Draftolási szempontok

A 2014-es szezon vége tucatnyi kérdést hagyott bennünk, szurkolókban, melyekre a végleges válaszokat a hétvége során kaptuk meg.

Kialakult a csapat 90 fős, véglegesnek tekinthető kerete a következő évre (apróbb változások még lehetnek persze).

Úgy érzem most van értelme mérleget vonnunk, és megvizsgálnunk azt, hogy hol tart a csapat az előző évhez képest. Egy teljes körű draft és roster elemzést olvashattok, ha rászánjátok az időt a posztra.

Draft

Azt szokták mondani, hogy a sikeres NFL csapat a drafton keresztül épül. Ezzel az állítással nem nagyon lehet ellenkezni, hiszen mind a közelmúltban, mind régebben a sikeres csapatokban közös volt az, hogy jól draftoltak. A jó draftot viszont definiálni kell, mert szerintem nagyon sok értelmezés kering erről mind itthon, mind kint az USA-ban. Az én szememben az minősíthető jó draftnak, mely teljes mértékben megfelel a szervezet filozófiájának, és céljainak. Ezek a célok természetesen csapatonként változnak. A mi céljaink az FO által évek alatt kommunikáltak közül a következőek:

1. A legfontosabb szempont mindenképpen a csapat új kultúrájának megteremtése. Ennek esett áldozatul D-Jax, részben Shady, és több ember, akiket azelőtt szerettek a szurkolók. Ennek függvényében teljes mértékben át tudom érezni a filozófiánkkal szembeni kétségeket, és rosszalló véleményeket. Viszont! Egy csapat csak akkor lehet sikeres, ha van egy filozófiája, melyet 100%-osan követ. Ez a filozófia számtalan építkezési elvet tartalmazhat, amelyek közül egyik sem helyezhető a másik fölé (pl. Fókuszálás a védelemre, folyamatos megújulás, analitikus trendek követése, magas játékintelligenciával rendelkező csapat építése, kemény, ütköző gárda, a mérkőzést kevés ponton tartó csapat, stb. stb.). Nálunk szerencsére van filozófia, és azt a filozófiát 100%-osan követjük is. A filozófiánk rossz oldalát már említettem (tehetséges, de balhés játékosokat meg sem fontolunk), viszont nagyon kevés szó esik a jó oldaláról.

Egy csapatszellemre, kemény munkára, és fegyelmezettségre épülő kultúra több dologban is segíthet egy csapatot:

1. A játékosaink nem fognak zűrös ügybe keveredni, nem lesznek eltiltások, nem kell attól rettegni, hogy valakit hirtelen elmeszelnek.
2. A csapatösszhang rendkívüli magas értéket érhet el, ha hasonló értékrendű, és személyiségű srácok alkotják. Nem lesznek csapaton belüli balhék, a játékosok nem fognak magasabb fizetésért sírni, nem lesznek magányos, a csapat többi tagjától elszigetelt emberek.
3. A játékosok tudnak küzdeni egymásért, méghozzá megkettőzött erővel. Biztos mindenki látta a Seahawks Hawaii-i túráján készült képeket, vagy a Patriots Kentucky derbin való részvételét, ezek az események tökéletesen mutatják azt, hogy tényleg egy csupa nagybetűs, CSAPAT-ot alkotnak az egyének.
4. Sokkal gyorsabban, jobban lehet átadni a playbookot, és a csapat által játszani akart taktikát. Ha jó felfogású, figyelmes, és szorgalmas emberek vannak a csapatban, akkor jelentősen több munkát lehet elvégezni ugyanannyi idő alatt, tökéletesen elsajátíthatja a csapat a teendőket.
5. A csapat hírneve nem romlik, és tényleg példaképként lehet tekinteni ezekre a srácokra.

A másik sokat emlegetett, és többek által is kritizált dolog az a Big and fast people beat up little and slow people elv, mely Kelly egyik kedvenc mondása. Ennek megint két vetülete van.

