Csalódottak csatája. Így lehetne még beharangozni az évad utolsó alapszakasz fordulójának NFC South csoportmérkőzését, ahol a Saints teszi látogatását Tampába. Papíron erősebbek a Szentek, de vajon akarnak is győzni? 

Az Atlantától elszenvedett vereség egyértelműsítette, hogy a Saints nem lesz részese az idei rájátszásnak. Ilyen körülmények között mondanom sem kell mennyire nehéz egy edzői stábnak fenntartani a motivációt. Ha egyáltalán Sean Payton nem töri egyébként is valami rosszaságon a fejét! Mire gondolok? Amennyiben a Bucs kikap, realizálódik az 1/1-es drafthely. Ezzel, s várhatóan csakis ezzel a cetlivel, elhozható a hatalmas várakozással a ligába érkező irányító, Marcus Mariota. Csapatunk számára a sok évnyi böjt után úgy jönne egy igazi franchise irányító, mint egy falat friss cipó. A New Orleans vezetése azonban nyilván elgondolkozik azon, hogy vajon mennyire lenne az nekik jó, ha a három csoportellenfeléből a harmadik is megtalálná végre vezérét a pályán? Mit kell tenniük, hogy ez ne így legyen? Egyszerű. Ki kell kapniuk Tampában!

Mi van ha Lovie Smith heveny önérzetében, a Szentek által “befűzve” győzelemre vezeti a csapatot? Akkor Marcus Mariota Nashville-ben nézhet magának házat. Mert, hogy behúzzák az így ölükbe pottyantott 1/1-el, az hét szentség! Mi maradna nekünk? Vagy az 1/2-vel Jameis Winston, aki állítólag nagy tehetség, de karakter problémái miatt borzasztóan bust szagú. Vagy esetleg Jay Cutler újra együtt dolgozhat majd új mesterével? Még ízlelgetni is rossz! Vagy esetleg mégis megkívánva az 1/1-et és Mariotát, ingünket-gatyánkat is oda kellene adni érte. Ez pedig mondanom sem kell, hogy nem feltétlenül érné meg. S szerintem ez utóbbi három eshetőség sokkal jobban tetszene csoportellenfelünknek is, mintsem hogy semmitől sem zavartatva drfatoljunk egy nagy QB ígéretet. Persze lehet mondani, hogy ez az NFL-ben abszolút nem így működik, én mégis azt hiszem, hogy itt óriási taktikázás lesz, ki veszítse el a mérkőzést. Hacsak persze Lovie nem akar még egy győzelmet. Akkor viszont egyértelműen gyenge elméjű. Oda lenne az 1/1, az meg hogy most 2 vagy 3 győzelemmel zárunk, baromira nem érdekel már senkit. Van kilátás tehát egy jó kis unalmas mérkőzésre.

Új falat kell építeni!

A Bucs tavalyi O-line névsorából csak Demar Dotson maradt meg utolsó hírmondónak. Hogy milyen “zseniális” munka folyt Tampában ezen csapatrész esetében annak egyértelmű bizonyítéka, hogy egy év elteltével újra vizionálható, jövő szeptemberben az idei falemberekből ismételten Dotson tűnik az egyetlen biztos pontnak. Mondhatjuk mindezt úgy, hogy neki sem az idei volt pályafutása legjobb éve. Azonban a stáb látva a hatalmas káoszt, átrakta őt a fal legfontosabb posztjára, a vak oldali tackle helyére. Dotson eddig a másik oldalon munkálkodott, de Oniel Cousins bénázásai miatt nem volt más megoldás. A legutóbbi két mérkőzésen Demar vette át helyét s ez várhatóan a hétvégén is így lesz. Dotson új szerepköréről ezt mondja:

“Úgy érzem egyre kényelmesebb ez az oldal nekem. Ahogy folyamatosan dolgozok rajta úgy érzem egyre jobb. Az erőfeszítések és a megfelelő időzítés meghozzák a jó játékot. Jó leszek itt!”

Önbizalomban tehát nincs hiány. De hogy azért mindenki tudja a csapategységen belül változások következnek, arra Dotson nyilatkozatának folytatása a bizonyíték.

