Amíg a Buccaneers váratlanul győzelmet aratott a Steelers otthonában, addig csoportellenfeleink botlottak az előző fordulóban. Ezzel egy szemvillanás alatt újra nyílttá vált csoportunk. Senki nem rázta le a többieket és senki nem szakadt le kilátástalanul. Csapatunk sem, s a teljes felzárkózáshoz egy New Orleans-ba történő vizitálás a kulcs.

Persze azt senki sem mondhatja, hogy ez egy egyszerű feladatnak néz ki, tekintve hogy soros ellenfelünk 2012 decemberében kapott ki utoljára hazai pályán. Igaz, akkor is éppen egy csoportrangadón a Panthers ellenében. Egy sikerrel 50 %-osra menthető az eddigi szezon és onnantól a Bucs akár a csoport első helyéért is harcba szállhat. Emlékeztetőül nézzük meg a csoport állását!

                                                            W/L      csoporton belül      főcsoporton belül

Atlanta Falcons                                    2-2                  2-0                             2-1

Carolina Panthers                                2-2                  1-0                              2-0

New Orleans Saints                             1-3                  0-1                              1-2

Tampa Bay Buccaneers                      1-3                  0-2                              0-3

A csoporton belüli és főcsoporton belüli eredményeknek is van jelentősége. Bár azonos állás mellett az egymás elleni eredmények rangsorolnak, amennyiben itt is egál mutatkozna, akkor ezek határozzák meg a végső sorrendet.

Mi a baj New Orleans-ban?

A tavalyi jó szereplés tükrében a Saints háza táján elégedetlenek a szurkolók, mert az 1-3 minden, csak nem az amire vágytak 4 forduló után. Bár nekem az a véleményem, hogy kis szerencsével ez a mutató könnyen lehetne akár 3-1 is, s még mindig őket érzem a csoport legerősebb gárdájának, nyilván oka van a negatív mérlegnek.

Minden adat azt mutatja, hogy offense oldalon nincsen náluk nagy baj, hiszen a 3. legtöbb yardot termelték eddig. 8. helyen állnak futásban és 3. helyen passzjátékban. Ami már nem mutat olyan jól, az a defense oldal, ahol összesítve a 30. helyen állnak, futás elleni védekezésük 24. a ligában. Passz elleni a 29.

A statisztikák szerint tehát a védelem nem teljesít. A pass rush meg sem közelíti a tavalyit. A Junior Gallette, Cameron Jordan, Akiem Hicks nevével fémjelzett irányító siettető trió összesen 3 zsákolást tudott bemutatni eddig az idén. A védőfaluk közepén nose tackle pozícióban is vannak gondok, ahol Brandon Deaderick-től bizonyára sokkal többet várnának mint amit teljesíteni tud. A 138 kg-os játékosnak nem csak a súlya könnyű ehhez a poszthoz, hanem úgy tűnik játéktudása is. A rotáció így nehezen kezelhető a fal ezen pontján, ami nem segíti ugyancsak az irányító siettetést. Linebacker sorukat sérülések tizedelik, így a futás elleni védekezés is akadozik. A helyzeten az sem javít, hogy safety fronton ligaelit igazolást hajtottak végre. Cornerback edzőnk fia, Jarius Byrd érkezett a Szentekhez a holtidényben, de eddigi játéka nagy hullámzásokat mutatott. Ráadásul a tavalyi első körös választott Kenny Vaccaro mintha az idén akarná bemutatni az összes újonc hibáját. Rossz szögeket választ, sokszor rossz technikával ütközik és a váltásokat is hajlamos benézni. Azt kell mondjam, hogy újonc évében egészen a sérüléséig sokkal biztatóbb volt a formája.

Furcsa egyébként a védelem gyengélkedése, hiszen Rob Ryan-t kiváló szakembernek tartom, aki a játékosokkal is jó kapcsolatot ápol. A csapat egyik vezéralakja, a középső linebacker Curtis Lofton ezt mondja róla:

“Rob nagyon érzelmes. Sok bizalmat önt belénk. Olyan nekünk, mint gyermeknek az apa, ha baj van. Ha elrontunk valamit, olyan mintha csalódást okoznánk neki.”

Én gondnak érzek továbbá egy olyan dolgot náluk, aminek a statisztikák ellentmondanak. Drew Brees mintha már nem lenne olyan éles. Ugyanezt látom egyébként Tom Brady-nél és Ben Roethlisberger-nél is. Lehet egy nagy irányító generáció hattyúdalát nézhetjük? Pedig Breesnek a 10. legjobb QB rating-je van jelen pillanatban, mégis azt érzem, mintha kulcsszituációkat már nem olyan hatékonysággal oldana meg, mint akár egy-két éve. Ismétlem, ez csak saját benyomás de egy csapatnak a teljesítményét vissza tudja fogni, ha vezére már nem olyan tűzzel ég, mint régen. Hogy elfáradt vagy már nincs elég motiváció? Nem tudom pontosan megmondani.