1. A csapat által használt védekezési sémába olyan játékosokra van szükség, akik elég jó méretekkel és sebességgel rendelkeznek ahhoz, hogy minden szituáció esetén legalább fizikailag képesek legyenek megoldani az összes elképzelhető forgatókönyvet. Magyarul, bármilyen jó is például Boykin, ha odarakják mellé Megatront, vagy Gronkowskit, akkor bevetheti minden képességét, akkor sem lesz képes megakadályozni a sikeres passzt. Az NFL-elkapók egyre nagyobbak, és erősebbek, a kis cornerek egyszerűen fizikailag képtelenek arra, hogy megakadályozzák a nagy játékokat. Manapság már egyre inkább keverik a kártyákat az OC-k, az egyik legnépszerűbb offenzív taktika a mismatch-ek kiharcolása. Kelly filozófiájában kulcsfontosságú az, hogy a játékosoknak bárki ellen legyen esélye. Ami tény, az az, hogy Boykinnak, vagy Kendricksnek sajnos nincs meg ez a képessége. Ez nem azt jelenti, hogy rossz játékosok, de az általunk alkalmazni kívánt sémában hibapontot jelenthetnek. Sok kritikát kap emiatt Kelly, de azt nem sokan említik meg, hogy ezzel az elvvel áthelyezi a felelősséget az edzői stábra, mert az olyan kifogások, mint hogy esélye sem volt a védőnek a klasszis támadó ellen, vagy a fizikai párharcot vesztettünk, nem játszanak. Így a vereség oka szinte minden esetben az edzők rossz hívásaira vezethető vissza. Ez szerintem egy dicsérendő, és követendő álláspont. Az edzőnek az a dolga, hogy fejlessze a játékosokat, és mindent kihozzon belőlük.

2. Az NFL-ben igen kevés olyan játékos van, aki kérdőjelek nélküli, biztos embernek számít. A méregdrága szabadügynökökön, és a draft első 2-3 körében elkelt embereken kívül nagyon kevés olyan játékos van, aki egy csapat számára biztos fogás. Ezért egy óriási embertömegből kell egy bizonyos módszer alapján kiválasztani azokat, akik még a csapat keretén lesznek. Erre több módszer is létezik, de alapvetően úgy gondolom, hogy 2 logikus út járható: Vagy szubjektív alapon választasz játékosokat, vagy objektív alapon. A legtöbb csapatnál természetesen ennek a kettőnek a keveréke van, de nem mindegy az, hogy milyen arányban. A hagyományos megközelítés természetesen a játékvideók nézegetése, illetve a játékosokkal való találkozás, workoutok. Évtizedekig csak ezek a játékosmegfigyelési módszerek álltak a csapatok rendelkezésére, ezért érthetőek a régi berögződések, viszont ennek mostmár vége van. A 21. század több olyan komoly innovációt is produkált, melyek a játékosok kiválasztásánál is hasznos adatokat szolgálnak. Az egyik ilyen az a Big Data elemzés, mely lehetővé teszi óriási adathalmazok átvizsgálását, és következtetések levonását. Ezt a tudományt nevezzük analitikának, és ez az az innováció, mely jelentősen át fogja alakítani a közeljövőben a ligát, sőt, ez az átalakulás már meg is kezdődött. Az analitika márpedig azt mondja, amit Chip is: az atletikus játékosok jóval nagyobb valószínűséggel válnak be a ligában, mint az alulméretezett, lassú, gyenge atletikus képességekkel rendelkező prospectek. A valószínűségszámítás nem azt mondja, hogy folyamatosan jó játékosokat fogsz húzni, csak azt, hogy elég nagy számú mintán többet fogsz így találni, mint ha véletlenszerűen próbálkoznál a játékosokkal. Magyarul: inkább húzzunk be olcsón olyan projecteket, akikből a számok alapján az esetek 30%-ában lesz is valami, mint hogy folyamatosan próbálkozzunk kiugró értékekkel, outlierekkel, akik közül lehet, hogy 1-2 nagyon beválik, de a többi azonnal kuka lesz.

Ezt a 2 szempontot nem szabad összekeverni, mert teljesen más mögöttes tartalom, és cél van mögöttük. Brian Mihalik, vagy Beau Allen nem azért érkezett, mert jobb játékosnak tartotta őket Chip: egy oka volt az érkezésüknek, mégpedig az analitika. Ezt lehet nem szeretni, lehet vele vitatkozni, de a számok nem hazudnak. A tudományos alapokon építkező csapatok sokkal sikeresebbek. (lásd: Seahawks, tökéletesen működő példa)