A Hard Knocks az HBO által 2001-ben életre hívott NFL reality show, amely minden évben egy adott csapat a szezonra való felkészülését mutatja be. A Sport TV jóvoltából ezt az idén mi is figyelemmel kísérhettük. Most az a Houston Texans volt a szereplő, akik a hétvégén vendégül látják kedvenc csapatunkat.

A műsor számomra kicsit abszurd, hisz melyik csapat vagy edző szereti, ha egy televíziós stáb sündörög a felkészülési idő alatt, miközben ekkor kell átadni a legfontosabb dolgokat, amiket a srácoknak a szezonban tudniuk kell? Ráadásul sok helyen túljátszottnak is éreztem, de mégis egy érdekes műsor, hiszen ritkán nyerhetünk bepillantást mi is zajlik a színfalak mögött. S valamire nagyon jó még! A reakciókból én azt látom, hogy a Houston Texans az idei évben  sok szimpatizánst szerzett e műsor jóvoltából Magyarországon és nyilván a világ több pontján is. Persze ez akkor az igazi, ha még a dolog meg is van támasztva egy legalább elfogadható szezonnal, ami nem dől össze, mint a kismalacok viskója a farkas fújtatásától. Érdekes belegondolni, hogy vajon egy ilyen műsor által bővíthető lenne a Buccaneers szurkolók tábora is?

Egymás ellen

A Houston Texans az NFL legfiatalabb franchise-a. 2002-ben alakultak, amikor is beállt a mai napig használatos 32 csapat, 8 csoportban felállás. Houston városának, mint azt a Titans révén említettük, volt már korábban NFL csapata. Azonban ők 1997-ben Nashville városába költöztek. Texas legnépesebb városa azonban nem maradt sokáig foci nélkül.

A Texans pimasz fiatalsága révén a két csapat eddig összesen 3 ízben találkozott, lévén más konferenciában vitézkednek. Az elsőt még a Buccaneers nyerte 2003-ban 16-3 arányban, azonban a két következőt sajnos elveszítettük. 2007-ben 14-28, majd 2011-ben 9-37 volt az eredményjelzőn a kézfogások elérkezésekor.

Ez utóbbi találkozón még Josh Freeman volt az irányítónk, aki szépen el is adott 3 labdát. Érdekesség, hogy ezen az összecsapáson a Bucs mai keretéből egyedül az a George Johnson lépett csapatunk színeiben a pályára, aki akkor élte első tampai korszakát.

Na, majd jól kielemezlek!

Offense: Ha támadó oldalon egy szóval kellene jellemeznem a Texans csapatát, talán legelőször az impotens jelző jutna eszembe. Persze nem is azért, mert az egyébként offense szakember, Bill O’Brien egysége egy teljesen elveszett társaság lenne, hanem mert nem látom benne a vezért. Az is elég érdekesen fest, hogy amíg az első fordulóban Brian Hoyer volt az irányító, addig a második fordulóban már Ryan Mallett. Ráadásul egyik sem nyújtott olyan produkciót, amely azt sejtetné, hogy bármelyikük is hosszútávú megoldás lenne. Persze vannak itt ligaelit játékosok is, csak jelenleg majdnem mindegyikük sérült, vagy félsérült állapotban van. Ők egyébként a vakoldali tackle Duane Brown, aki immáron bebizonyította, hogy érdemes volt anno. első körben kiválasztani őt. Vagy ott van az elkapó DeAndre Hopkins, aki úgy gondolom kivételes fizikális és technikai képességekkel rendelkezik. S persze a running back Arian Foster, aki már a 2011-es mérkőzésen is szerzett ellenünk TD-t.

Vegyük alapul a Panthers elleni mérkőzésüket! A találkozó úgy indult, hogy lényegében az első negyed összes Texans drive-jában a Panthers defense-re repülő zászlók miatt tudtak előre haladni. Az egyiknél sikerült az ellenfélnek mezőnygól távolságon belülre juttatni őket a szabálytalanságokkal, a másiknál pedig ezen felbuzdulva O’Brien nekiment egy negyedik és ötnek. Persze sikertelenül. Mint ahogy sikertelen volt a teljes első félidő és lényegében csak Shane Lechler gyakorolhatta a puntokat. Aztán a második félidő elején nekiestek az ellenfélnek, mint kiéheztetett szumó birkózó a vacsorának s ez elég is volt egy TD-re. A drive-ban DeAndre Hopkins többször állította a Panthers védelmet megoldhatatlan feladat elé középen való megjelenésével. Ezután azonban egy újabb pontszünet következett, mely olyan hosszúra sikeredett, mint az ebéd nélküli vasárnap. Hogy mégsem húzott el az ellenfél tőlük, azt az ugyancsak nem remeklő Panthers támadó sor számlájára lehet írni. Aztán a végig pontatlan Mallett az egyenlítésért hajtva meg is dobta a tőle elvárható interceptiont, amit Cam Newton egyetlen hosszú passzal megbüntetett. Két TD távolságból már csak szépségtapasz volt a Mallett által megfutott TD, amire megjegyzem senki nem számított, hiszen (Polek szavajárását idézem) a derék Ryan lassú, mint a tetű. A mérkőzést 24-17 arányban a Panthers nyerte. Egyébiránt meg kell említeni, hogy az első fordulóban is vereséget szenvedtek. Akkor az egy egyértelműbb mérkőzés volt. A végeredmény (27-20) csalóka, hiszen a Chiefs az utolsó negyedet leszámítva, végig kézben tartotta a találkozót. Egy valami azonban megjegyzendő! A Texans egy gyötrelmes első félidő után a pontjai zömét a második félidőben éri el. Ebből joggal feltételezhetjük, hogy Bill O’Brien és az offensive koordinátor George Godsey – akivel egyébként mindketten megjárták a Patriots féle Belichik Egyetemet – igen hatékonyan videózik, és jól reagál az ellenfél játékára. Erre remélem Lovie Smith-ék is oda fognak figyelni!

