lenne olyan Kalóz érzelmű szurkoló, aki azt tudná mondani, hogy nem. Nem hiszem, hogy van olyan Buccaneers fan, akinek Derrick Brooks neve hallatán, nem valami igazán klassz dolog, és sok szép emlék jut eszébe. Bár nálunk itthon, szerencsére egyre népszerűbb ez a sport, mégis azt kell mondjam, hogy a 90-es évek végén még nem sokan találkozhattak vele, és nem sokan találkozhattak Derrick Brooks személyével, játékával. És bár lehet, hogy ez a cikk kissé hosszúra sikerült, lehet már a türelmed is elfogyott mire ide érsz, de ha szereted ezt a sportot, szimpatizálsz ezzel a csapattal, és szeretnéd megismerni a történetét, azt hiszem ismerned kell Derrick Brooks-ot, hisz talán ő maga a Buccaneers! Rengeteg jó dolog amit ez a franchise megtestesít.

Visszakanyarodván pedig a jelenbe, bár lehet, hogy a bevezető kissé hosszú volt, de a hétvége folyamán őt is beiktatták a Halhatatlanok közé. Megkapta aranyzakóját, bronz mellszobrát, és a jogot, hogy ott lehessen a Hall Of Fame 287 “Halhatatlanja” között.

Brooks #55-ös mezét, a Rams elleni, idei meccsünk szünetében vonultatja vissza a csapat.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com