Tampa Bay Buccaneers @ Cleveland Browns 17-22

Túl vagyunk a Halloweenen, és egy horrorisztikus vereségen a Cleveland Browns otthonában. Szerencsére csalódás már senkit sem ér, hisz valójában nem várjuk már el ettől a csapattól, hogy akár egy mérkőzést is megnyerjen. Illetve helyesbítenék, nem nézzük ki belőlük.

Mégis azt kell mondjam, hogy az idei szezon vereségei közül talán ezt érdemeltük meg a mérkőzés képe alapján a legkevésbé. Hisz meglepő módon, egészen partiban voltunk, egy több kulcsemberét hiányolni kénytelen, nagyon is gyengén produkáló Browns ellen. És a Buccaneers játékában azért akadtak biztató jelek a jövőre nézve. Ami pedig röhej, hogy mi sajnos ezeket a biztató jeleket keressük, hogy egyáltalán legyen még értelme mérkőzést nézni számunkra így a szezon felénél.

Persze ne ijedjen meg senki, azért gyökeres változások így sem történtek. Mike Glennon támadófala azért továbbra sem az igazi. Két alkalommal sackelték az irányítót, és számtalanszor siettették. Mivel Anthony Collins ma nem játszott, így ma az őt helyettesítő Oniel Cousins gondoskodott arról, hogy ez létrejöhessen. De ebbe gondolom már bele sem kell menni. Majd annak lesz hírértéke, ha egyszer nem így történik.

A mérkőzés meglepően jól indult az offense részéről. Meglepő módon nem csak a futást erőltettük ma, hanem közepes, és távoli passzokkal is operáltunk. Így történhetett, hogy már az első drive alkalmával eljuttattuk mezőnygól távolságig a labdát. Patrick Murray-nek mindösszesen 31 yardról kellett volna a kapuba juttatni azt. Mondhatni kötelező lett volna. Azonban bizonyára emlékeztek, korábban már írtunk egy cikket, melyben az idei speciális egység munkásságát “méltattuk”. Hát íme:

Nálunk bakugrásból is lehet mezőnygólt blokkolni. Úgy gondolom ez továbbra sem NFL szint. És nem is ezt az egy hibát vétette a mai napon sem a speciális egység.

A fordulásból azonban máris jött a Browns mezőnygól, meg a három pontos előny. Míg nekünk ismét egy kimaradt Murray kísérlet jutott, ezúttal 55 yardról. Ej, de pont ez a hat pont hiányzott a végén! Na se baj, gondoltuk. Hisz már a meccs első felében láttunk nagyon szép megoldásokat. Kiváltképp Bobby Rainey futásai hozták ma szépen a yardokat. Rainey 19 próbálkozásból 87 yardot futott. Úgy gondolom idén még nem fordult elő velünk, hogy bármelyik futónk 4,6 yardot átlagolt volna egy mérkőzésen. Ennek egyébként a nagy részét az első félidőben hozta össze. Mivel a mai meccsen szemlátomást rendben volt a futójáték a gyengélkedő Browns védelem ellen, így a második félidőre teljesen felhagytunk vele szinte. Ki érti ezt?

A másik üde színfolt ma az újonc Mike Evans volt. Akinek megvan első 100 yard fölötti mérkőzése is. Hét elkapásból 124 egységet gyűjtött össze ugyanis, ráadásul a Buccaneers mindkét hatpontosát ő szerezte. Bele is fért egy kis “Money Manziel” a kispadon ücsörgő, egykori csapattárs heccelésére:

Egyre inkább kezd világossá válni, hogy Mike Evans jó választás volt a drafton. És egy kiegyensúlyozott támadójátékot játszó csapatban, bizony nagyon is veszélyes fegyverré tud ő válni. Elképzelni sem merem mi lenne, ha értelmes edzők hívnák neki a játékokat. De remélem lesz még rá alkalmam, hogy megnézzem, és nem St. Louis vagy Patriots mez lesz már akkor rajta.