Rúgó játékosuk Shayne Graham is mintha kissé életlen lenne. Pedig eddig csak egy 41 yardról kihagyott kísérlete van, de labdáinak ívei mintha kicsit alacsonyan lennének és egy extra pontját is blokkolni tudták az ellenfelek.

Egyébként mint mondtam ennek ellenére a mutató könnyen lehetne 3-1 is. Mert amíg a Dallas ellen esélyük sem volt, addig hosszabbításban kaptak ki az Atlantától, a Cleveland pedig egy utolsó másodpercben elvégzett mezőnygóllal gyűrte le őket. A Vikings csapatát pedig olyan könnyedén verték, hogy Brees talán még meg is teázott közben.

Miben jó a Saints?

Elsősorban ahogy említettem a támadójátékban. Mindenek ellenére a Brees-Graham játékkapcsolat liga szerte hosszas elemzéseket igényel a védő koordinátoroktól. A legtöbb first down-t is a tight end Jimmy Graham szerzi náluk. Őt követi ebben a mutatóban a Darren Sproles helyét megöröklő futó, Khiry Robinson és az idei első körben draftolt villámlábú Brandin Cooks.

A Brees-Graham játékkapcsolat ellen egyébként csapatunk is speciálisan készül. Leslie Frazier ezt mondja Graham játékáról:

” Nem túl gyakori nála a blokkolás. Ő egy kiváló elkapó készségű tight end. Sokszor nem is tight end pozícióban mozog. Ezeket a helyzeteket fel kell ismernünk!”

Gerald McCoy is tudja az ellenszert:

“A pass rush segíthet.Valakinek korán oda kell érni, hogy Brees ne legyen pontos. Ő egy Hall of Famer játékos, ritkán fog ki rossz napot. Viszont egy alacsony srác. Ha elég közel jutunk, felemelt kezeinkkel nyomás alá helyezhetjük.”

Jimmy Graham mindig sok borsot tör a Bucs orra alá. Utólag a csapat is elismerte, hogy Mark Barront többek közt miatta draftolták.

Jó továbbá a Saints abban, hogy sok bosszúságot okozzon nekünk. Az elmúlt hat mérkőzésünkből ötöt ők nyertek. utoljára 2011 októberében tudtuk őket hazai pályán legyőzni 26-20 arányban. Azóta a következő eredmények születtek, mind-mind az ő javukra. 27-16, 35-28, 41-0 (ez nagyon csúfos volt) 16-14 és legutóbb 42-17.

E legutóbbi mérkőzésen egyébként szinte mindegyik elkapójuk tudott 1-1 TD-t produkálni. A mi támadásainkat viszont az a Mike Glennon vezette, aki most is fogja. Tavaly decemberben 41 kísérletéből 22 volt jó. 219 yardot termelt és 2 TD passzt adott, valamint 1 labdát adott el.

Sérültek.

Nálunk már bizonyosan kihagyja a  mérkőzést Josh McCown, Mike Evans és Dashon Goldson. Utóbbi egy bokasérülés miatt kénytelen távol maradni. Nem edzett még a csapattal Larry English, Michael Johnson, Austin Seferian-Jenkins és Johnthan Banks sem. Limitáltan edzett Mark Barron, Mason Foster, Gerald McCoy. Barron egyébként egy hasfal sérüléssel bajlódik. Ez ismételten egy komoly lista és jó előjelnek semmiképpen nem mondható egy ilyen nehéz mérkőzés előtt.

A Saints oldalán nem tudott edzeni az ismerős fullback, Eric Lorig, valamint a második számú futó, Mark Ingram. Ezt a listát gyarapítja a 49-ers csapatából érkező center, Jonathan Goodwin is. Ez különösen fájó a Saints-nek, mivel már nincs a keretükben Brian DeLa Puente sem. Ráadásul a tegnapi edzésen egész szezonra elveszítették Jairus Byrd-öt, meniszkusz szakadás miatt. Így egész biztosan ő sem lép pályára. Limitáltan edzett Terron Armstead (T), David Hawthorne (ILB), Corey White (CB). Visszatérhetett viszont az edzésekhez Curtis Lofton (ILB) és Patrick Robinson (CB).

Kimondható, esélytelenül megyünk New Orleans-ba. Azonban ezt mondtuk egy héttel ezelőtt is. Mégis győzelem lett a vége. S egy jó kalóz egyszerre egy csodával nem elégszik meg!

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com