Pár nappal a wild card meccsek után, hogy mindenki megírta a maga kis meccs összefoglalóját, és ráfordulunk a play-off következő körére, kicsit még visszakanyarodnék a január 5-6-án történtekre, mert két csapattal kapcsolatban valami nagyon nem hagy nyugodni. Tudom, hogy a rájátszásba jutott gárdáknál nem szokás edzőt váltani, ám én úgy érzem, hogy két klubnál ennek ellenére meg kéne húzni ezt a radikálisnak tűnő lépést.

Ez a két egylet pedig nem más, mint a Baltimore és a Houston. És még mielőtt bárki is bekóstolna, nem a hazai pályán mutatott siralmas teljesítményük miatt pécéztem ki a csapatokat. Az csak hab volt a tortán. (Előre szólok, ez egy hosszú cikk lett.)

Elsőként vegyünk szemügyre a Ravens-t, és John Harbaught. Az 56 éves mester tizenegyedik szezonját abszolválta a lila-feketéknél, ami alatt egy Super Bowl győzelmet, hét rájátszás szereplést és 104 alapszakasz sikert tudhat magáénak. Ha a számokat nézzük nagyon szép karrierje van Toledo szülöttének. Ám ha közelebbről nézzük a dolgokat, akkor látszik, hogy a legtöbb siker a korai (2008-2012) évekből való, 2013 óta mindössze kétszer sikerült túlélni az alapszakaszt, és ha idén nincs a Steelers elképesztő széthullása, akkor John most munka nélkül lenne. A Baltimore egy remek húzással (Flacco kispadra, a futó centrikus Jackson a kezdőbe) és egy atom védelemmel megmentette edzőjét a kirúgástól, hogy aztán a Chargers ellen megmutassa, milyen jövő várható Marylandben. Harbaugh miután az első félidőben 12-0-s hátrányba került, nem hozta be Flaccot a vergődő Jackson helyére, hanem a pályán tartotta a szenvedő újoncot, hogy a 21 éves QB önbizalma ne szenvedje csorbát, ergo

nem a győzelmet és a továbbjutást tartotta a szemlőtt, hanem a következő szezont!

Ez a döntés annak volt köszönhető, hogy a csapat túlélte az alapszakaszt, amivel a biztos kirúgás elkerülte a vezetőedzőt (decemberben megerősítették pozíciójában). Harbaugh fejben már lezárta az évet, teljesítette a túléléséhez szükségeset, ami utána jött, arról már magasról tett.

Ha valaki végig nézte (szenvedte) a Ravens vasárnapi meccsét, az láthatta mennyire felkészületlen volt a támadóegység, semmi játék újítás nem jött az edzőktől, nem is volt csoda, hogy a szurkerek az utolsó negyedig teljesen elfordultak a csapattól. A hajrá attól volt izgalmas, hogy Riversék korán kezdtek el lazítani, ha végig megmaradt volna a Chargers koncentrációja, komoly verés lett volna a vége. A Baltimore ezek után ott tart, hogy a gárda jövője egy passzolni éppen hogy tudó QB kezében van (lássuk be, ahhoz hogy Jackson a jelenlegi NFL szint elérje jó pár szezon fog kelleni), egy olyan csoportban, ahol a 2018-as passzkirály Big Ben, és a feltörekvő szupersztár Baker Mayfield játszik. Ha ránézünk a Ravens keretére, elkapó szinten komoly lemaradások vannak, a fizetési sapkán Flacco elcserélése sokat fog segíteni, de nagy kérdés, hogy ki akar run-first filozófiájú klubban együtt játszani egy fa kezű irányítóval (és a meccsek nagy részében blokkolni a futásoknál). Az új GM, Eric DeCosta helyében én

komolyan megfontolnám a Dolphins ajánlatát, és elcserélném John Harbaught,

hogy egy olyan edzőt ültessek le a kispadra, aki sokkal hatékonyabban tudja kezelni Lamar Jackson tudását, és egy olyan modern támadóegységet tudjon kialakítani, amely versenyképes lehet a mai passz-barát NFL-ben.