Apropó St. Louis! Ismételten köszönjük a Barron trade-t. Hisz safety játékunk az ma semmilyen szinten nem volt. Bár erről rendesen elvonta a figyelmet Alterraun Verner semmit tevése. Hisz az első félidőben droppolt pár interceptiont, majd a másodikban nem vette észre Terrance Westet. Aki így 2 yardos TD-t szerzett. Majd az utolsó negyedben Taylor Gabrielről is úgy lemaradt, mint a borravaló, egy laza 3-4 méterrel. Így ő is begyűjtötte a hatpontosát. Illetve egy korábbi szituációban engedélyezett 3&16-ra, egy sikeres átadást, melyből mezőnygól lett. Én sokat bántottam már Vernert az idei szezonban. És már unom megmondom őszintén. Mint ahogy belefáradtam már ebbe a sok vereségbe is. De Verner nem, hogy nem NFL, de még a kanadai bajnokság színvonalát sem hozza. Nem való egyszerűen semmilyen csapatba. Ilyen játékkal, ennyi pénzért semmi esetre sem. A borzasztó támadófal mellett ő az egyik oka a Bucs folyamatos vereségeinek. Ma a Browns 22 pontjából 16 az ő lelkén szárad. És ami a borzasztó az egészben, hogy azért szedte így össze magát a Cleveland, mert a második félidőben ebből kiindulva már szinte csak az ő irányába passzoltak. Ugyanis semmit sem ér a játéka.

Akinek ma sem ment: Alterraun Verner, 16 pontot engedélyezett a Bronws-nak.

Nem úgy mint Mike Evans-é, aki a harmadik játékrészben is összehozott még egy hatpontost. De nagyon nehéz pontokat gyűjtögetni, amikor más csapatrészek mindent megtesznek azért, hogy hátrányba kerüljetek. Gondolok itt a speciális egységre ugye, akik a blokkolt mezőnygól kísérlet mellett, még blokkolt puntot is engedtek ma. Ezzel mi lettünk egyébként az egyetlen NFL csapat, aki úgymond ezen a téren is alul tud múlni mindenkit, és blokkolt punt és mezőnygól kísérlete is van egy és ugyanazon mérkőzésen. Ráadásul ez nem az első ilyen mérkőzés a szezonban.

A már korábban említett Gabriel TD-vel pedig elhúzott öt ponttal a Browns. Esélyünk lett volna még egy győztes drive-ot vezetni. Csak nem úgy, ahogy mi szerettük volna. Mert ugyan eljutottunk a Cleveland 37 yardos vonaláig. De valahogy az egész évben, minket a futójátékkal őrületbe kergető Marcus Arroyo az istenért sem akart azt hívni. Sem 2&1-nél, sem 3&1-nél, sem 4&1-nél. Igen, ebből ki lehet következtetni, hogy passz játékot hívott, és bizony mind sikertelen is lett. Ilyen fokú kreténséggel már nem is tudom, hogy lehet szembemenni a világgal. Úgy értem ne már. Ennyire már tényleg nem lehet. Vagy mégis? Én szeretném azt hinni, hogy tudatosan veszítettük el a mérkőzést. Hisz Lovie Smith már egyértelműen feladta az idei szezont, miután már az ötödik fordulóra reménytelenné vált az. És teljesen egyértelműen draft cetliket gyűjt. A hátsó körökben hajthat nagyon valakire, hisz első körös játékosainkat kótyavetyéli el hátsó körös draft cetlikért. És úgy érzem ezt a meccset pedig eladta egy jobb draft helyezés reményében.

De ha esetleg mégsem lenne igazam. Akkor Marcus Arroyo-tól ments meg uram minket! Akinek a helyzete szintén elgondolkoztató egyébként. Mert hát ugyebár, ő eredetileg QB coach-nak jött ide. Az egy dolog, hogy annak is bűn rossz, de azért mégsem játékhívások kezelésére érkezett ő. Az ugye a támadókoordinátor feladata lenne. Apropó! Láttatok már idén támadókoordinátort? Na ugye! Szerintem azért ez is egyedülálló NFL szinten. Úgy értem sajnálom én Jeff Tedfordot, hisz biztos nem kért ő magának szívbetegséget. De azért egy NFL franchise merőben többről szól, mint egy emberről. És bizony óriási baki a managemant részéről, hogy még így fél szezon után sem helyettesítették. Hanem egy “bírka” hívja a játékokat. És bár ezt most így idézőjelbe tettem, de szó szerint hívhatná akár egy birka is, mert tök mindegy lenne.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com