“Ez valószínű az utolsó alkalom lesz, hogy mindannyian együtt leszünk, mint egység. Már csak egy lehetőségünk van odamenni, harcolni és remélem mindannyian a legjobbat fogjuk hozni!”

49 engedett sack, futás blokkolás tekintetében 31. hely a ligában. A nagy reményekkel igazolt Anthony Collins már két mérkőzés óta kispadozik, Logan Mankins játéka korántsem olyan domináns mint vártuk. EDS egész évben kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódott évad elején pedig szexuális segédeszköznek használta a labdát, Patrick Omameh maximum kiegészítő embernek felel meg, abszolút nem kezdő szint. Ők voltak a szezon elején a kezdőink, természetesen Demar Dotson-nal kiegészülve. Vajon hány név marad jövőre a felsoroltakból? Na meg persze adott a kérdés. Egy ilyen szezon után kimondja végre valaki, ami teljesen egyértelmű? Azt, hogy George Warhop abszolút alkalmatlan a rábízott feladatra?

“…évad elején pedig szexuális segédeszköznek használta a labdát”

Mi lesz Mason Foster sorsa?

A szezon elején úgy gondoltuk az új védelmi rendszer egyik alap pillére lehet majd a középső linebacker pozícióban Mason Foster. Aztán a sérülések és a mutatott játék tükrében el lehet mondani, Danny Lansanah kijátszotta őt onnan. Foster az évad végével szabadügynök lesz. Viszont mintha “könyörögne” a maradásért.

“Feltétlenül maradni akarok Tampában. A fiaim itt születtek, sok minden köt ide. Csodálatos lenne, ha maradhatnék. De a foci üzlet és tudom van rá esély, hogy távozzak.”

Így járt a szezon elején két linebacker társa Dekoda Watson és Adam Hayward is.

“Ők nagyon jó barátaim. Mintha testvéreim lennének, de más csapatba kellett menniük. Ez ilyen. Szeretnék maradni. Lavonte az egyik legjobb barátom és Danny. Végigmehetnék a listán. Ők a családom. A trénerek, az erőnléti edző, mindenki. Feltétlenül itt szeretnék maradni. Hálás vagyok az eddigiekért.”

És a vélemény a Tampa 2-ről.

“Szeretem ezt a rendszert. Határozottan. Eltartott egy ideig, hogy megismerjem és megszokjam. De úgy hiszem lehetett látni a védelem fejlődését, ahogy a srácok is kezdték megismerni és megérteni benne a szerepüket. Nekem kemény is volt a fájdalmak és sérülések miatt. Velem vagy nélkülem, ez a rendszer sikeres lesz.”

Mindezek ellenére ne lepődjünk meg, ha kezdő MLB az utolsó fordulóban a Lansanah nevet viseli a hátán.

Problémák a Saints-nél.

New Orleans-ban bizony nagyon várták a playoff-ba jutást a szurkolók. Bizonyára így voltak ezzel a játékosok és Brees is. De az élet nem mindig hozza meg azt, amire várunk. Az irányító azért optimista:

“Magabiztos vagyok. Minden darabkát a helyére tudunk majd tenni és az új darabokat is hozzáadni. A menedzsment is nagyon magabiztos. Mickey Loomis, Sean Payton és az edzői stáb tudják mit csinálnak.”

Azért megemlíteném, hogy ennek kissé ellentmond az a feszült viszony, amit fordulóról-fordulóra láthatunk Sean Payton és Rob Ryan között az oldalvonal mellett. Hírlik, a védelmi koordinátor akár egy vezetőedzői megbízatással a zsebében távozhat majd új csapathoz hamarosan. Érdekes az ő szerepe egyébként. New Orleans-ba érkezvén összekapta a Saints finoman szólva sem ligaelit védelmét. Aztán anélkül, hogy bármi nagy változás történt volna az idei évben újra összeomlott a Rob Ryan által ráncba szedett egység. Tulajdonképpen érthetetlen a dolog, mitől fordult ekkorát az egész. Talán valamelyest az olyan hibák adódtak össze, mint pl. egy rossz második körös draft? Stanley Jean Baptiste nem tartozott az elismert cornerek közé a legutóbbi drafton. Viszont miután a Bucs és Panthers kiválasztotta a két “égimeszelő” elkapót, Mike Evans-t és Kelvin Benjamin-t, a Saints egy 1,91 méter magas corner kiválasztásával akart válaszolni. Persze a választás nem igazán vált be. Olyannyira, hogy a fiatal játékos semmit sem tudott az idén hozzátenni a passz elleni védelemhez, amire bizony ráfért volna a segítség. Rob Ryan azonban kicsit védi a játékost:

” Ő egy kemény, dolgos srác és olyan hosszú, mint a Nílus. Ezeknél a nagy magas srácoknál több ideig eltarthat a munka.”

Persze a támadó oldalon is vannak problémák. Jimmy Graham játéka sem olyan domináns mint szokott lenni. Nem olyan erőteljes és az elejtett labdák száma sem kevés. Aztán ott van Marques Colston, akinek kihasználtsága sincs arányban azzal a növekvő bér számokkal, amivel a játékos maradása esetén a csapatot terhelné. Kérdéses Mark Ingram további helyzete is, hiszen ő is szabadügynök lesz. Ingram jó szezont fut. 903 futott yardjához, nem egészen 100-at kell hozzátennie a Bucs ellen, hogy meglegyen a bűvös 1000-es szám. Persze ha az elkapott yardjait is hozzáadjuk (141 yard) akkor már meg is van. A továbbra is erősíteni kényszerülő Saints számára komoly fejtörés lehet a megtartása.

Egy ici-pici statisztika

Nem igazán vagyok a statisztikák rabja. Azt azonban meg kell említeni, hogy Drew Brees 4671 passzolt yardjával a liga irányítói között jelen pillanatban az első helyen áll.

S ha már kiemeltük a Saints védelmét övező problémákat, akkor nem mehetünk el szó nélkül a sack-ek száma mellett, ami idén nem volt erőssége a fekete-arany társaságnak. 31 sack-jük annyira kevés, hogy azt még a Bucs betegeskedő pass rush munkája is felülmúlja 34 sack-kel. Ha már védelem, akkor labdaszerzések. Interception-ök tekintetében a két csapat ugyanúgy áll, 11-11 az arány. Viszont kierőszakolt labdavesztés több volt tampai oldalon. Itt 17 és 12 volt a két számadat. A harmadik down-os védekezés is hagyott kívánni valót mindkét csapatnál. A Saints 190 alkalomból 90-szer kapitulált (45,5%) míg csapatunk 199 alkalomból 86-szor (43,2%) Így tényleg nehéz megállítani az ellenfeleket.

Akik hiányozhatnak

Nem hiába emeltem ki a korábbiakban Mason Foster-t. A hét során megint nem tudott edzésbe állni és szereplése a hétvégi mérkőzésen nem valószínű. Nem túl jó előjelek ezek. Nem lepődnék meg, ha őt már nem látnánk többet csapatunk szerelésében. A többi sérült, név szerint Isiah Frey, Dashon Goldson, Robert Herron, Solomon Patton és Bobby Rainey legalább limitáltan részt tudott venni.

A Saints oldalán ki kell hagynia a mérkőzést a kiváló tackle-nek, Terron Armstead-nek. Kérdéses továbbá a szereplése a nose tackle John Jenkins-nek, aki egész héten nem tudott edzeni. Sérüléssel bajlódik, de valószínű a szereplése a defensive end Akiem Hicks-nek és a safety Jamarca Sanford-nak.

Epilógus

Itt a vége! Beharangozó rovatunk búcsúzik az idénytől. Lehet néha túl kritikus, esetleg indulatos, máskor pedig elbagatellizált írásokat olvashattatok. Az utóbbi úgy érzem kellett, mert aki végig komolyan vett mindent Bucs szurkolóként, az a szezon végére megőrült. Én azért remélem sikerült egy kevés érdekes információt adni más csapatok háza tájáról is, beárazva ezzel csapatunk jelenleg a ligában elfoglalt helyét! Ugyanakkor remélem szívesen olvastátok ezen beharangozókat a vészterhes idők ellenére is! Köszönöm a figyelmeteket!

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com