És akkor jöjjön a Houston. A Texans Bill O’Brien kinevezése óta igen érdekes utat jár be. A gárda vagy megnyeri az izmosnak nem nevezhető AFC déli négyesét, vagy lemarad a rájátszásról. Ám a csoport győzelmek nem valami komoly erődemonstárcióval történtek, hanem éppen hogy meglettek, hisz kétszer (2015-16) is csak 9-7-es mérlegre futotta. Idén végre összejött az első 10+ győzelemi mutató (11-5), ám így is kicsit izzadni kellett a végén, hogy meglegyen csoportelsőség és a vele járó elsőkörös hazai pálya. Ami aztán szombaton kiderült, semmire se volt elég, hisz a Colts nagyon simán (21-7) átlépett JJ Watt-ékon.

A 49 éves vezetőedző öt év alatt mindössze egy 42-38-as alapszakasz mérlegre (és egy rájátszás sikerre) volt képes, egy olyan csapat élén, ahol a védelemben JJ Watt, Jadeveon Clowney, Zach Cunningham, Whitney Merculis, míg a támadóknál Deshaun Watson, Lamar Miller, DeAndre Hopkins keseríti meg az ellenfelek életét. Tény a Houston a liga talán legsérülékenyebb csapatai közé tartozik. Nem volt olyan év, hogy valamelyik kulcs játékos (Watt, Whitney, Watson, stb) ne dőlt volna ki hosszabb időre- nem volt ez másként idén se (Fuller, Thomas)-, ám

ettől még sokkal többet várna el az ember egy ilyen kerettől, mint egy play-off elsőkörös hazai bukó.

Egy dolgot el kell ismerni, a tavaly 4-12-es évad, és a 0-3-as kezdés után nagyon szép volt a 11-5-ös év, ám ha közelebbről megvizsgáljuk a Houston helyzetét, akkor látszódnak a törések a csapatnál.

A védelem és a támadók ugyan top 10-es statisztikát hoztak, ám mindezt a liga leggyengébb sorsolása ellen hozták össze, ami máris nem olyan fasza! 2019-ben hét(!) playoff együttessel kell megküzdeni, plusz a csoport a Colts és a Titans izmosodásával, és a Jax várható észhez térérsével roppant nehéznek ígérkezik. Ehhez jön még, hogy Watt öregszik- ki tudja mennyi van még benne-, Clowney szabadügynök lesz, lesznek akik nagy pénzt fognak hozzá vágni, a védő koordinátor Romeo Crennel a maga 71 évével jócskán nyugdíj korhatár felett van, plusz a klub szíve-lelke, az alapító-tulajdonos Bob McNair elhunyt, ki tudja, hogy az örökösöknek mennyire lesz fontos a csapat. Ezeket látva minden afelé tendál, hogy át kell alakítani a keretet, és a védelem helyett Deshaun Watsonra kell alapozni a közeljövőt. A korábbi Clemson kiválóság mellé egy McVay, Shanahan típusú, új generációs modern gondolkodású edző kell, mivel

O’Brien bebizonyította, hogy erre nem ő a megfelelő ember!

Valószínűleg mindkét edző a helyén fog maradni, ám ezekkel a döntésekkel a klubok vezetői, érzelmi vagy financiális okok miatt, csak elodázzák az elkerülhetetlent, eltékozolva ezzel egy évet az újjá építésből. Lássuk be, a jelenlegi helyzetet látva egyik együttes sem lesz része a következő évi play-offnak, mivel egyik keret sincs úgy felépítve, ami megfelelne a modern NFL-nek, ezért pedig felesleges várni, és első lépésként nem lehetetlen tökéletesebb, mint egy friss, új arc a fő-edzői poszton.