Defense: Ha a védelmükről kellene jelzőt írni, akkor csak annyit lehetne hozzá fűzni: J.J.Watt! Igen! Jelenleg a liga egyik sztár védője, teljes joggal. Erős, rendkívül atletikus, akivel nagyon komoly gondjai lesznek támadófalunk tagjainak ott középen. Marpet újoncként kb. csörgősipkát kap a fejére, Hawley még előre felé hajol majd, amikor Watt már éppen Winstont interjúvoltatja, hogy tetszik-e neki az NFL, Mankins meg ugye valahogy már nem a régi. Szerintem ő is csak nézni fogja egy pár alkalommal, ahogy az irányítóját a földön pofozzák. Szívszorító jelenet! S még nem is tettünk említést az idén szerződtett Vince Wilfork-ról, akit a bajnok Patriots védőfalából ismerhetünk. Nála persze kérdés, hogy sérülését kiheverve, tud-e még egyszer ugyanazon a szinten játszani, mint rég. Ott van aztán a tavalyi év 1/1-ese, Jadeveon Clowney, akinek a hírek szerint nagyon jó cimborája volt D.J. Swearinger, amit a stáb olyannyira nem nézett jó szemmel, hogy utóbbinak távoznia kellett.  Persze e nevek ellenére a Panthers is túljárt az eszükön. Mi volt a kulcs? Nos leginkább a rövid passzok ültek és Cam Newton megiramodásait nem tudták kézben tartani a Texans védői. Az elsőnél talán az segített, hogy a texasi csapat belső linebacker-ei nem túl gyorsak, passzjátéknál sebezhetők, ellenben jól tömik a falon keletkezett lyukakat. Azt hiszem most vehetnénk csak igazán hasznát ASJ játékának, ha nem lenne sérült. Már csak azért is, mert a Panthers részéről is láttam azt a fegyvert, amit a Patriotsnál figyelhettünk meg korábban. Ez a tight end feltűnése az oldalvonal mellett. Mondanom sem kell, a first down vonalához közel egy tight end mérhetetlen fizikális előnyben van egy cornerback-hez képest. Erre a Texans védelemnek sem sokszor volt válasza. Védelmi koordinátoruk egyébként az a Romeo Crennel, akit leginkább egy szégyenletes eredménnyel végződő Kansas City Chiefs vezetőedzősködés révén ismerhetünk még korábbról.

Mi várható a hétvégén? Úgy gondolom vakmerő ember az, aki pro vagy kontra nagy összeget tesz erre a mérkőzésre a fogadóirodákban. Én személy szerint úgy gondolom ez a Texans jelen állapotában verhető. Amiben föléjük lehet emelkedni, az szerintem az irányítók közötti különbség. Jameis Winston-ban én újonc létére is nagyobb erőt, harci kedvet és nem utolsó sorban kreativitást látok, mint a Hoyer-Mallett duó bármelyikében. Mondom ezt azért is, mert minden jel szerint szenvedő offense-eket fogunk látni a hétvégén és az nyer, aki egy lehelettel jobban akar és kreatívabb.

Akik hiányozhatnak

Persze, hogy ez a Texans verhető, abban nem kis szerepe van a sérültlistájuknak. A hétvégi mérkőzés után került IR listára az offensive tackle Jeff Adams. Nem tudott edzésbe állni Duane Brown (OT), Jonathan Grimes (RB) -a Panthers ellen két first down-t is ő szerzett- és DeAndre Hopkins (WR) is pihenőre kényszerült a hét közepén. Igaz ő ha limitálva is, de edzésbe állt később.

Limitáltan edzhetett Arian Foster, Xavier Su’a Filo (OG) és C.J. Fiedorowicz (TE). Foster végül nem is vállalja a mérkőzést a jelek szerint, másik két társának a játéka kérdéses.

Nálunk a tight end ASJ mellett Evan Smith és Major Wright hagyta ki az edzéseket. Limitáltan tudott edzeni viszont váll probléma miatt Gerald McCoy és D.J. Swearinger. Utóbbi péntekre már teljes edzésmunkát végzett. Limitált volt még Mike Jenkins és T.J Fatinikun. A jó hír, hogy Mike Evans teljes erővel edzhetett. Hátha végre elkapja fonalat!

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com