Ha szavazni kellene, hogy melyik poszt területén történtek a legígéretesebb változtatások a Lovie Smith féle stáb esetében, bajban lennék. Bajban, mert bár az elkapó részleget is nagyon sikerült felturbózni, Michael Johnson érkezése a védőfalba legalább olyan minőséget, mélységet, fizikális erőt jelent.

Csak összehasonlításképp, így nézett ki a tavalyi defensive end rangsor:

1.Adrian Clayborn

2.DaQuan Bowers

3.Daniel Teo’Nesheim

4.Aaron Morgan

5.William Gholston

6. Steven Means

S így néz ki az idei:

1.Michael Johnson

2.Adrian Clayborn

3.DaQuan Bowers

4.William Gholston

5.Steven Means

6.Chaz Sutton

Mindössze egy ember érkezése mennyire megváltoztatott mindent! Michael Johnson nem vitás számomra, a liga egyik elit defensive end-je. Bár sokan szemére vetik, hogy a sack-jeinek száma nem is annyira elit, ne feledjük azt a kikerülhetetlen tényt, hogy Johnson rendkívül agresszív játékával nagyon sokszor kényszeríti az irányítókat elhamarkodott döntésekre. Még azokban az esetekben is, amikor a labdával földre vinni nem sikerül őket. Mondják, hogy Johnson teljesítménye a Bengals csapatánál nagyban volt köszönhető Geno Atkins játékának a fal közepén. Atkins nagy figyelmet igényel a támadófalaktól és ez a figyelem valóban sokszor elaprózódott, amikor Johnsont kellett volna semlegesíteni. Vagy, amikor Atkins hiányzott Johnsonnak sem ment úgy. Tisztelt uraim! Kihagynak egy nagyon fontos tényt! A mi falunkban is van egy Geno Atkins! Csak nálunk Gerald McCoy-nak hívják az illetőt. Szóval nagyjából az ellenfél támadófalainak van három választása. 1- Johnson ér oda az irányítóhoz 2- McCoy ér oda az irányítóhoz 3- a bal oldali DE ér oda az irányítóhoz. Mert hogy mindhármat egyszerre nem tudják tartani, az tuti.

A bal oldali DE pozícióban szándékosan nem nevesítettem. Történt ez azért, mert bár nagy valószínűséggel Clayborn fogja ezt a szerepkört ellátni, sosem lehet tudni nála valamelyik testrésze mikor mondja be az unalmast. Clayborn kiváló játékos, rendkívül erős, nem kis feladat tartani. Na de a sérülékenysége… Erről itt ezen a fórumon már sokszor szónokoltunk, nem tenném meg újra.

Ugyanakkor most jön az, ami miatt ez a pozíció szerintem ligaszinten is csapatunknál az egyik, ha nem konkrétan a legjobb. Olyan beugróink vannak mint DaQuan Bowers, aki egyébként ugyancsak kiváló játékos, mégis sérülések, mentális dolgok miatt a bizonyítás kényszere alatt kell, hogy lejátssza az utolsó évet, ami még hátravan a szerződéséből. Egyszerűen most meg kell mutatnia! És Bowers elég jó is hozzá, hogy megmutassa. De ott van mellette Gholston, akiről már egy korábbi cikkben is írtunk, mennyire meglepő volt kiváló játéka, amikor a tavalyi év végén a sok sérülés miatt Schiano edző végre bizalmat szavazott neki. Bizony még a rangsorban is nagyon könnyen Bowers elé kerülhet. S ne feledjük azt sem, hogy William egy rendkívül sokoldalú játékos tekintve, hogy a fal közepén sem elveszett gyerek.

És ott van még Steven Means. Means draftolása tavaly szerintem mindenkit meglepett. Róla azonban el kell mondani, hogy egy rendkívül gyors és fizikális játékos. Ami véleményem szerint nem volt ligaszintű a tavalyi évben, az a technikális tudás. Pályára lépései alkalmával úgy vettem észre a kezeivel nem tud hatékonyan dolgozni, s a minden hájjal megkent, több éves tapasztalattal bíró OT-k könnyedén parancsoltak neki álljt. Ez minden bizonnyal egy fejleszthető dolog. És ha ez sikerül, bizony még Steven Means-ből is válhat kiváló defensive end.

Újabb szavazás, melynek tárgya hogy a szurkolók erősebbnek tartják-e az idei DE névsort, mint a tavalyit. 99 % válaszolt igennel és csupán elenyésző 1 % nem volt elégedett a változtatásokkal.

Számomra egyértelmű. Ez az idei névsor messze jobb, mint a Daniel Teo’Nesheim “csodálatos” játékával ékeskedő, szurkoló pukkasztó tavalyi.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com