Minden NFL csapatnál két személy van aki leginkább meghatározza a futball csapat jövőjét, és szerkezeti felépítését. Nem mások ők, mint a vezetőedző, és az ügyvezető igazgató (general manager). Akiknek személyét természetesen a franchise tulajdonosa határozza meg. 

Az ezt követő döntéshozatalokért, azonban leginkább ők a felelősek. A tulajdonosok minden egyes csapatnál megállapítanak egyfajta hierarchiát, hogy kettejük szava közül mely kérdésekben kié legyen, az utolsó döntő szó. Annak idején a gazdasági vezető is hasonlóképpen a general managerhez, és a vezetőedzőhöz beleszólhatott a csapat dolgaiba. Ahogy azt Pat Kirwan nemrégiben magyarra is lefordított könyvében olvashattuk, a Patriots alkalmazta ezt a vezetési modellt, a három személy 1-1 szavazattal rendelkezett a döntő ügyekben, csak amikor a két gazdasági szemléletű egyén 2-1 arányban leszavazta a vezetőedzőt a futballt érintő kérdésekben, az nem minden esetben volt jó dolog. Így ezt a modellt hamar elfelejtették.

Általában a vezetőedző, és az ügyvezető igazgató is megmarad a kaptafánál, és saját feladatait látja el, azonban átfedés mindenképpen van a munkájuk során. Hisz gondoljunk csak bele akár egy-egy szabadügynök leszerződtetésébe. Ha a vezetőedző meg szeretné szerezni adott játékost, nem biztos, hogy sikerülni fog neki, ha az ügyvezető igazgatóé az utolsó szó, a személyzeti kérdésekben, és ő nem bólint rá a játékos szerződésére a nagy összeg miatt esetlegesen.

Szerintem, és mások szerint is, a leginkább működő modell, ha a vezetőedző kezébe adják az utolsó szó jogát a futballt érintő kérdésekben. Ez ugye a csapat tulajdonosok számára nem biztos, hogy minden esetben anyagilag kifizetődő lesz, de a szurkolóknak, a csapat teljesítménye szempontjából, egész biztosan. Persze csak abban az esetben, ha nem valami zöldfülű edző kezébe adják a teljes irányítás lehetőségét.

De miért is lényeges mindez a mi szempontunkból? Azért, mert ugyanis a Tampa Bay Buccaneers csapatának még general managere sincs, a Glazer család mégis úgy döntött, az előbb felvázolt modellt fogja alkalmazni, és Lovie Smith-t ültetik Tampában, a futball tápláléklánc tetejére. Azaz övé lesz az utolsó szó, a személyzeti kérdésekben is. Furcsa ez így, hogy még valóban az ügyvezető igazgató személye sem ismert. De akkor vajon neki mi lesz a dolga?

Nos minden másról ő fog gondoskodni, ami nem a vezetőedző feladata. Segédkezni fog a bonyolult szerződések, minél inkább csapatérdekek szerint történő elkészítésében. Ellátja a létesítmény, jelenlegi esetben a One Buc Place napi szintű működéséhez szükséges feladatokat. És természetesen ugyan úgy kell rendelkezni a játékosszemélyzeti kérdések ismeretével, hogy meglátásaival segíteni tudja majd Lovie Smith munkáját. Azonban nagyon sok ügyvezető igazgató anyagi oldalról közelíti meg ezeket a dolgokat, és a futball tehetségek meglátásához, már nem igazán értenek. Ezért is szerencsés eredményesség szempontjából, ha a vezetőedzőé maradhat az utolsó szó.

Kezdődhet a munka! Lovie Smith és családja megérkezett Tampa Bay-be.

Persze nem minden esetben ezt alkalmazzák, és nem minden esetben teljesen sikertelen a másik módszer. Nem is kell messzire mennünk, a 2013-ra hatalmas változást elért Kansas City managemantjében, például az ügyvezető igazgatóé, John Dorsey-é az utolsó szó a játékosszemélyzeti kérdésekben, nem pedig a vezetőedzőé, Andy Reid-é.

A vezetőedző ilyen szintű preferálásának is megvan a maga hátránya. Például, hogy az ügyvezető igazgatókkal ellentétben, ők rövid távra gondolkoznak, hisz esetükben elég egy-két vesztes szezon, és máris az állásukba kerülhet a dolog. Bucs szurkolóként nem kell messzire mennünk a példáért, gondoljunk csak Greg Schiano-ra. Az edzők általában gyorsan akarnak győzni, és nem a franchise hosszú távú sikerességében gondolkodnak. Ezt úgy szokták a tulajdonosok kivédekezni, hogy az új vezetőedző uralkodásának első pár évében, a general manager kezébe adják a döntő szót.

A másik ami ez ellen a dolog ellen szól, amit a korábban hozott példánk Andy Reid is elmondott, hogy a személyzeti kérdésekben összeszedett döntést hozni, sokszor egy egész emberes feladat, és teljes munkaidős állást követel. Ezért is adta át a teljes offense irányítását koordinátorának, melynek azt hiszem meg is lett az eredménye a 2012-es szezonban, Philly-ben. Lovie Smith esetében úgy gondolom nem nyomna nagyot a latba, hogy átadná teljes egészében a támadóegység irányítását Jeff Tedfordnak, hisz amúgy is valószínűleg ez fog történni. Azonban az már lehet, hogy nagyobb gond lesz, hogy Lovie Smith-nek nincs tapasztalata a személyzeti ügyek kezelésében.

Már csak ebből a szempontból is fontos lesz az új ügyvezető igazgatónk személye, és az is, hogy könnyedén megtalálják a hangot új vezetőedzőnkkel. Hisz Smith-nek valószínűleg hagyatkoznia kell majd újdonsült general managerünk szakértelmére. Lovie Smith-t teljesen magára hagyni a játékosszemélyzeti kérdésekkel nem biztos, hogy a legokosabb dolog, de Tampa Bay-ben jelenleg minden változik, és minden rohamos ütemben. Ennek persze az oka az, hogy az új stáb minél előbb megkezdhesse a közös felkészülést, és minél előbb megtalálja Smith is azokat az embereket, akikkel az elkövetkezendő öt évben együtt kíván és tud dolgozni. A cél tehát egyenlőre szentesíti az eszközt, de mit gondoltok, jó ötlet Smith kezébe adni hosszútávon az utolsó szó jogát minden személyzeti kérdésben?

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com